2025. november 21-én nagy sikerrel mutatta be a Thália Színház Molnár Ferenc ritkán játszott, finom humorral és emberi drámákkal átszőtt vígjátékát, az Olympiát, Paczolay Béla rendezésében. A produkció már a próbaidőszak alatt „a magyar Bridgertonként” terjedt a színházkedvelők között, hiszen elegáns társadalmi miliője, romantikával fűszerezett cselekménye és kifinomult vizualitása a korhű pompát kortárs érzékenységgel ötvözi.
Már a premier előtt több előadásra minden jegy elkelt, ami jól mutatja a rendkívüli érdeklődést a Thália Télikert különleges atmoszférájú produkciója iránt. A hangulatos télikerti térben megelevenedő történet egy békebeli fürdőváros mindennapjaiba vezet, ahol mindenki gondtalanul üdül, rajongva ünnepli őfelsége születésnapját, és ahol egy fiatal özvegy hercegnő és egy huszárkapitány szerelme bontakozik ki. Mindeközben a minden helyzetben magabiztos mama bridzsezéssel múlatja az időt – és természetesen mindig ő kerül ki győztesen.
Az előadás vizuális világa külön említést érdemel: Vereckei Rita díszlete nem pusztán hátteret teremt, hanem már az első pillanatban belengi a teret az arisztokrata elegancia és a békebeli pompás nyugalom légköre. A gazdagon kidolgozott környezet kifinomult ízléssel szolgálja a cselekményt, egyszerre emelve a történet pazar társadalmi közegét és finom iróniáját.
A színészi játék kivételesen érzékeny és precíz: a szereplők nemcsak a karakterek humorát és könnyedségét jelenítik meg, hanem a felszín mögött rejlő érzelmi mélységeket is. A szereposztás minden tagja hozzájárul ahhoz, hogy a nézők ne csupán egy elegáns vígjátékot lássanak, hanem sodró erejű, emberi drámákkal átszőtt történetet éljenek át. A színpadon Czakó Julianna, Gubás Gabi, Györgyi Anna, Dóra Béla, Bede-Fazekas Szabolcs és Görög László kelti életre Molnár karaktereit – frissességgel, vitalitással és finom árnyalatokkal játszva.
A látszólag gondtalan világ mélyén azonban feszültségek húzódnak: vajon valóban ilyen egyszerű-e az élet azok számára, akik a legfelsőbb társadalmi körökhöz tartoznak? Létezik-e az a pont, ahol a rang felülírja az érzelmeket? És mi történik akkor, ha kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, és akár generációk munkája is összeomolhat egyetlen pillanat alatt? Molnár Ferenc vígjátéka emberi gyarlóságokat, titkokat és finom társadalomkritikát vonultat fel, miközben lebilincselő eleganciája ma is változatlanul érvényes.
A produkció Paczolay Béla rendezésében valósult meg, Fabacsovics Lili dramaturggal, Magócs Milán rendezőasszisztenssel, valamint Vereckei Rita díszlet- és jelmeztervezővel kiegészülve. Az előadás létrejöttét Kovács Zsuzsanna súgó és Svébis György ügyelő munkája is támogatta, a zenei világért pedig a Sound Scape Studio felelt.
„Ma Molnár Feri az Isten, uralkodjék!” – Ezzel az Ady Endre idézettel nyitotta meg az Olympia bemutató előadását követő fogadást a teátrum művészeti menedzsmentjének vezetője, Zayzon Zsolt. A színművész arról is beszélt, milyen élmény volt számára az előadás; ahogy sokan eleve a botrányt várják egy ilyen történetben, ő is így ült be a nézőtérre. Ellenben a darab számára egészen más irányba fordult: ahogy haladt előre, egyre inkább az emberi sorsok kerültek a fókuszba.
Zsolt kiemelte, hogy a társulat mélyre ásott Molnár világában, melynek köszönhetően olyan előadás született, ami valódi kérdéseket tesz fel arról, hogyan látjuk egymást. „Vannak helyzetek, amikor csak egy éjszakányi szerelem jut, mégis ez az igaz szerelem” – mondta, hozzátéve, hogy számára ez az emberi törékenység tette igazán katartikussá az estét. A színművész köszönetet mondott a teljes csapatnak, amiért „szívfacsaróan őszinte” előadást hoztak létre.
Paczolay Béla rendező szintén köszöntötte az alkotókat és a vendégeket, hangsúlyozva, hogy már a próbafolyamat legelején érezhető volt, milyen különleges energia veszi körül az előadást – olyannyira, hogy egy néző a két felvonás között megerősítette ezt: „ilyen csapattal könnyű!” A rendező számára fontos volt, hogy Molnár szövege mai módon, mégis nagy alázattal szólaljon meg, azzal a céllal, hogy a fiatalabb nézők is érezzék a történet frissességét, miközben a szerző sorai sértetlenek maradnak. A színészek munkáját méltatva kiemelte, hogy együtt sikerült megtalálniuk a darab legfinomabb színeit. „Azt szerettem volna, hogy amikor játsszátok ezt az előadást, jó élmény legyen bejönni, mert együtt vagytok, és mert tudjátok, milyen fantasztikus előadást csináltatok.”
A Thália Télikertben bemutatott Olympia nemcsak egy elegáns korrajz, hanem finoman lüktető emlékeztető arra is, hogy a csillogás mögött mindig ott húzódik az emberi esendőség. A rendezés érzékenysége és a színészi játék mélysége révén az előadás túlmutat a díszletek ragyogásán: valódi találkozásra hívja a nézőt – önmagával és a másikkal. A közönség nem pusztán tanúja egy izgalmas történetnek, hanem részese annak a felismerésnek is, hogy a társadalmi rang, az illem és a látszat ellenére az emberi érzelmek a legerősebb mozgatórugók. A Thália Színház Olympiája egyszerre könnyed és megrendítő, egyszerre múltidéző és kortárs – olyan színházi élmény, amely utolsó pillanatában is azt üzeni: a legnagyobb elegancia a hiteles érzelmek bátorságában rejlik.
Fotók: Kállai-Tóth Anett / Thália Színház
