Idén kilencedik alkalommal került megrendezésre az ország egyik, ha nem a legnagyobb kulturális eseményévé kinövő Ördögkatlan Fesztivál. Ennek az elsősorban családos fesztiválnak a fő profilja a színház, a zene, és a gyermekprogramok, éppen ezért kínál tökéletes szórakozási lehetőséget 0-99 éves korig. Idén nagyjából kilencszáz programmal várta a látogatókat a katlan, ennek megfelelően szinte lehetetlenség volt minden programra bejutni, amire az ember kíváncsi volt. Ez ugyanúgy igaz volt rám is, azonban ezekből az elsősorban színházi előadásokból szeretnék egy kis élménybeszámolót adni, megidézve az Ördögkatlan hangulatát.
Teatr Osmiego Dnia (PL)
Egy lengyel utcaszínházi előadás elevenedik meg számunkra a Katlan-nyitány után a sportpályán. Akik előadják a világ egyik legrégebbi alternatív társulata, magyarra fordítva a Nyolcadik Nap Színháza. Ebben az előadásban a látvány viszi az előadást a hátán. Mivel nincs szöveg, a cselekmény váza a néző értelmezésére van bízva a képi szimbólumok útján. Olyan szimbólumok, mint az égő ablakkeretek, melyeket a közönségen tolták keresztül, és igazán lebilincselő volt érezni a tűz hőjét a saját bőrünkön. És a szöveg hiánya miatt mi marad? A mozgás és a zene nemzetközi formanyelve, melyek még hatványozottabb szerepet kapnak így. Figyelemreméltó a színészek teljes átszellemültsége, ahogy az ő szemükben is ég a tűz, látszik, hogy a társulat évek óta járja a világot, mégis ugyanolyan elánnak adják elő a produkciót. A látványelemek fontossága miatt az előadás talán unalmassá válhat azok számára, akiket nem elégít ki színházilag teljes mértékben a látvány. Elképesztő érdekes volt látni egy másik kultúra elképzelését a színházról.
Csehov: Sirály - Színművészeti Egyetem – Rendező: Zsótér Sándor
Különleges helyszínre került az előadás, a nagyharsányi Szoborparkba, ahol egy veremszerű játszóhely állt a színészhallgatók rendelkezésére. A nézőknek köveken kell ülniük a tér egyik felén, a másik felén pedig a földön, de a lényeg az, hogy egy kör alakú tér az egész, ahol gyakran mögöttünk is zajlik játék. A kezdő dal éles ellentétben áll az előadással, ám mégis megtámasztja azt. Miért mondom ezt? Dinamizmusával ellentétben áll az előadás többi része, amely inkább koncentrál a dikcióra, és elhagyja az eltúlzott mozdulatokat, és jóformán, ahogy Csehovnál megszokhattuk, nem történik semmi. Közben ott van a szenvedélyesség, a szerelem, az érzelmek mind a dal szövegében, mind a mozgásban, valamint a szám végén elcsattanó csókban. A nagy osztálylétszám miatt karaktercseréket alkalmaznak a színészek, ami az elején kissé követhetetlen ugyan, de kapunk segítséget, mivel mindegyik karakternek van egy jellemző jelmeze, vagy kelléke, amely egyértelművé teszi, hogy az adott színész éppen kit játszik. Érdekes ezáltal megfigyelni, hogy ugyanazt a karaktert hogy formálják meg mások. Folyamatos kiszólásokkal dolgozik az előadás a nézők felé, érezhető egyfajta törekvés a brechti elidegenítésre, mely által a néző nem tud belehelyezkedni az orosz emberekbe, hanem a saját világában marad, és felelteti meg az előadásban történteket a való életben történteknek.
Parti Nagy Lajos: Don Quijote - Szkéné Színház – Nézőművészeti Kft. - Rendező: Rába Roland
A történet tulajdonképpen mindenki számára ismert: Don Quijote, a kóborló lovag, aki keresi a kalandot, de mindig pórul jár. A regényt megspékeli Parti Nagy Lajos átirata Benyhe János fordításának felhasználásával. A darab keretét egy kórházban fekvő, ápolásra szoruló, valószínűleg mentális gondokkal küzdő ember hallucinációi adják. Összemosódik számára a valóság és a képzelet, páncéljának hiszi párnáit, az ápolónőjét hölgyének gondolja, a mellette fekvő beteg szomszédját pedig hű fegyverhordozójának, Sancho Panzanak. A keret lehetőséget kínál arra, hogy a díszlet és a kellékek egyszerűen meg legyenek oldva, például a matrac tökéletes lónak, az ágy tökéletes sírnak, és a fekvőhely tartóoszlopai kardnak. Az előadás mediterrán hangulatáért egy tangótáncosnő a felelős. A kisebb szerepeket további két színész játssza, akiknek a végén kiemelten fontos feladat jut, ugyanis egy dal keretében foglalják össze azt, ami az előadás üzenete: mindannyian álmodozunk, mindannyian kalandokat szeretnénk átélni és kiszakadni a valóságból, magyarul mindannyian Don Quijoték akarunk lenni Ez az az üzenet, amin végig gondolkoztam az előadás során, hogy miért játsszák ezt, mi a céljuk ezzel. Ebben a szám sokat segített. Filozofikus jellege van az előadásnak, a kevés akció mellé a párbeszédek Don Quijote és Sancho között mély vonulatokat élnek meg, természetesen az igazi hamisítatlan Mucsi-Scherer páros humorával megfűszerezve.
A te országod - Forte társulat – Rendező: Horváth Csaba
Nehéz erről az előadásról írni, és újra gondolkodni róla. Végtelenül pesszimista, és sötét hangulatú az előadás, melyre jó értelemben véve nem szívesen gondol vissza az ember. Nem azért mert például ne lett volna jó a rendezés (a POSZT-on Horváth Csaba megkapta a legjobb rendezés díját ezért az előadásért), vagy ne lett volna jó a színészi játék. Annyira húsba tépően valós dolgokról beszélnek, annyira facsarja az ember szívét az igazság, hogy rossz érzések fognak el még most is. És ezért jó ez az előadás, ezért tud erős lenni, és ezért tud hatni. Folyamatos narráció kíséri végig az egész előadást, monoton, egyhangú narráció. A szocializmus utolsó éveibe visz el az előadás, egy selejteket termelő gyár dolgozói a szereplők. Kellékként csöveket használnak, ezeknek végtelen számú felhasználását kísérhetjük végig, tulajdonképpen minden lehet, ami kellék kell nekik. Ezek a csövek zeneszerszámokként is funkcionálnak. Csak pár, az előadás által érintett témát szeretnék leírni: cigánykérdés, fogyatékossággal küzdő emberek szocializációja (szüzesség elvesztése), alkoholizmus, otthonától távol dolgozó, élő ember problematikája. Körül-belül az előadás felétől a brigádvezető kerül előtérbe, aki munkája elvesztése után hazamegy vidékre, ahol ugyanaz a helyzet mint Pesten, mindenki az alkoholba menekül a problémái elöl. Kiderül hogy a sajátjának vélt gyermeke igazából a szomszéd gyereke, hiszen amíg távol volt, nem tudott foglalkozni családjával. A volt brigádvezető megszökik a gyerekkel, és a romlatlan fiú a már sokat megélt apával vándorol. Az utazás során koldulásba kezdenek, és az apa folyamatosan hazudik, hogy pénzt tudjon kérni. A még tiszta gyermek ezt nem bírja, és egy adódó lehetőséggel élve apját lelöki a vonatról. Összegezve az előadás egy „gyönyörű” országtabló, a munkás és szegény réteg társadalmi tablója, ez a te országod, ez a mi országunk, a szegények, kilátástalanságban élők országa.
(A beszámoló második része ITT olvasható)
Írta: Hornok Máté
Fotók: Tóth László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése