Oidipusz tragédiája a Bozsik Yvette Társulat táncrendjében
Történet a királyról, aki meggyilkolta az apját és feleségül vette a saját anyját. Szophoklész az ősbűnről írt, amikor Oidipusz király történetét tragédiába foglalta, a Bozsik Yvette Társulat most eltáncolja.
Csak zenét és a saját testüket használják, hogy elmeséljék Oidipusz király meséjét. Aki még sosem találkozott a történettel, ne ezen a darabon próbálja meg megérteni, hogy miről is szól, előzetesen ismerni kell a tragédiát ahhoz, hogy össze lehessen fűzni az eseményeket.
Ez a darab rendkívül nyomasztó. Maga Bozsik Yvette táncolja el Oidipusz szerepét, méghozzá meglehetősen kegyetlenül. Elég mozdulatlanul állnia a hatalmas, fekete magas sarkújában, a testtartásából sugárzik a hatalom, a becsvágy és a romlottság is.
Keverték a jelmezeket, jelentése van annak, hogy Oidipusz napszemüveget és bőrkabátot visel, Tiresias szőrmellényt, a nyitótáncban pedig minden táncos fekete ruhát, fekete harisnyával az arcán. Oidipusz egy magas lépcsőről sétál lefelé, cipősarka mellett nyomorog az arcnélküli tömeg. A fekete színt később sem hagyják el. Csak egyetlen egy karakter visel fehér jelmezt, Tiresias, a vak jós, aki előre elmondja, hogy a bűnös, akit Oidipusz oly nagyon keres, önmaga.
A legkeményebb pillanat az egész történetben, hogy Oidipusz előre kiszabja a büntetést annak, akinek rossz erkölcse nyomorba döntötte Théba városát, majd mikor fölfedezi, hogy saját maga volt az, Iokasté (anya/feleség) teteme mellett végrehajta magán a büntetést. Saját kezével oltja ki szeme világát, majd száműzi magát a városból. Bozsik Yvette vérrel rajzolt arca beleég a néző emlékeibe.
„De nem más szúrta ki szemem, csak én, csak én magam.
Mit ér a szem nekem,
ha látva sem láthattam volna semmi jót?”
(részlet Szophoklész Oedipus királyából, Babits Mihály fordításában)
Kellékként sokszor használnak olyan testmagasságú műanyag lapokat, melyek áteresztik a fényt, látni engedik az alakot mögöttük, de közben visszatükrözik a nézősereget. Magán érezhette mindenki Oedipus uralmának nyomasztó mélységét. Torz a tükör, de attól még tükör.
Szinte kötelező az Antigoné után az Oidipusz-történethez nyúlni. Bozsik Yvette nem kerülhette ki a királyt, hát magára öltötte az arcát.
Írta: Veréb Árnika
Fotók: tancszinhaz.hu, tanckritika.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése