A Margaret Island 2013 őszén robbant be a köztudatba, azóta pedig állandó fellépője a legnevesebb hazai fesztiváloknak. Eddigi munkásságukat, köztük a tavaly megjelent Egyszer volt című albumukat is számos díjjal jutalmazták már, az idei évben pedig megkapták az év felfedezettjének járó Fonogram díjat. A FEZEN Fesztiválon a zenekar három tagjával, Lábas Vikivel, Füstös Bálinttal és Törőcsik Kristóffal beszélgettünk.
A fesztiválszezon minden zenekar számára fontos időszak. Bár még fiatal együttes vagytok, van olyan koncertélményetek, ami nagyon emlékezetes maradt?
Lábas Viki: A tavalyi évben a Művészetek Völgye mindnyájunknak nagy fesztiválélmény volt, mert rengetegen voltak kíváncsiak ránk, ráadásul közel volt hozzánk a közönség, így sokkal jobban egymásra tudtunk hangolódni és együtt lélegeztünk velük. Ez azért fontos, mert a nagyszínpados koncerteknél a zenénkben sokszor elveszik az intimitás, nem érezzük annyira közönséget. Valójában azonban nem emelnék ki egyet sem, mert nekünk a fesztiválszezon a karácsony, mindegyik fellépésről órákat lehetne beszélni.
Nem először vagytok itt a FEZEN-en, ráadásul most megújult a fesztivál. Hogy érzitek, hogy sikerült az idei koncert?
Lábas Viki: A tavalyi FEZEN-en még tapasztalatlanok voltunk fesztiválok szempontjából. Kicsit féltünk ettől a rocker közönségtől, de úgy érzem, hogy megszerettek minket. Idén az első napon mi nyitottuk a sátrat ötkor, ez nagy megtiszteltetés. Ráadásul ez egy nagyobb színpad, mint amin tavaly játszottunk, közel a nagyszínpadokhoz. Ahhoz képest, hogy délután volt, nagyon sokan eljöttek, amiért hálásak vagyunk a székesfehérvári és a FEZEN Fesztiválos közönségnek. Sátorban játszani mindig egy kicsit más, mint szabadtéren, de nagyon élveztük.
Nem csupán a fesztiválok miatt emlékezetes az elmúlt időszak, hiszen tavaly jelent meg az első lemezetek. Melyik a kedvenc számotok a korongról?
Törőcsik Kristóf: Nekem a személyes kedvenc az a Ringató. A számot egy szomorú eset ihlette, egy kedves barátunk meghalt, ekkor írta Bálint a dalt, később pedig a zongoristánk, Koltay Kurszán, készített hozzá egy nagyon szép introt. Ez a lemez egyik legmélyebb dala. De nagyon szeretjük a Minden felhőt is, amit a Lóci játszikkal csináltunk együtt. Egyszóval elég eklektikus lemezről beszélhetünk.
Ez a sokszínűség, különleges hangzás segít abban, hogy minél több korosztályt tudjatok megszólítani?
Törőcsik Kristóf: Igen, szerintem a zenénk univerzális, és egy széles skálát lefed az, hogy kihez jut el, illetve ki szeret bennünket. Nem is lehet kiemelni egy korcsoportot, bár nyilván a mi korosztályunk az, akiket elsősorban megcélzunk. Szerencsére – és ez Bródy Jánosnak is köszönhető, akitől kaptunk egy szöveget – tényleg mindenfelől pozitívak a visszajelzések.
Ez a népszerűség nagyon gyorsan jött, hiszen alig 3 éve alakult a zenekar. Hogy éltétek meg, hogy egyik pillanatról a másikra ismertek lettetek?
Füstös Bálint: Valójában fel sem fogtuk még. Egyik lépcsőfok jött a másik után, aztán az év végi alkotótáborban Vikiéknél már azon kaptuk magunkat, hogy a koncerteket számoljuk és az élményekről beszélgetünk. A legfontosabb azonban az, hogy ma is ugyanakkora örömmel és lelkesedéssel megyünk fel a színpadra, mint amikor elkezdtünk próbálni és zenélni.
Hogy érzitek, változtatok a népszerűség hatására?
Füstös Bálint: Amikor visszanézünk egy-két éves képeket látjuk, hogy mennyit öregedtünk. (nevet) Sokat ülünk a buszban és évi 100-120 koncertet adunk, de úgy értem, hogy a fontos dolgokban nem változtunk, ugyanannyira szeretjük egymást és ugyanannyira barátként tekintünk egymásra.
Lábas Viki: Ha az ember kellő önismerettel és kellő intelligenciával tudja ezt az egészet végigélni, akkor nem változik meg, mert a saját értékeid mégiscsak a saját értékeid maradnak.
Készítette: Vass Antónia
Fotó: recorder
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése