Alfred Jerry francia drámaíró, az abszurd dráma atyja. Egyik leghíresebb műve az Übü király, amit tizenöt éves korában írt. A darabot (ami mellesleg egyben egy Shakespeare királydráma-paródia is) 1896-ban mutatták be, és nagy botrányt kavart. Az Örkény Színházban Mácsai Pál rendezésében láthatják a nézők.
Az Übü királyban végig megtalálható egyfajta kettősség. A komikum, a humor, ami köré az egész épül, és ami meghatározza azt, valamint az a nagymértékű igazság, ami mögötte van. Hiába a folytonos nevetés, mégis végig az a gondolat jár az ember fejében, hogy igen, ez valóban így van. Néha megdöbbentő ez a ráismerés. Szokták mondani, hogy minden vicc mögött van valami igazság, és ez erre a darabra teljes mértékben igaz.
Maga a történet Übü papáról (Csuja Imre) és Übü mamáról (Kerekes Éva) szól. Már a mű kezdetén megjelenik a komikum, ahogy a két főszereplő egymáson kúszva-mászva kezdi el tervezgetni az élet nagy dolgait, a hogyan továbbot… Übü mama rá akarja venni Übü papát, hogy legyen Lengyelország királya. Véleményem szerint inkább az ezzel járó csillogás volt vonzó számára, hiszen miután csellel megölik a királyt és ők kerülnek hatalomra, akkor az ő szeme csillogott a legjobban. ,,Uralkodása” – ha lehet ezt így mondani – alatt a tehetetlenség és a hozzá nem érettség kettőssége jelenik meg. A komikus elemeket fokozza az, amikor futóversenyt rendez, és ő lesz az első helyezett. De olykor az is előfordul, hogy megölet mindenkit azért, hogy ő maga nagyobb vagyonra tegyen szert. Így végül jelentősen lecsökken azok száma, akik neki dolgoznak.
Számomra a különböző hanghatások fejezték ki legjobban a mű lényeget és magát a történetet is. Az, ahogy a ,,,dobos srác” a meghökkentő vagy olykor a komikus pillanatok csattanójaként ütött egyet, megdöbbenésre sarkallta a nézőt, fokozta az izgalmakat.
A díszlet egyszerű. A mű kezdetén úgy érezhetjük, hogy egy próbán járunk, ahol még nem állnak a játszók rendelkezésére a megfelelő kellékek, mégis ez a néhány jelzés is pont elég ahhoz, hogy szemléltesse azt, amit kell. Pont az egyszerűség teszi naggyá. Ez az oka annak, hogy minden korosztály számára tökéletes. Hiszen a fiataloknak, akik még kevésbé érzékelik a mögöttes tartalmat, is ugyanúgy megtalálhatják a számukra érdekes mozzanatokat, mint azok, akiket a mondanivaló mélysége érdekel.
A dráma rengeteg szereplőt vonultat fel, így előfordul, hogy egy színész több szerepben is látható. Az sem meglepő, ha nők jelennek meg férfiként, vagy esetleg férfiak nőként. Ebben a műben nincsenek tabuk. Kimondják, amit ki kell mondani, nem rejtőznek körülírás mögé, megmutatják, amit meg kell mutatni. Gondolok itt a síelős fiúra, vagy éppen arra a jelentre, ahol a hátsó felüket mutatták meg egyaránt férfiak/nők.
A darab közben, az éppen nem színen lévő színészek a két oldalt elhelyezett székeken foglaltak helyet. Ám ugyanolyan aktív résztvevői voltak ekkor is az előadásnak, például a kórusrészeknél, vagy egy-egy jelenet végén sietve távoztak, és egy másik szereplőként tértek vissza.
Az előadásban a szemben álló oroszok (akik profi hírében álltak, ezért nagynak és tiszteletre méltónak ábrázolták őket), és lengyelek (az egyszerűség és magamutogatás képében) a komikus hatást erősítik.
Szintén ezt a vonalat erősíti Übü papa lóháton való bevonulása, melyben az emberek állnak a négylábúak helyére, a szekeret pedig rudak és egy szék helyettesíti.
A darab bevonja a közönséget is, ami segít a nézőknek abban, hogy közelebb érezhessék magukhoz a játékot. Gondolhatunk itt a ,,börtönben” (melynek funkcióját egy bevásárlókocsi tölti be) lévő szereplőre, aki a közönségtől kért aprópénzt, hogy kiszabadulhasson.
Véleményem szerint a darab sikere a korábban említett kettősségben rejlik. Kiragadja az embereket a szürke hétköznapokból, mosolyt csal az arcukra. De ezek mellett pontosan kimondja azt, amit gondolnak, mintha otthon lennének, a családunk körében, és velük beszélgetnének. Ahol nem számít, hogy mi helyes, és mi nem. Az alkotók törekednek rá, hogy leomoljon a fal a szereplők és a nézők között, ami az egész darabot nagyon különlegessé teszi.
Írta: Veszteg Alexandra
Fotók: orkenyszinhaz.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése