A karácsony története régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. Ha Jézus születésének bibliai napját nem számítjuk bele, ünnepként először az időszámításunk utáni 4. században, a római császár, Nagy Konstantin uralkodása alatt jegyezték.
A december 25-ei dátumhoz egy pogány szokás is köthető: ezen a napon fejeződött be a Saturnalia, azaz a téli napforduló ünnepe, ahol a földművelés istenét, Saturnust dicsőítették. Konstantin ezzel az egybeeséssel igyekezett elfogadtatni birodalmában a keresztényeket, akiket elődei még tűzzel-vassal irtottak, üldöztek.
Ebből a korszakból származik az örökzöldek, például a fenyő állítása és tisztelete; amíg a keresztényeknél az örök élet jelképévé vált, a pogány kultúrkörökben a fagyönggyel és a koszorúval kiegészülve az ártó szellemek elűzésére szolgált.
A középkor kezdetén mind Nagy Károlyt (Kr.u. 800), mind Hódító Vilmost (Kr.u. 1066) karácsony napján koronázták meg, tovább növelve az ünnep népszerűségét – nem csak a vallásosak körében. II. Richárd angol király 1377 karácsonyán óriási lakomát rendezett az udvarában, ahol a meghívottaknak huszonnyolc ökröt és háromszáz bárányt tálaltak fel. A karácsonyi énekek, táncos mulatságok és az ajándékozás (itt még csak földesúr-vazallus szinten) ekkor terjedtek el. A reformáció hatására a 16. században a templomi liturgia házon belülre költözött; egyre gyakoribb lett, hogy az ünnepet otthon, a családdal közösen ülik meg.
A karácsony a 17. századi angol polgárháborúban is vita tárgyát képezte; a puritánok ugyanis túl világiasnak találták, és 1647-ben betiltották. Oliver Cromwell még azt az utasítást is kiadta csapatainak, hogy minden karácsonyi vacsorát kobozzanak el. A magyal ekkor vált jelképpé; a puritánok szigorú szabályain felháborodva az emberek tüntetni kezdtek a karácsonyért; magyalt és royalista szlogeneket helyeztek el városszerte az ajtókra. Cromwell köztársasága 1660-ban végleg elbukott, a monarchia mellett II. Károly a karácsonyt is restaurálta.
 |
| Forrás: Wikipédia |
Karácsonyfát először az evangélikusok állítottak, majd a 18. században egész Európában terjedni kezdett. Magyarországon először az 1820-as években állíthattak karácsonyfát; emlékiratai szerint Podmaniczky Frigyes báró evangélikus édesanyja hozta be a szokást. A karácsonyfát ekkor még (a falánk gyerekek örömére) ehető dolgokkal díszítették; almával, dióval, mogyoróval, ostyával. Csúcsdíszt (angyalka, csillag) már ekkor is használtak. A szaloncukrok felaggatása leginkább Magyarországon vált hagyománnyá a bevándorló német cukrászmesterek miatt.
Az 1848/49-es szabadságharc idejére már annyira elterjedt az otthoni faállítással egybekötött ünneplés, hogy a Pest-Budára bevonuló Windischgrätz azzal fenyegette a város lakóit, ha ellenállnak az osztrák csapatoknak, „fölgyújtja a karácsonyfákat Pesten”. Ebben a korszakban vált világszerte népszerűvé a Csendes éj című dal is
Charles Dickens 1843-ban alkotta meg Karácsonyi ének című művét, ami a karácsony vallásosságát még inkább egybevonta a közös, családi ünnepléssel, a szeretet és az adakozás fontosságával. Ebenezer Scrooge és a karácsony szellemei pedig beírták magukat a legemlékezetesebb irodalmi karakterek közé – mára már szinte folklorizálódtak.
 |
| Forrás: Wikipédia |
Az első világháborúban karácsonykor a harcoló felek ideiglenes fegyverszünetet kötöttek; egyes szakaszokon a senki földjén ünnepeltek, beszélgettek, emléktárgyakat cseréltek, máshol közösen temették halottaikat, énekeltek, esetleg barátságos futballmérkőzést tartottak. Sajnos ez az 1914 utáni éveket követően egyre kevésbé volt jellemző; sok tiszt, parancsnok úgy látta ezt a közös karácsonyozást, mint az „ellenséggel való barátkozást”. A második világháborúra ki is halt ez a hagyomány.
A szocializmus idején a pártvezetés keleti blokk szerte megpróbálta háttérbe szorítani a karácsony vallásos vonalát. Jézuska helyett Télapó, karácsony helyett fenyőünnep. Ekkor került előtérbe az ajándékozás; ez pedig a rendszerváltás után is folytatódott, ahogy egyre több márka és cég kezdett karácsonyi marketingkampányba. Coca Cola Mikulás, karácsonyi akciók, óriási fenyő- és díszválaszték; így jutunk el napjainkig. Kicsit kommersz, kicsit rohanós, kapkodós, de mégiscsak a mi meghitt, közös, hosszú évszázadokat megélt ünnepünk.
Írta: Molnár Eszter
.jpg)
.jpg)
.jpg)
