Súgópéldány

A szervezők szerint a fesztivál lényege továbbra is az ízlelés élménye, a belépőjegy korlátlan kóstolást biztosít a két nap folyamán.A rendezvény az elmúlt években több ikonikus budapesti helyszínen is megfordult, korábban Várkert Bazár, a Marriott, az Intercontinental és a Gellért szállodák adtak otthont a találkozóknak, idén pedig a New York Palace-al bővült az illusztris lista.

„A sör jóval több annál, mint egy gabonaalapú, erjesztett ital, amelynek előállítása malátázott árpa (vagy más gabonafélék), víz, komló és sörélesztő felhasználásával történik. A sör karakterét az alapanyagok, a főzési technológia, a komlózás módja és az erjesztés típusa határozza meg,ami mára társadalmi és kulturális jelenség lett. A sörfogyasztás mindig is közösséget teremtett, a középkori kolostoroktól a városi kocsmákig. A mostani fesztivál ezt a közösségi élményt helyezi be a budapesti hideg napjaiba, még akkor is, ha repkednek a mínuszok. A kézműves sörök rajongóira is gondoltunk, magyar, cseh, német, angol és belga főzdék válogatott ízei sorakoznak fel a hétvége során. A különleges italok mellett hozzájuk passzoló finom fogásokkal várjuk az érdeklődőket” – mondta Kóczián László, a fesztivál főszervezője.

A fesztiválon sörgasztronómiai párosításokkal, tematikus kínálattal és különleges jókedvvel készülnek. A programot jellemzően a hazai közönség mellett külföldi látogatók is felkeresik.

„Nálunk a sörfogyasztás nem a mennyiségről, hanem az ízek felfedezéséről szól. A korlátlan kóstolás lehetőséget ad arra, hogy a különböző söröket egymás mellett lehessen ízlelni és összevetni... ez a 21. századi sörkultúra alapélménye. Az Indoor Sörfesztivál hiánypótló esemény, ahol kedves, exkluzív és kényelmes környezetben, ráérősen lehet tájékozódni, beszélgetni és új kapcsolatokat felfedezni. A sör így válik társasági és kulturális élménnyé” – nyilatkozta Katona Csaba történész.

A fiatal Morrigan Crow Napszálltakor született, ezért minden bajért őt okolják, és családjának is inkább csak teher az „átkozott” lány. Élete félelemben és megvetésben telik, egészen addig, amíg egy különös, vörös hajú férfi, Jupiter North el nem viszi őt a Szabadállamba. Nevermoor városa hatalmas, tele „csudával”, különleges lényekkel, mágikus közlekedési eszközökkel és sajátos társadalmi renddel. Morrigan itt végre lehetőséget kap arra, hogy bebizonyítsa, a képessége nem átok, hanem egyedülálló, értékes adottság. 

Jessica Townsend sorozata magával ragadó, nem mindennapi világot épít fel. A varázslat körülvesz minden helyet és személyt, az egész város egy rendezett káosz, amit egy, a legjobb és leghasznosabb képességű emberekből (és „csudállatokból”) álló társaság védelmez. Ők a Csudálatos Társaság. Ebbe a létfontosságú intézménybe igyekszik bekerülni Morrigan, hogy igazi célokra és családra tegyen szert, viszont számára ez közel sem egyszerű, ugyanis az ő képessége különbözik mindenkiétől. A társaságon belül is korlátozzák, a lánynak pedig meg kell küzdenie a felé irányuló félelemmel, hogy belőle is szörnyeteg válik, ahogy az elődjéből. 

A könyv nagyon fontos kérdéseket vet fel, amelyekkel Morrigannek mind szembe kell néznie. Mennyire határoz meg minket a származásunk, a múltunk? Ki számít a valódi családunknak? A vér szerinti rokonok, vagy azok, akiket mi választunk? Hogyan maradhatunk hűek önmagunkhoz egy elvárásokkal teli világban? Townsend könyveiben elmélyedhetünk mindezen problémákban, és átélhetjük egy lány útját, ahogy szépen lassan felküzdi magát a ranglétrán.

A legújabb, negyedik rész egy kicsit más, mint az előzőek. Az Ezüstszülött jól illeszkedik a sorozatba, ugyanis a megszokott humor, barátság és nyomozás továbbra is központi szerepet kapnak. Ugyanakkor mélyebb érzelmi réteget ad a történethez: a család kérdése fontosabb lesz, és a hovatartozás már egyáltalán nem egyértelmű Morrigan számára. A kamaszodó lánynak egyre nehezebb és komolyabb döntéseket kell meghoznia, ami nem csak a saját életét érinti, de az összes nevermooriét is. Belekeveredik egy gyilkossági nyomozásba, és lassan rájön, hogy mindenki hazudott neki. De a legnehezebb, hogy mindezek mellett van egy hatalmas, sötét titka, ami mindent megváltoztat...

Townsend sorozata tökéletes olvasmány a Harry Potter-rajongóknak és bárkinek, aki szereti a fantasyt és a részletgazdag, kidolgozott világokat. Különösen ajánlható fiataloknak, akik izgalmas olvasmányt keresnek és elmélyülnének egy lenyűgöző város mágikus falai között. 

Létezik körülöttünk egy elfelejtett világ. Megfigyelnek minket szinte minden utcasarkon. Sokunknak otthon sem lehet nyugalma, mert velünk élnek ők, a háttérbe olvadva. Nem egy titkos, veszélyes kémhálózatról van szó. Hanem olyan lényekről, akik évezredekkel megelőzték az emberiség kifejlődését. Bár csendben vannak, a növények sokkal intelligensebbek, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Enyedi Ildikó filmjében szereplőkké emelkednek, ami a tudományos kutatások alapján az őket valóban megillető hely.

A cselekmény három idősíkot fog át, és mindegyiket egy idős ginkgo biloba fa köti össze. Így valójában ő válik a főszereplővé, hiszen a körülötte lévő „emberi díszlet”, a különböző történelmi korszakok folyamatosan változnak. A film igazán finom gesztusokkal lépked az időben, így a három történetszál könnyedén simul egymásba: van, hogy egy fókuszváltással válik a fekete-fehér világ színessé, van, hogy a kamera képén megjelenő szemcsék jelzik, hogy egy másik korba kerültünk. Nincs hirtelen ugrás, nem zökken ki a néző attól, hogy három ennyire más történelmi környezetbe csöppen.

Utóbbiak elhatárolását operatőri eszközök is jelzik. A jelenben tökéletesen komponált és bevilágított terekben vagyunk, gyakoriak a totálképek, és a főszereplő arcáról nem sok érzelem olvasható le. Mindez megteremti a modern világunkra olyan nagyon jellemző ridegséget, az elszigetelődés, a magány érzetét. Ez a szál 2020 körül játszódik, ami a COVID-járvány idejére esik. A főszereplő egy neves hongkongi agykutató (Tony Leung Chiu-wai), aki a lezárások miatt egy németországi kampuszon reked, és tudományos kísérletekbe kezd a fával. Ez a hirtelen jött „csapás” fordul végül csodába, és a krízishelyzetben a természetben való elmélyülés által kapcsolódhat össze növény és ember.

Majd elsőként a XX. század elejére lépünk vissza az időben. Ez a szál az egyetem egyik első női hallgatójáról szól, aki a fotográfián keresztül fedezi fel a növényekben rejlő csodákat. A filmnek ez a rétege nagy hangsúlyt fektet Enyedi visszatérő témájára, a feminizmusra. Ahogy más filmjeiben is, például Az én XX. századom-ban, itt sem dühös kiáltványként kell érteni a feminizmust, hanem sokkal inkább egy ironikus, játékos és kozmikus vizsgálatát látjuk a női szerepeknek. Fontos megemlíteni Luna Wedler kiemelkedő színészi játékát, aki Marcello Mastroianni-díjat kapott a szerepéért a 2025-ös Velencei Filmfesztiválon.

A harmadik történetszál a hidegháborús időszak, a diákmozgalmak kora. Itt egy fiatal lány és egy fiú történetét követhetjük nyomon, akik a kor politikai és társadalmi változásai közepette a legnagyobb figyelmet egy muskátlira fordítják. Nem hiába, hiszen különleges felfedezésekre tesznek szert a növény környezetre adott reakcióival kapcsolatban. Nagyon izgalmas színeket használnak ennek a világnak az ábrázolására. Nyilván a korszak hiteles demonstrálása miatt is, de nézőként kellemes elmerülni a melegebb árnyalatokban. A lila visszatérő motívum, ugyanis ez a muskátli színe, és a lány is több alkalommal visel magán lilát. A jelenben zajló történetszál tónusai ehhez képset gyakran sokkal hidegebbek és keményebbek, de nem annyira drasztikusan mások, hogy zavaró lenne.

Ez a film cselekményrétege, amely önmagában véve is nagyon izgalmas. De a Csendes barát ennél sokkal több. A film valójában egy igazi mestermű, amely képes az ember figyelmét kiterjeszteni a növények világára és azokra az apró csodákra, amelyek között élünk, de a rohanó, zajos hétköznapok könnyen elterelik róluk a figyelmünket. A legmeghatározóbb atmoszférateremtő ereje a zenének van, amely gyakran lassan mozgó, vagy kitartott képek alatt csendül fel. Miközben a kamera a fákat pásztázza, vagy a növényeket figyeli, a zene azt sugallja, hogy ne csak az ágakat vagy a leveleket nézzük, hanem érezzük át azt a belső világot, azt a szépséget amiben ők léteznek. Mintha a zene is a növényi tudat állapotába helyezne minket.

Rendkívül aprólékos módon szemlélhetjük őket, gyakoriak a makro objektívvel felvett részek, vagy a röntgenképszerű ábrázolás. A film végi katarzist azonban egy totálkép hozza el, amikor a fát egy különleges állapotában szemlélhetjük. Ami sokkal többet mond annál, ami: valójában magáról a születésről szól, az élet folyamatos továbbadásáról. Mindeközben szintén egy kellemes, könnyed zene az aláfestés, Johann Wolfgang Goethe: Vándor éji dalának egy feldolgozása.

Tulajdonképpen az egész film lényegét összefoglalja ez a néhány sor: „Immár minden bércet/Csend ül,/ Halk lomb, alig érzed,/ lendül:/ Sóhajt az éj./ Már búvik a berki madárka,/ Te is nemsokára/ nyugszol, ne félj...” (Tóth Árpád fordítása) Enyedi mintha azt üzenné ezzel a nézőnek, hogy bár a történelemben a kihívások és a problémák állandóak, ahogy ezt a COVID-járvány is bizonyította, de vannak a környezetünkben „csendes barátok”, akik alá leülhet minden „vándor”. 

Hogy ne csak rettegésben éljen, hanem azt is észrevegye, hogy a fák talán antennák. Nemcsak a történelmi korszakokat kötik össze, hanem az eget is a földdel. Ez a növényi nézőpont ad egy elcsendesedett élményt a nézőnek: nagy szenzációk, tömérdek díszlet vagy bonyolult dramaturgia helyett azt az ürességet, amelyben megszólalhat egy fa. 

Hegedűs D. Géza 1993-ban esténként olvasta fel Rudyard Kipling novellagyűjteményét, a kislányainak. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy ebből a műből egy minden generációnak szóló családi musicalt lehetne színpadra állítani. „Gyerekkoromban nekem is a szüleim olvastak fel Rudyard Kipling történet-fűzéréből, A dzsungel könyvéből. Aztán az ibrányi moziban, gyerekként az emlékezetembe égett ennek a felkavaró történetnek a fekete-fehér amerikai filmváltozata, Korda Zoltán rendezésében, Sabu-val a főszerepben, Maugli szerepében. Nem véletlen, hogy én is beálltam a hagyományt továbbvivő kulturális láncolatba.” – idézi fel Hegedűs D. Géza.

Ezután egy több mint 3 évig tartó csapatmunka kezdődött: Radnóti Zsuzsa dramaturg, Hegedűs D. Géza, Marton László, Dés László, Békés Pál és Geszti Péter rendszeresen találkoztak, hogy közösen dolgozzák ki az ötletet. „A dzsungel könyve, egy mini-book, az emberiség felnőtté válásának egyik lehetséges története, metaforája. Mese és valóság, látomás és indulat, költészet és humor, szerelem és durva érdek, értelem és ösztönök, élet és halál. Ezek formálják az előadásunk kiszámíthatatlan dinamikáját. A kreatív ötleteket, fantáziát, teremtő energiákat a csodálatos alkotótársak adták az előadáshoz. Dés László zenéje, Geszti Péter dalszövegei, Békés Pál librettója, Imre Zoltán koreográfiája, Radnóti Zsuzsa dramaturgi munkája zsenialitásuk együttműködésének eredménye. Ezért nem veszít erejéből az előadás. És köszönhető persze a kezdetek óta kíváncsisággal, odaadással, szorgalommal, szakmai hivatástudattal a színpadon és a háttérben teljesítő kollégáknak” – teszi hozzá a rendező, aki az előadásban részt vevő főiskolásokat nem szokványos tréninggel készítette fel a bemutatóra.

„Lassan három hónapja, hogy reggelente álmos zsivaj keltegeti a Margitszigetet. Éppen ennyi ideje, hogy egy energikus tréner körbe fut a parton, maga után vonva ifjú karavánját. Miután végigkocogtak a szigeten, a konditeremben tetőzik az izomláz, de csak jó néhány leúszott hossz után, a szaunában kapnak kegyelmet a kimerült ifjak. Ám mindez nem kegyetlenség, csupán tanári jóindulat és rendezői követelmény. A tréner ugyanis nem más, mint Hegedűs D. Géza, a stáb pedig a Színművészeti Főiskola osztálya. S hogy miért ez a gyilkos hajsza? Kiplingért” – számoltak be a felkészülésről egy korabeli újságban.

A szövegkönyv hat átírás után nyerte el végleges formáját. És elkezdődött a dalok írása. Dés László pedig szokatlan ötlettel állt elő: családja révén ismerkedett meg a Rapülők szövegeivel, és mivel akkori állandó szerzőtársa nem tudta vállalni A dzsungel könyvét, Geszti Pétert kérte fel a munkára. „Az alkotó csapat legfiatalabb, zöldfülű tagja, úgy éreztem, hogy Hegedűs D. Géza rendező, Radnóti Zsuzsa dramaturg, Békés Pali és Dés Laci úgy fogadtak be maguk közé, mint a darabban Mauglit veszi pártfogásba Balu, Akela, Bagira. Szerencsére Sir Kán nem volt a csapatban. Az volt a szerencsém, hogy fel sem fogtam akkor, milyen ritka komoly lehetőséget kaptam, és így bátran belevágtam a dalszerzésbe. Ma már sokat nevetek korabeli soraimon, át-átsüt rajtuk a tejfogú vad szertelensége, láblógató vidámsága, és itt kezdtem felnőtté válni dalszerzőként is, amikor olyan dalokat kellett megírni, mint például amilyen az Amíg őriz a szemed lett. De időtállónak, érvényesnek látom, hallom őket, és ezt nem pusztán az eredmény igazolja, hanem az, hogy ha beülök egy előadásra, azt érzem, ma is ugyanúgy működik a humoruk, az egzotikumuk, a romantikájuk vagy a dinamikájuk. Jó passzban voltunk mind, akik ezt a darabot összeraktuk, és Dés Lacival történt egymásra találásunk minden optimizmusa és energiája ott lüktet a dalokban. Akkori fiatalságunk hangjai egyelőre nem látszanak öregedni” – idézi fel Geszti Péter.

„A kritikusok, sőt, a nézők egy része is slágereken mérik egy zenés darab színvonalát, sikerét. Ez nem így van. A dzsungel könyve darabunkban egyetlen nagy sláger nincsen. De a dalok tökéletesen működnek a színpadon, a történeten belül. És ez a fontos. Akkor jó egy színpadi zene, akkor átélhető, ha tökéletesen illeszkedik a darabban előforduló szituációkhoz. Amikor bemutatták a darabot, sejtettük, hogy siker lesz, de erre azért senki sem számított. Ha tudnám a titkát, minden évben írnék egy sikerdarabot. De egy biztos, jó a szövegkönyv, jók a dalok a zene, a koreográfia, és jó a színház, amelyik játssza! Ideális körülmények között született meg az előadás, nagyszerű munkatársakkal, egyetértésben, harmóniában. És ez máig rányomja a bélyegét az előadásra. És persze maga a történet. Van humora, van lírája, de…! Egy helyes, szimpatikus, » művelt « fiatal srác, aki hiába tudja tökéletesen a dzsungel törvényeit, hiába találja fel magát jól minden helyzetben, egyet mégsem tud elérni: hogy befogadják. Sem itt, sem ott. És ez sajnos nagyon aktuális a mai világban” – teszi hozzá Dés László.

A nagy érdeklődésre való tekintettel az idei Art and Antique-on újabb termeket nyitnak meg a Bálnában a látogatók előtt. A festmények és szobrok mellett egyre jelentősebb arányban jelennek meg bútorok, ékszerek, szőnyegek, könyvek és egyéb műtárgyak a vásár kínálatában.

„Az Art and Antique minden évben átfogó képet ad a magyar műkincspiac hazai helyzetéről. Büszkék vagyunk rá, hogy folyamatosan nő az érdeklődés a kiállítók és a publikum körében, ezért 2026-ban látogatói rekordra számítunk” - mondta el Tausz Ádám főszervező. „Külön öröm, hogy egyre fiatalabb a közönség: a húszas korosztály pontosan annyira lelkes a művészetek iránt, mint az X generáció tagjai. Ennek megfelelően idén megújult arculattal jelentkezünk, és a kínálat is egyre sokszínűbb” – tette hozzá Tausz Ádám.

Az Art and Antique az év legfontosabb művészeti seregszemléje, ahol a legújabb kortárs művek jól megférnek a klasszikus festmények és patinás bútorok mellett. A Bálnában tartott rendezvény fő vonzereje, hogy pár ezer forintos design tárgyakat és kiegészítőket ugyanúgy találnak az érdeklődők, mint több tízmilliós gyűjtői műkincseket. A vásárlás nem kötelező, az Art and Antique kiváló program azok számára is, akik szeretnének elveszni a műtárgyak színes forgatagában.

Az érdeklődők tárlatvezetésekkel és nyereményjátékkal is találkozhatnak az év legsokoldalúbb művészeti eseményén. A játékot a BÁV ART Aukciósház és Galéria hirdette meg és stílusosan egy különleges nyakék a főnyereménye. A 14 karátos, fehéraranyból készült láncot és medált egy 0,485 ct briliáns csiszolású gyémánt díszíti, értéke pedig meghaladja a 600 ezer forintot. Valaki a látogatók közül ezzel a csillogó, elegáns ékszerrel távozik a kiállításról.

acb Galéria, Ar2day Gallery, ARTCORE Art & Design, BÁV ART Aukciósház és Galéria, Budapest Poster Gallery, Cogito Art Galéria, Csók István Galéria és Antikvitás, Dávid Galéria, Einspach & Czapolai Fine Art, Equilor Fine Art, Erdész Galéria, Faur Zsófi Galéria, Földvári Books, INDA Galéria, Initio Arts and Design, K Galéria, Kálmán Makláry Fine Arts, Kilim Szőnyeg, Kisterem Galéria, Kordás Galéria, Központi Antikvárium, Lumas Galéria, Moró Antik Galéria, NACO, Nagyházi Galéria és Aukciósház, NÁSFA Antik Galéria, Nemes Galéria, Neo Deco, Neves Kor-Társ Galéria, Noble Art Nexus, November Galéria, Ódon-Fon Antiques & Prop House, Opera Antikvitás, Orgona 22 Galéria, Primtex&Bernabo Art-Furniture, Pro-Art Frame, Random Galéria, Rechnitzer Galéria, Roland Gyetvai Works of Art, SVD Ékszer, Szikra Galéria, The Space Gallery, TOBE Gallery | TOBE Project, Viltin Galéria, Vintage Galéria, Virág Judit Galéria, Woodelier, WOP Galéria Budapest

A mai olvasópróbával elindult a Teljesen idegenek próbafolyamata. A keserédes humorral fűszerezett színdarab Paolo Genovese 2016-os nagysikerű olasz filmje alapján készült, amelynek az elmúlt 10 év alatt számos változata látott napvilágot a világ mozivásznain és színpadain – a magyar filmadaptációt BÚÉK címmel láthatták a nézők.

Az ismert történet szerint egy baráti társaság tagjai egy közös vacsora alkalmával kirakják az asztalra a mobiltelefonjukat, és megállapodnak, ha bárkinek jelez a készüléke, ki kell hangosítani, hogy együtt hallgassák meg a hívásokat, együtt olvassák el a bejövő üzeneteket. Természetesen az értesítések folyamatosan jönnek, a szereplők pedig rádöbbennek, hiába gyerekkori barátok vagy éppen házastársak, mégsem ismerik egymást.

„A darab tele van vidám, humoros helyzetekkel, mégis keserű íz marad az ember szájában. Mélyebb történet annál, mint hogy pusztán azon szórakozunk, hogy más emberek titkai kiderülnek” – mondta a rendező, Barnák László főigazgató. A dinamikus jelenetek gyorsan követik egymást a sodró lendületű produkcióban, miközben egyre több titokra derül fény és fokozódik a feszültség, a közönség egyre több kapcsolódási lehetőséget talál a szereplőkkel, akik rettegnek attól, hogy más fénytörésben fogják látni őket a barátaik, miután lelepleződtek.

Ezt a kettősséget erősíti a Barnák László és a színház produkciós vezetője, Polgár Péter által megálmodott látvány is: egy leddel kirajzolt, átlátható, stilizált tér, amely éles ellentétben áll a karakterek titkolózásával. A szövegkönyvet Varsányi Anna dolgozta át Sediánszky Nóra fordítása alapján, a jelmezeket pedig a színészekkel együtt fogják személyre szabni az alkotók. A társulathoz vendégművészként csatlakozik A szentből már ismert Sárközi-Nagy Ilona, valamint két gyerekszereplő, Bakonyi Dorka és Borka Zenke Abigél.

„A darabban fekete dobozként hivatkozunk a telefonunkra, ami a valóságban is helytálló kifejezés: benne van az egész életünk, az emlékeink, rajta keresztül tartunk kapcsolatot, melyekről gyakran kiderül, hogy felszínesek” – fogalmazott a rendező, és kitért arra is, az előadás hatására a nézők is elgondolkodhatnak majd a saját titkaikon, erkölcseiken, morális normáikon. Izgalmas produkció várja a szegedieket.

A Dóm tér látványos nagyprodukciói és az újszegedi koncertsorozat színvonalas zenei kínálata mellé újabb tartalmas kikapcsolódási lehetőségeket kínál a szegedieknek és a napfény városába látogatóknak idén a Szegedi Szabadtéri Játékok. A 95 éves fesztivál újabb izgalmas színházi produkciókat tűzött műsorára: elismert vendégtársulatok kedvelt művészekkel bemutatott darabjait, amelyek június végétől augusztus közepéig változatos műfajokban szórakoztatják majd a közönséget.

Az öt meghívott produkció között elsőként a Miskolci Nemzeti Színház vendégjátéka, az Oscar kerül színre. Claude Magnier világhírű bohózatát két, nagy sikerű filmváltozatban is szívébe zárta a közönség, Louis de Funès illetve Sylvester Stallone főszereplésével. A lányos apaként szerteágazó kalamajka közepébe csöppenő vagyonos szappangyáros alakját ezúttal Gáspár Tibor Jászai-díjas, Érdemes művész formálja meg. Szőcs Artur korunkra hangolt rendezésében pedig még egy okosotthon technikai csodái is fokozzák a bonyodalmakat június 26-án és 27-én.

Egy héttel később, július 3. estéjén ikonikus nagyoperett, a Csárdáskirálynő érkezik Újszegedre, méghozzá többszörösen díjnyertes produkcióban, a Nagyváradi Szigligeti Színház művészeinek közreműködésével. A Jászai Mari-díjas Novák Eszter nagyszabású rendezése valódi operettcsillagokkal, dekadensen korhű látvány-és érzésvilággal mutatja be a boldog békeidők végórájában játszódó Kálmán Imre-klasszikust.

Július 17-én és 18-án egy legendás filmsorozat világelső színpadi változatát láthatják a Szabadtéri nézői. A Csengetett, Mylord? szeleburdi szereplői a britek mellett a hazai tévénézők számára is kedves ismerősökké váltak. Az Orlai Produkció, a Jászai Mari-díjas Kocsis Gergely rendezése olyan színésznagyságok, mint a Kossuth- és Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Molnár Piroska, valamint Gyabronka József és Debreczeny Csaba Jászai Mari-díjasok közreműködésével állítja színpadra az 1920-as évekbe repítő, az arisztokrácia és a személyzet hóbortjait egyaránt ellenállhatatlan humorral kifigurázó filmsorozat első szériájának történéseit.

Nőkről, de korántsem csak nőknek szóló, fergeteges zenés vígjáték is színre kerül a Liliom Produkció előadásában. A Tallós Rita-rendezte Hőhullámban az Artisjus-díjas, Magyar Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett Détár Enikő, Gyebnár Csekka, Fésűs Nelly és Ladinek Judit négy különböző karakterű, nyári szabadságát töltő barátnő szerepében találkozik majd, az újszegedi deszkákra idézett spanyol tengerparton pedig Szőke Zoltán várja őket és a közönséget a július 25-i előadáson.

A nyarat végül egy humorban gazdag szving-musical, az Amerikai komédia alkalmai zárják augusztus 14-én és 15-én. A luxushajó fedélzetén kibontakozó kalandok középpontjában a Jászai-, EMeRTon- és Honthy-díjas Janza Kata által megformált fiatal üzletasszony áll, akinek nemcsak az Arany Medál díjas Simon Kornél, de a Művészek Magyarországért- és Honthy-díjas Bálint Ádám is teszi majd a szépet; és Falusi Mariann Artisjus-díjas színművész-énekesnő is feltűnik a Veres1Színház fergeteges előadásában. Aszlányi Károly azonos című komédiája alapján a librettót és a dalszövegeket Lőrinczy Attila írta, a zenéről pedig ki más, mint Bársony Bálint, Artisjus- és Fonogram-díjas komponista és szaxofonművész gondoskodott. A közkedvelt történet ezúttal a Kálmán Imre- és Nívó díjas Peller Károly rendezésében kel életre.

A minőségi kikapcsolódást, egyúttal felhőtlen szórakozást nyújtó produkcióra már kaphatók a jegyek a szegedi Fesztivál Jegyirodában és a Szabadtéri online platformjain. Azon rajongókra gondolva, akik nem érik be egy feledhetetlen szegedi élménnyel, kedvezményes áron hozzáférhető bérletekkel is készül a Fesztivál. Az Újszegedi esték három bérletkonstrukciójában az Oscar, a Csárdáskirálynő és a Csengetett, Mylord? pénteki előadásait párosíthatják szabadon az érdeklődők. Bérletvásárlásra március 31-ig van lehetőség. Az ajánlat részleteiről, akárcsak az előadásokkal kapcsolatos további információkról a Szabadtéri weboldalán olvasható részletes tájékoztatás.

Wolfgang Amadeus Mozart zenéjében akkor is felfedezhető az énekhang iránti vonzalom, amikor hangszerre komponál. Ezt az állítást támasztja alá az évad egyik kiemelt szerzőjének szentelt szimfonikus hangverseny, ahol operai és zenekari művek egyaránt elhangoznak. Az est különlegessége, hogy Mozart mindkét sinfonia concertantéja megszólal a koncerten. Ez a szimfóniák és a versenyművek ötvözeteként értelmezhető műfaj az 1770-es években kezdett kialakulni, amivel Mozart a húszas évei elején európai turnéi során találkozott és csakhamar maga is próbát tett vele.

A két Esz-dúrban írt, háromtételes darab közül a hegedűre, brácsára és zenekarra készült sinfonia concertantéban a szólista hangszerek úgy folytatnak párbeszédet egymással, hogy közben nem válnak ki élesen a zenekari környezetből. Érdekesség, hogy az esten a két szólóhangszert az OPERA Zenekar elsőkoncertmester-házaspárja, Dimcevski Alexandre Anatolii és Nagao Haruka tolmácsolja, akik összeszokottsága egymással és az együttessel kivételes élménynek ígérkezik.

A négy fúvósra írt sinfonia concertante igazi rejtély: Mozart eredeti műve elveszett, és a csaknem 90 évvel később felfedezett kézirat, bár több részletében hordoz mozarti jegyeket, hangszerelése és más stílusjegyei alapján későbbi korokat idéz. A kétségek ellenére ritka és izgalmas felfedezés egyszerre négy különböző karakterű fúvós hangszert szólista szerepkörben meghallgatni, amelyek értő tolmácsolásában a zenekar tagjai közül Salvi Nóra (I. oboa), Rumy Balázs (I. klarinét), Fábry Bálint (I. fagott) és Lakatos Péter (I. kürt) vesz részt.

Az operai vonatkozásokra tekintettel a koncert Mozart befejezetlenül maradt színpadi műve, A rászedett vőlegény nyitányával és kvartettjével veszi kezdetét. A kétrészes nyitány során a vígoperákra jellemző, lendületes muzsika később egy lassúbb részbe vált át, amiben a mozarti életmű egyik legszebb fuvolaszólama szerepel. Ezt követi az „Ah, ah che ridere” kezdetű pergő kvartett, ahol a nevetés is zenei motívummá válik, miközben a karakterek egymás szavába vágnak. A számos humorforrást tartogató részletben, ami a hónap folyamán A kairói lúd, avagy A rászedett vőlegény című pasticcio-operában színpadi körülmények között is megelevenedik, most Balga Gabriella (Bettina), Balczó Péter (Pulcherio), az operastúdiós Pál Botond (Don Asdrubale) és Pataki Bence (Bocconio) idézik fel az ősváltozatot.

A hangversenyt a híres „Haffner” szimfónia zárja. A darabot Mozart a fiatalkori pályáját támogató tehetős salzburgi család ifjú tagja, Sigmund Haffner nemesi rangra emelkedésének alkalmából írta eredetileg szerenádként, amit két tételének elhagyásával később dolgozott át szimfóniává. A Szöktetés a szerájból című vígoperával egy időben született kompozíción érezhetők előbbi hatásai is, a zárótétel egyes elemei Ozmin akasztófajáriájának motívumával és a Figaro lakodalma nyitányával is rokonságot mutatnak.

Az Aranykor Mozart esten a Magyar Állami Operaház Zenekarát Halász Péter első vendégkarmester dirigálja. A mozarti muzsika alapos ismerője A varázsfuvola tavaly év végi sorozata után tér vissza a bécsi klasszikus zeneszerző munkásságához. A február 1-jei hangverseny műsorát az érdeklődők kedvezményes helyárak mellett a január 31-i délelőtti nyilvános főpróbán is meghallgathatják.

A Changes egyetlen nap története, amelyben egy középkorú pár életének látszólag jelentéktelen mozzanatai sűrűsödnek drámai helyzetekké. Nina parlamenti képviselő, aki több terepen igyekszik helytállni, most épp egy női menedékház bezárása ellen küzd, Mark pedig, aki sikeres jogászkarriert hagyott maga mögött, általános iskolai tanítóként dolgozik. A közös reggeli után szakmai kihívásokkal, emberi dilemmákkal, váratlan krízisekkel találkoznak napjuk során, és közös kibeszéletlen problémáik is utolérik őket. Estére mindkettőjük életében megváltoznak a dolgok, és nem ugyanaz a két ember ér haza, mint aki elindult.

A darab szerzője Maja Zade, a berlini Schaubühne dramaturgja. Az előadásban Fullajtár Andrea és Rajkai Zoltán látható, rendezője Székely Kriszta, a fordítást és a dramaturgi feladatokat pedig Szabó-Székely Ármin jegyzi.

A darab színpadi megvalósításának egyik különleges kihívása, hogy a két színész több mint húsz szerepet formál meg, jelmezek és egyéb külső jelzések helyett szinte kizárólag saját színészi eszköztárukra támaszkodva.

Az előadást március 7-én mutatják be.