Súgópéldány

A világhírű ukrán társulat tavaly óriási sikert aratott magyarországi bemutatkozásával, és most visszatér, hogy Csajkovszkij klasszikusával ismét elvarázsolja a nézőket. A népszerű társulat több mint 800 előadással, a világ 20 országában kápráztatta már el a közönséget. Diótörő-produkciójukat pedig közel 60 ezer néző látta Európa-szerte. A modern vizuális megoldások, a különleges vetítések és a varázslatos látványvilág új dimenziót adnak Csajkovszkij klasszikusának.

A Diótörő – amely Csajkovszkij utolsó színpadi műve – ma már a karácsony egyik legszebb szimbóluma. Bár 1892-es szentpétervári premierjén mérsékelt sikert aratott, az 1920-as évektől világszerte meghódította a színpadokat Budapesten 1927-ben láthatta először a közönség, azóta pedig generációk számára vált az ünnepi időszak legkedvesebb meséjévé.

A Diótörő nem csupán látványos balett, de a főszereplő, Clara társaságában egy olyan utazásra indulhatunk, ahol a képzelet határai összeolvadnak az álommal, és a játékfigurák életre kelnek. Az előadás nemcsak gyerekeknek szól, hiszen mindenkiben él a vágy, hogy egy estére újra gyermek lehessen és hite legyen a csodákban.

Az idei advent egyik legvarázslatosabb pillanatát ígéri az Ukrainian Classical Ballet visszatérése: a legendás téli történet, amely generációk óta ejti rabul a közönség szívét, ezúttal is felejthetetlen élményt kínál az egész család számára. Nincs karácsony Diótörő nélkül!

2013-ban a Virág Judit Galéria aukcióján – akkor rekordnak számító – 19 millió forintos összegért elárverezték azt a vázát, amely 1906-ban a Milánói Világkiállítás Magyar Pavilonjának ékköve volt. Akkor még nem volt ismert, hogy a műtárgynak lenne egy párdarabja, ikertestvére is. Ez a helyzet változott meg 2025 tavaszán, amikor egy franciaországi árverésen felbukkant egy 109 cm magas, 46 cm átmérőjű, táncoló nőalakokkal körbevett, gránátalmafát ábrázoló, az idealisztikus szépséget és termékenységet szimbolizáló Zsolnay kerámia. A tárgy alkotója a legendás Apáti Abt Sándor volt, aki szignójával is ellátta az alkotást.

„Azonnal felismertük a helyzetet, tudtuk, hogy ez az elveszett, vagy pontosabban a soha nem látott párdarab. Felhívtam Törő Istvánt és megállapodtunk abban, hogy ezt a műkincset közös erővel hazahozzuk Magyarországra. Mindketten gyűjtők vagyunk, szívügyünk Zsolnay és az értékmentés” – mondta el Szabó András, a Kőrössy Villa tulajdonosa.

Az 1906-os Milánói Világkiállításon hatalmas feltűnést keltett a magyar pavilon, ahol különösen az iparművészeti szekciót méltatta a nemzetközi sajtó. Augusztus 3-án azonban megtörtént a tragédia, máig tisztázatlan körülmények között leégett az építmény, s szinte minden érték porrá vált. A több archív felvételről ismert gránátalmafás Zsolnay kerámia azonban a csodával határos módon, sérülten ugyan, de megmaradt.

„Tizenkét évvel ezelőtt nálunk, a Virág Judit Galéria aukcióján kelt el az a kerámia, amelyen látszódtak a tűzvész okozta nyomok, apró sérülések. Akkor a Janus Pannonius Múzeum vásárolta meg a műtárgyat, amely azóta is a pécsi kiállítás egyik sztárja. Óriási művészeti szenzáció, hogy előkerült a párdarab és Szabó Andrással sikerült megszereznünk” – mondta Törő István, a Virág Judit Galéria társtulajdonosa.

Feltételezhető, hogy a pavilon pusztulása után ezt a kerámiát állították ki a világkiállítás magyar pavilonjában, hiszen a Zsolnay gyár a fontosabb eseményekre mindig készült egy párdarabbal is. A legenda úgy tartja, hogy később a kerámia a román királyi család birtokában is volt.

A Zsolnay mára a világ legértékesebb szecessziós kerámiája. Különösen nagy értéket képviselnek a világkiállításokra gyártott egyedi, virtuóz technikával készített példányok. Ilyen a táncoló nőalakokat ábrázoló gránátalmafa is, amelynek díszítése témája a Zsolnay visszatérő motívuma. Az életfa jelentősége, hogy képes kapcsolatot teremteni a földi és az égi valóság között.

„A gránátalmának már az ősi zsidó kultúrában is kiemelkedő jelentősége volt: a termékenység, bőség, a szerelem és a szépség szimbólumának tekintették. A jelképet a korai kereszténység is átvette. A magyar kalotaszegi és mezőségi hímzéseken a termékenység, az élet, a bőség és a gazdagság letéteményesének tekintették” – mondta el Törő István.

„A kerámia az esztétikai értéke és szimbolikus mondanivalója ellenére sem erőszakolja ránk az üzenetét, sokkal inkább gyönyörködésre és gondolkodásra hív. Ez egy fantasztikus műalkotás” – tette hozzá Szabó András.

A két műgyűjtő úgy döntött, hogy a tárgyat a nagyközönség számára is elérhetővé teszi, ezért szeptember 19-23 között (nyitvatartás: 11-14 óra) bárki ingyenesen megtekintheti a műkincset a Kőrössy villa kertjében. Október 1-től szerdánként 18 órától indulnak a milánói tematikájú tárlatvezetések és estek a Kőrössy villában, amelyek a világkiállítás előtt tisztelegnek. A sokezer éves szimbólumrendszer szerint a látogatás leginkább az új párok és a szerelmüket megerősítő házastársak számára ajánlott, hiszen a gránátalmafa állítólag szerelmet és termékenységet hoz. Erre természetesen nincs garancia, azonban az alkotás önmagában is különleges művészeti élménnyel ajándékozza meg az érdeklődőket.

Megszabadíthatja-e a szerelem a jégszívű hercegnőt a rá osztott kegyetlen és bosszúszomjas szerepétől, amivel kérőit halálba küldi, ha nem felelnek jól három feladványára? Szerelem, hatalomvágy vagy valami más mozgatja a titokzatos herceget, aki sok kudarcot vallott kérő után vállalja a megmérettetést? Az uralkodói játszmák árnyékában mit ér egy szerelmes rabszolgalány önfeláldozása? Megannyi kérdés, amire Puccini utolsó, befejezetlen operája nem ad egyértelmű és megnyugtató választ. Egyes vélekedések szerint a művet a mester szándékosan hagyta félbe, mert nem találta történetének színpadilag is hiteles lezárást. Barta Dóra tradíciót és modernitást ötvöző rendezésében is a kétségekre és a háttérben húzódó politikai megfontolásokra helyezi a hangsúlyt, amihez különösen jól illik Luciano Berio 2002-ben Puccini feljegyzései nyomán komponált befejezése.

Az Operaház őszi előadásaiban a Turandot címszerepében debütál Boross Csilla, akinek nemzetközileg is elismert, gazdag Puccini-repertoárja újabb ikonikus hősnővel gazdagodik. Partnereként Kalaf szerepében Giorgi Sturua mutatkozik be. A georgiai (grúz) Nemzeti Opera és a Deutsche Oper am Rhein fiatal tehetsége a moszkvai Bolsoj ösztöndíjasaként kezdte pályáját, és az olasz, valamint szláv repertoár több darabjával is nevet szerzett már többek közt Szentpétervár, Düsseldorf, Firenze, Nizza, Wrocław és Krakkó operaházainak színpadain. A kettős szereposztásban kettejükkel váltásban Rálik Szilvia (Turandot) és László Boldizsár (Kalaf) ismétli meg tavalyi nagy sikert aratott produkcióit. Liù, a rabszolgalány szerepében Pasztircsák Polina és Létay Kiss Gabriella láthatók, míg Altoum császár a megszokottnál hangsúlyosabb szerepét a Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész, Gulyás Dénes formálja meg Palerdi András (Timur), az ugyancsak debütáló Azat Malik (Ping), valamint Szappanos Tibor (Pang), az operastúdiós Pál Botond (Pong) és Kiss András (Mandarin) partnereként.

A nagyszabású produkcióban az OPERA együtteseiből közreműködő 86 fős zenekart, 90 fős kórust (karigazgató: Csiki Gábor) és csaknem 40 fős gyermekkart (karigazgató Hajzer Nikolett) Rajna Martin első karmester dirigálja, aki ugyancsak első ízben vezényli Puccini operáját.

A Turandot az évadban a 2025. október 3-i nyilvános főpróbát követően összesen hat alkalommal, október 4-én, 5-én délelőtt, 8-án, 10-én, 11-én és 12-én délelőtt látható a Magyar Állami Operaházban.

Csíkvár Tímea Tünde, a szervező BábSzínTér művészeti titkára az MTI érdeklődésére beszámolt arról, hogy a fesztivál a befogadó bábszínházként működő kaposvári intézmény 2025/2026-os évadának nyitóeseménye, amelynek a Vaszary parkba tervezett tizenhat programjában négy ország művészei működnek közre.

A BábSzínTér internetes oldalán olvasható információk szerint a Trapp Top Flotta óriásbábos előadásában megelevenedik a Nap és a Hold elrablásáról szóló népmese, a Kövér Béla Bábszínház Verskukkere, azaz verset mondó messzelátó csöve közel hozza a verset a nézőkhöz, a MárkusZínház bemutatja Óriások földjén című darabját, a sepsiszentgyörgyi Pál Gecse Ákossal közös, az Árnyak szárnyán című produkcióval pedig kísérleti interaktív árnybirodalomba viszi a nézőket.

Német és magyar művészek Proper Mess címmel adnak elő „energikus tűzshow-t”, a Békéscsabai Napsugár Bábszínház Rászedett ördögök című bemutatójának hősei a találékonyság és a humor eszközeivel szállnak szembe az ártó szándékú szarvas-patás figurával, a szlovákiai Écsi Gyöngyi Szőlőszem Kálmán történetét meséli el az érdeklődőknek, a csehországi Karromato kollektíva a klasszikus marionettszínház misztikus világát idézi meg szemet gyönyörködtető bábjaival.

A látogatókat dodó óriásbábok és folyamatosan működő játszó- és kiállítóterek is várják.

Csíkvár Tímea Tünde azt mondta, az egy évadban egy saját produkcióval készülő és számos vendégelőadásnak helyet biztosító BábSzínTérben 2024/2025-ben 160 előadást tartottak, amelyek összesen 15-16 ezer nézőt vonzottak. A bábszínház hasonló érdeklődéssel számol a következő évadban is.

A fesztiválról és a BábSzínTér előadásairól bővebb információk a babszinter.hu oldalon olvashatók.

M. L. Wang Vér a fényes égbolton regényét olvasva egy olyan világba csöppenhetünk, ami tele van mágiával, küzdelemmel és rengeteg feltáratlan titokkal. A regény nemcsak a világépítést és a karakterek sokszínűségét írja le áthatóan, de egy összetett mágikus rendszert mutat be alaposan, és érzékelteti a társadalmi és vallási különbségeket is.

Wang ipari utópiaként írja le könyvét, amit tökéletesen meg is testesít. Tiran városának iparát a mágia működteti, és minden olyan „tökéletesen” működik, ahogy azt a mágusok elvárják. A varázsburok fedte városba mágia segítségével jön víz, áram és még az időjárás is kedvezőbb, mint a város körüli havas hegyeken. De ennyi mágia rengeteg energiát igényel. Honnan lehetne ilyen mennyiséghez jutni becsületes módon? Wang bebizonyítja, hogy mindennek ára van, még a mágiának is. Súlyos ára.

Főszereplőnk nem egy tipikus hősnő. Sciona makacs, önző és nem figyel másokra. Csak a saját dicsőségét keresi és egyetlen célja, hogy beírja magát a történelem könyvekbe. Viszont Scionának nem csak azzal kell szembenéznie, hogy milyen nehéz a ranglétrán feljebb és feljebb törekednie, de azzal is szembesül, hogy nőként a tirani társadalom nem fogadja be, mint nagyhatalmú mágus. Mindent megtesz, hogy bebizonyítsa, hogy a férfiak tévednek, és megérdemli rangját főmágusként. Éjt nappallá téve dolgozik, hogy valami maradandót alkosson. De ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre ássa magát a város sötét titkai között rá kell jönnie, hogy egész életében hazugságban élt. A hőn szeretett és tisztelt városa, a tökéletes ipari utópiában élő Tiran, cseppet sem olyan ártatlan és tökéletes, mint ahogy ő gondolta. Új legjobb barátja Thomil, egy kwen takarító, segít neki rádöbbenni, hogy mennyire szemellenzős életet élt eddig. A két barát közötti társadalmi és vallási különbségek részletesen megírt vitákat eredményeznek, ahol olvasóként mindkettő fél fájdalmát meg tudjuk érteni, és Wang nagyon fontos kérdésekre világít rá:

Wang története részletesen írja le Tiran városának társadalmát és annak működését, de nem csak ez mutat kiemelkedő felépítést, hanem a mágiarendszer is, amit az írónő tudományosan szerkesztett meg. Wang megírt mágiarendszere egészen eredeti, hiszen nem csak látványos varázslatokról van szó, hanem logikailag felépített, szinte programszerű varázsige megírásról, a kellő energia leszívásáról és hasznos varázslatok végrehajtásáról egy varázsige írógép segítségével.

A Vér a fényes égbolton azoknak lesz igazán élvezetes olvasmány, akik szeretik a részletgazdag, kreatív világokat, a bonyolult karaktereket és a morális dilemmákat.

M. L. Wang: Vér a fényes égbolton

Anassa Kiadó, 2025, 448 oldal

Az évad kiemelt eseményén tizenkét előadás versenyzett, és a zsűri döntése alapján a Miskolci Nemzeti Színház A kétfejű fenevad című produkciója lett a városmajori színpad legjobb előadása, míg a Kristály Színtéren a Bástya Színház Minden jót Leo Grande című darabja nyerte el a zsűri elismerését. Továbbá a nagyváradi Szigligeti Színház Novák Eszter rendezésében színre vitt Csárdáskirálynő című nagyoperettje gazdagodott négy díjjal: a döntéshozók kiemelkedő művészi teljesítményként értékelték a rendezői koncepciót, valamint a fő- és mellékszereplői alakításokat.

A Városmajori Szabadtéri Színpad 2025-ös évadának központi gondolata a közelítés és az egymáshoz való kapcsolódás volt, amelynek legfontosabb eseménye a Szemle Plusz versenyprogramja volt. A rendezvény célja, hogy hidat teremtsen a vidéki és határon túli magyar színházak, valamint a budapesti közönség között. A fesztivál így nem csupán egy kulturális esemény volt a nyár zárásaként, hanem találkozási pont is, ahol nézők és társulatok új formában ismerhettek egymásra. Legalább ilyen fontos, hogy a Kristály Színtéren évről évre független alkotók is lehetőséget kapnak, a program így a hagyományos kőszínházi előadások és a kortárs színházi kísérletek közötti hidat is megteremti.

Idén is változatos színházi felhozatal várta az érdeklődőket, a program a Városmajorban a Zentai Magyar Kamaraszínház Szedjetek szét! című előadásával startolt el, ami az otthonhoz való kötődésről és a maradás dilemmájáról szólt. A szabadkai társulat Spiró György Árpád-ház című, a magyar történelem 50 évét száz percben bemutató vérzékeny és naiv krónikával érkezett, míg a Szigligeti Színház Nagyváradról Kálmán Imre nagyoperettjét, a Csárdáskirálynőt hozta el Novák Eszter rendezésében. A szombathelyi Weöres Sándor Színház Tracy Letts Augusztus Oklahomában című feszült családi drámával lépett színpadra, Szolnokról pedig Shakespeare Vízkereszt, vagy bánom is én című romantikus vígjátékának szellemes parafrázisát láthatta a közönség. A miskolciak Weöres Sándor A kétfejű fenevad című művével ismét bizonyították erejüket: társulata virtuóz csapatmunkával, a szerző különleges nyelvezetéhez és mondataihoz az utolsó betűig hűen szólaltatja meg Weöres „történelmi panoptikumát”.

A kamaraelőadások versenyében idén is személyes sorsok és társadalmi kérdések elevenedtek meg: a Katona József Színház a Nobel-díjas író, Kertész Imre önéletrajzi írásából készült Sorstalanságot hozta el, az Orlai Produkció Pálos Hannával mutatta be Halász Rita egy válásról szóló történetét, a Mély levegőt, Bodor Géza pedig Nick Hornby novellájából rendezte meg a CiciKrisztust Ficzere Bélával. A Gólem Színházból Fullajtár Andrea alakította saját nagymamáját, Galló Olgát A Tíz hónap Babilon-ügy című előadásban, Udvaros Dorottya és Medveczky Balázs a Bástya Színház Minden jót, Leo Grande című darabjában közösen indulnak el az idősebb nő – fiatalabb férfi kapcsolatát illető felfedezések útján, a sort pedig Székely Csaba MI vagyok című produkciója zárta, amely válaszokat keres a kik vagyunk és mivé leszünk kérdésekre.

A Szemle Plusz legfontosabb pillanata idén is a szeptemberi díjátadó volt, ahol a szakmai zsűri több kategóriában hirdetett győztest. Sodró Eliza Junior Príma díjas színésznő, Mácsai Pál Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező és Nánay István kritikus, egyetemi tanár Benkő Nórával, a Városmajori Szabadtéri Színpad és Kristály Színtér igazgatónőjével együtt a Legjobb előadás díját a Miskolci Nemzeti Színház A kétfejű fenevad című produkciójának ítélték oda. A nagyváradi Szigligeti Színház emellett több elismerést is hazavihetett Csárdáskirálynő című, három felvonásos nagyoperettjével: Novák Eszter rendezői munkáját, Tóth Tünde főszereplői és Kocsis Anna mellékszereplői alakítását díjazták, míg a férfi mellékszereplők közül Sebestyén Hunor érdemelte ki az elismerést. A férfi főszereplők mezőnyéből Pálfi Ervin emelkedett ki, aki a Zentai Magyar Kamaraszínház Szedjetek szét! című előadásában nyújtott megrendítő játékával győzte meg a zsűrit.

A Kristály Színtér zsűrije – Benkő Nóra mellett Hámori Ildikó, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő és Seress Zoltán, Jászai Mari-díjas színész – a Minden jót, Leo Grande című előadást választották a legjobbnak, míg a Legjobb alakítás díját Pálos Hanna kapta, aki a Mély levegő című darabban mutatta meg sokoldalúságát a háromfős zsűrinek.

A közönség sem maradt ki az értékelésből: a városmajori nagyszínpadon a szabadkai Árpád-ház, a Kristály Színtéren pedig a Gólem Színház A Tíz hónap Babilon-ügy című előadása nyerte el a nézők tetszését.

Ahogy azt már a korábbi években megszokhattuk, Peremartoni Krisztina, a Városmajor művészeti vezetője két fiatal tehetséget saját alapítású különdíjával támogat: Herman Flórát az Augusztus Oklahomában előadásából és Rózsa Krisztiánt A kétfejű fenevadból.

A Fidelio szerkesztősége évek óta díjátadóként kapcsolódik a Szemle Plusz programsorozatához. Idén Ficzere Bélának ítélték oda a különdíjat a CiciKrisztus című produkcióért. Méltatásuk szerint a Bodor Géza rendezte egyszemélyes előadás a stand-up és a műelemzés csodálatos találkozása, de a Kristály programjából nem csak humorával ragyogott ki, kérdésfeltevése akkor is húsbavágó, ha remekül szórakozunk rajta. Nick Hornby teremőrének monológját Ficzere Béla hiteles, minimális eszközökkel is komoly hatást elérő alakításában élvezhettük, és reméljük, még sokáig láthatjuk.

Karácsony Gergely főpolgármester a Budapest a fiatal tehetségekért díjat Biró Panna Dominikának adta át, aki a szolnoki Szigligeti Színház Vízkereszt, vagy bánom is én című előadásában, Vladimir Anton rendezésében játszott a szemlén.

A versenyprogram – a hat nagyszínpadi és hat kamaraelőadás – mellett hét színiiskola hallgatói is lehetőséget kaptak a bemutatkozásra a Szemle OFF keretében egy-egy vizsgaelőadással: a Freeszfe Egyesület (Takács Olivér: Az új világ istene), a Keleti István Alapfokú Művészetoktatási Iskola és Művészeti Szakközépiskola (Martin McDonagh: A kripli), a kaposvári MATE Rippl-Rónai Művészeti Intézet (A Nyugat női), a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés (Nem fér bele!), a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum (Szophoklész: Antigoné), a Pesti Magyar Színiakadémia (Korniss Mihály: Körmagyar), valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem (Tom Schulman: Holt költők társasága, Federico García Lorca: Bernarda Alba háza), hogy a következő színészgenerációt is láthassa a fővárosi közönség. A nagy érdeklődés mellett lezajlott bemutatók után közönségtalálkozók és szakmai beszélgetések is várták a színinövendékeket, melynek vezetői Szőcs Artur színművész és rendező, illetve Rusznák András színművész voltak.

A Szemle Plusz programsorozat az elmúlt években olyan népszerű, kulturális találkozóhellyé, igazi közösségi élménnyé vált, ahol a színházi szakma és a közönség, a fiatal színésznövendék és elismert művész, a határon túli alkotó és a budapesti rendező kerülhet egymáshoz közelebb. A fesztivál célja az eszmecsere és együtt gondolkodás alapjainak megteremtése – mindez a Városmajorban és a Margitszigeten évről évre egyre több nézőt és alkotót hoz közelebb egymáshoz.

Egy nem is olyan távoli jövőben, amikor csak a hatékonyság számít, a legnagyobb bűn, ha az időnket az álmodozásra vesztegetjük. Az Álomutazó hősei most visszatérnek, hogy egy lenyűgöző kalandra hívjanak mindenkit, melyben a varázslat és a szeretet összefonódik, és a legrejtettebb kívánságok is valóra válhatnak.

A történet főhőse, Tomi egy olyan világban él, ahol nincs mézes tej, pihe-puha ágynemű, se alvósállat. De legfőképpen álmok nincsenek. Hatékonyan működik viszont Tomi sztártudós apukájának találmánya, az „agyturbó”, ami már rég elfeledtette az emberiséggel a meghitt együttlétet, a pihenést, az alvást és az álmokat. Tomi és barátja, a Bárány azonban akcióba lendülnek, hogy bebizonyítsák: az alvás és az álmok igenis fontosak, és hogy a rémálmoktól sem kell félni.

A mesemusicalt Vinnai András írta, a dalok szövegét Orbán Tamás, zenéjét Rakonczai Viktor jegyzi. A darabot – csakúgy, mint az ősbemutatót – az Erkel Színházban Juronics Tamás állítja színpadra rendezőként és koreográfusként is egyaránt.

Az Erkel elsőként készítette el a szereposztás-bejelentő filmet mesterséges intelligencia segítségével; ilyet színház eddig még soha nem tett, így az Erkel Színház ezzel is úttörő szerepet vállal a színházi innováció történetében. A választás nem csupán technológiai újítás, hanem szimbolikus gesztus is, tökéletesen illeszkedik az Álomutazó világához, ahol a mesterséges intelligencia uralja az élet minden pillanatát, és még a pislogás is hatékonyságellenes bűntettnek számít.

„Megadtuk magunkat ennek a kortárs trendnek – ahogy a történet világában is központi szerepet kap az AI, úgy mi is fontosnak tartottuk, hogy a bejelentést ezzel az eszközzel valósítsuk meg. Soha egyetlen színház sem jelentette még be a szereposztását AI által készült filmen keresztül, így most az Erkel ismét egyedi és úttörő megoldással lepte meg a közönséget” – hangsúlyozta Szente Vajk.

Bemutató: 2025. december 19.

Bárány: Szabó Győző, Serbán Attila

Apa: Stohl András, Nagy Sándor

Anya: Vágó Bernadett

Nagyokos: Csonka András

Cosinus: Auksz Éva

Álomkészítő Rém: Kecskés Timi

Álomkészítő Idill: Vágó Zsuzsi

Álomkészítő Vigyor: Péntek Fanni

Reklám Marcsi: Puskás-Dallos Bogi

Reklám Marci: Puskás-Dallos Péter

Mint Bíró Tibor fesztiváligazgató a zárógálán elmondta, „az idei fesztivál versenyprogramja a kortárs filmművészet legújabb és legjelentősebb alkotásait hozta Miskolcra. Nagy öröm volt számunkra, hogy idén hét magyar gyártású alkotás szerepelt a versenyprogramban, négy nagyjátékfilm és három dokumentumfilm.” A versenyprogramban szereplő magyar filmek közül kettő Oscar-díjas művészhez kötődik: a CineFesten láthatta először a hazai közönség Deák Kristóf Egykutya, illetve Nemes Jeles László Árva című alkotását – utóbbiról ráadásul a CineFestes premiervetítés napján jelentették be, hogy Magyarország ezt a filmet nevezi a 2026-os Oscar-gálára.

A fesztivál fődíját, a Pressburger Imre-díjat az Érzelmi érték című film kapta. A zsűri indoklásában kiemelte, hogy Joachim Trier filmje alapos feltárása annak, miért alkotunk, és hogyan kapcsolódunk ezáltal másokhoz és önmagunkhoz. A fesztivál Nagydíját, azaz a Zukor Adolf-díjat az amerikai A víz kronológiája (r.: Kristen Stewart) nyerte őszinteségéért, bátorságáért és kísérletező kedvéért.

Az East of Europe szekció díját a szerb–szlovén–horvát Beszélj hozzám, szél! (r.: Stefan Đorđević), a CineDocs díjat a kazah Itt élünk mi (r.: Zhanana Kurmasheva) vihette haza, míg a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI), a CICAE (Art Mozik Nemzetközi Szövetsége) és az Ökumenikus Zsűri Hasan Hadi Az elnök tortája című iraki alkotását ismerte el. A film hazai vonatkozása, hogy a hangkulisszákért magyar csapat felelt: Zányi Tamás hangmestert és csapatát Hasan Hadi a Saul fiát látva – és hallva – kereste fel. A közönségdíjas a beérkezett szavazatok alapján az Egykutya (r.: Deák Kristóf) lett.

A fesztivál zárásaként Az Európai Mozi Nagykövete idei díjazottja, Erik Poppe tiszteletére a közönség a rendező legújabb, Quisling: A vezér utolsó napjai című drámáját láthatta. Az elismerést Juliette Binoche-hoz, Jean-Marc Barrhoz, Franco Neróhoz és Vanessa Redgrave-hez hasonlóan a norvég rendezőóriás személyesen vette át a Művészetek Háza színpadán.

Bíró Tibor kiemelte, hogy „Összesen 87 filmbemutatót tartottunk 144 vetítésen, közülük 25 vetítést követett közönségtalálkozó az alkotók részvételével. A vetítéseken kívül kapcsolódó programok gazdag kínálata várta a fesztiválra érkezőket, úgy mint szakmai konferenciák, kerekasztal-beszélgetések és hosszú idő után újra koncertek, 37 fellépővel. A közönség érdeklődése és visszajelzései alapján rendkívül sikeres évet zártunk, és jövőre is mindenkit szeretettel várunk a CineFestre.”

A 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált 2026. szeptember 4-től 12-ig rendezik meg.

Az Art-Mozi Egyesület díja az év legjobb filmjének (2024): Lefkovicsék gyászolnak, r.: Breier Ádám

Életműdíj: Koltai Róbert és Tímár Péter

A díjat 1996-ban alapította a Magyar Televízió egykori kulturális műsorszerkesztőségének két tagja, Szegvári Katalin és Érdi Sándor. 2020-ban az ATV élesztette újra a néhány éves kihagyás után és vállalta a díjkiosztó műsor teljes lebonyolítását, közvetítését.

A jelölteket a kuratórium és a neves művészekből álló Művészeti Bizottság választotta ki, melynek tagjai: Bodor Johanna, Csuja Imre, Esztergályos Cecília, Juronics Tamás, Kincses Veronika, Gulyás Dénes, Hegedűs D. Géza, Oszkó-Jakab Natália, László Ferenc, Metzger Márta és Zilahy Tamás. Ezt követően márciustól a közönség négy kategóriában szavazhatott arról, hogy ki legyen az a két-két művész, aki ezt a rangos díjat kapja.

A díjátadót Rónai Egon nyitotta meg, majd a kuratórium elnöke, Szinetár Miklós és Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely is köszöntötte a díjazottakat és a nézőket. „Olyan művészek lehetnek társulati tagok ebben a nemes közösségben, akik sokat tettek, tesznek a kultúráért, a művészetért és vele a társadalomért” – kezdte az ünnepséget az újságíró.

Ezt követően először a táncművészeknek járó díjat osztották ki, amit idén Barta Dóra és Balázsi Gergő Ármin kapott. „Eddig nem is biztos, hogy felfogtam igazán, hogy ez micsoda dolog” – köszönte meg a díjat könnyeivel küszködve Balázsi Gergő Ármin balett-táncos.

Őket követték a színésznők, a díjat Kováts Adél és Kiss Mari vette át meghatódva. „Nagyon remélem, hogy még sok időm lesz arra, hogy viszonozzam azt a szeretetet, amit önöktől kaptam” – zárta köszönőbeszédét Kováts Adél.

A harmadik, operaénekesek kategóriában a díjat idén Sümegi Eszter és Bátori Éva vehette át. „Számomra a legmeghatóbb az, hogy ti milyen meghatottsággal vagytok eziránt. És ez gyönyörű” – mondta Bátori Éva.

A negyedik, férfi színészek kategóriában pedig a díjat kapta Reviczky Gábor és Hirtling István. „Én éppen gazoltam a kertben” – mesélte Hirtling István, hogy mikor értesült arról, hogy ő nyerte meg a díjat.

A díjazottak emlékként megkapták saját lábnyomatuk gipszöntött változatát, az eredeti, Laky műterem által öntött lábnyomok pedig megtalálhatóak az Operettszínház előtti sétányon, egy kis változtatással a többi lenyomathoz képest. Emellett a 8 lábnyom mellett ugyanis egy QR-kód is található, amit bescannelve az érdeklődő az ATV weboldalán néhány érdekességet olvashat a művészekről.