Súgópéldány

Vagy mindenki Pelikán elvtársa, Kállai Ferenc? Mára már olyan egységet képez ez a színész-szerep kapcsolat, hogy a színház iránt kevésbé érdeklődőknek is egyből beugrik az a bizonyos 1969-es Bacsó Péter film. De ki is volt ez az ember, mielőtt Pelikán elvtárssá vált?

Kállai Ferenc 1925. október 4-én látta meg a napvilágot a Békés megyei Gyomaendrődön. Visszaemlékezéseiben mindig szívesen gondol vissza szülőfalujára. A családi borbélyműhely jövedelméből nem tudtak megélni, ezért 1937-ben Budapestre költöztek. 1943-ban a Rákóczi Ferenc felsőkereskedelmi iskolában érettségizett. Beceneve Tuti volt. Ezt a nevet édesapja ragasztotta rá, mivel születése után felkiáltott: „Hát ez egy tuti gyerek!”  Édesanyja – aki szintén színészi pályára készült, de Kállai nagyapja nem engedte – élete végéig Tutikámnak szólította, még akkor is, amikor 1962-ben Kállai a Bánk bánban játszott. A művészbejárónál várakozó  anya ezt mondta a premier után fiának: „Tutikám, hogy te milyen aranyos voltál!”.

Eredetileg Krampner Ferenc volt a neve. Nevét Kiss Ferenc javaslatára magyarosította, az akkori miniszterelnök, Kállai Miklós családnevére. Kiss Ferenc a következőket mondta Krampner Ferencnek: „Ilyen névvel nem lehet cicáznod, mint a Krampner. S ha már változtatnod kell, legyél mindjárt Kállai”.

A névmagyarosítást javasló Kiss Ferenc, és Makay Margit felvételiztette a friss kereskedelmi érettségivel rendelkező Kállait a Színiakadémián, aki Ady egyik legismertebb versével, a Góg és Magóggal próbálkozott, sikeresen. A tanárok végig sem engedték mondani a verset, egyből látták rajta színészi alkalmasságát. Évfolyamtársa volt Darvas Iván, szintén Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész. A főiskolát a háború miatt nem tudta befejezni. Elvitték munkaszolgálatra, ahonnan megszökött. A háború után be akarta fejezni az iskolát, azonban erre nem volt szüksége, mivel szerződtette a Belvárosi Színház. 1945 januárjában egy újsághirdetésből tudta meg, hogy művészeti főiskolák növendékeit várják a egykori középiskolája, a Damjanich utca 4. szám alá: „A képzőművészeti, a zeneművészeti és más művészeti főiskolák növendékei jelentkezzenek a Damjanich utca 4-es szám alatt!” Itt Kállai elszavalta Ady Imádság háború után című versét. A Belvárosi Színház igazgatója, Bárdos Artúr kétszeres fizetést ígérve licitálta túl Both Bélát, a Szabad Színház direktorát, aki egyelőre csak szóbeli megállapodást tudott kínálni Kállainak. Az események hatására a következő levelet kapta Kállai Both Bélától:

„Kedves Barátom! 

Önt hetekkel ezelőtt szerződtettem a Szabad Színházhoz és ön anélkül, hogy tőlem a kilépéshez engedélyt kért volna, leszerződött a Belvárosi Színházhoz. Nem óhajtom eljárásának kvalifikálatlan módját súlyosan bírálni, ellenben érvénytelen szerződése felbontása után azonnal jelentkezzék nálam jogérvényes szerződése aláírása végett. Tisztelettel: Both Béla”

A levél hatására mégis a Szabad Színházban kezdte meg a munkát, azonban ez csak egy évig tartott. Ezután az egy évad után került jogérvényesen a Belvárosi Színházhoz. Első szerepei között megkapta Romeo szerepét. Kállainak kisdiák korában a Júliát alakító Fényes Alice képe volt az iskolapadjára kiragasztva. Bárdos a Romeo és Júlia bemutatója után a következőket írta a fiatal Kállainak: „A siker kötelez. De már nagyon sok kezdeti siker vált végzetessé, ha nem követte komoly, állandó és szakadatlan munka, és odaadó alázat a művészettel szemben. Most pedig teljes felelősségtudattal kijelentem: Rómeód felülmúlta várakozásomat. Kitűnő. Csak előre, édes fiam.”

1948-ban az ország elsőszámú színházához szerződött, a Nemzeti Színházhoz, melynek ekkor Major Tamás volt az igazgatója. A Belvárosi Színházban próbált, amikor ezt a levelet kapta: „A Nemzetiben várjuk. Szükség van Önre. Lépjen be.” Nagyon nehezen tudta megtalálni a helyét a Nemzetiben a Belvárosi Színház után. A próbák szünetében rendszeresen a mosdóban sírt a művész, olyan kemény próbák voltak Major Tamás kezei alatt. 1949. december 2-án, egy Gorkij-darabban, az Ellenségekben lépett először színpadra a Nemzetiben, többek között Gobbi Hilda mellett. Gobbi Hilda oldalán szerepelt nagy nemzeti drámánkban, a Bánk bánban is Ottóként, de későbbiekben más előadásokban megkapta Petur, és Bánk szerepét is. Leningrádban eljátszotta a Tovsztogonov rendezte Revizor polgármesterét. A darab érdekessége, hogy Kállai végig magyarul beszélt az előadásban, míg a többi szereplő oroszul. A darabot itthon is megrendezték, azzal a különbséggel, hogy itt Magyarországon a polgármester volt orosz, és a többi szereplő magyar. A Nemzeti Színházban 130 regisztrált bemutatóját tartjuk számon. A Nemzeti felrobbantása után ő is vándorolt a Nagymező utcára, majd a Hevesi Sándor térre. A Soroksári úton felépült új Nemzetinek már nem volt tagja. Miután Major Tamást leváltották, egymást érték az igazgatók a Nemzeti élén. Székely Gábor és Zsámbéki Gábor igazgatósága alatt fogalmazódott meg a színészben a felmondás gondolata, mely Sziládi János alatt történt meg. Azt azonban a művész is elismeri, hogy legnagyobb sikereit Zsámbéki és Székely alatt érte el, csak az általuk teremtett környezet nem volt „élhető” számára. Major Tamás így emlékszik vissza Kállaira: 

„A színésznek – az olyan felelősséggel dolgozó művésznek, amilyen Te vagy – minden bemutató félelem, mondhatnám, rettegés. Aki csak a saját eddig elért sikereit félti – a főpróbán esetleg elhagyja a próbákon felfedezett új utat, és a raktárából előszedi bevált eszközeit. Te mindig együtt sírtál, együtt nevettél a produkcióval, vállaltad a kockázatot – esetleg az időleges sikertelenséget. Művészi, intellektuális becsület és makacsság van benned. Nyugtalan igazságkeresés, az életben és a művészetben.”

2000-től a Pesti Magyar Színház társulatához szerződött, mely tagjainak tudhatta többek között Sinkovits Imrét, és Agárdy Gábort. Utolsó bemutatója is itt volt 2005. december 11-én, Schwajda György Rejtő Jenő-adaptációjában, A néma revolverek városában, ahol Cödlingert alakította. 

Az ötvenes évek elejétől filmez. Legsikeresebb filmje egyértelműen A tanú. Bacsó Péter fejében meg sem fordult, hogy más ember játsza Pelikán elvtársat, mint Kállai. A szerep kedvéért fel kellett szednie magára pár kilót a színésznek. Nagyon sokat segített a Dániel elvtársat alakító Fábry Zoltánnak, akinek szokatlan volt a kamerák előtti szereplés, mivel rendező volt. Nagyon rosszul érintette Kállait, hogy a filmet nem tudták abban a korban bemutatni, hiszen ez volt az első Közép-Európában, amelyik a diktatúrával foglalkozik. Hitegették a stábot, hogy ha ezt meg ezt a jelenetet kiveszik, és azt újraforgatják, akkor be lehet mutatni a filmet. Mindezek ellenére nem mutatták be, ráadásul egy jelenet teljesen el is veszett. A film aztán a cannes-i filmfesztivált is megjárta 1980-ban, ahol egy kisebb díjat kapott. 1977-ben a Teheráni Filmfesztiválon a Szépek és bolondok című filmben nyújtott alakításáért a legjobb férfiszínész díját kapta, megelőzve Paul Newmant, Richard Chamberlaint, Gerard Depardieut. Jelentős filmjei voltak még a Katonazene, a Megszállottak, és az Iszony. Utolsó filmje a Sándor Pál által rendezett Noé bárkája volt. 

Szakonyi Károly író így vélekedik Kállairól, és színészetéről: 

„Úgy emlékszem mindig is kevés, de az érzelmeket gazdagon megmutató gesztust használt, jellegzetes kézmozdulatait, amelyekkel indulatait kifejezte, már akkor megjegyeztem. Nagyszerűen bánt a hangjával, a szavakat kissé megrágva ejtette, akkor már felfedezhetők voltak hümmögései, halk mordulásai, melyek sokszor elegendőnek tetszettek lelkiállapota kifejezésére.”

„Ilyen ő mindig. Minden szerepében. Belső sugárzású színész. Érzelmes ember. A szerep, amit játszik, szeretettel telítődik meg. Akkor is, ha negatív figura. Kállai olyan, mint a jó író, aki elképzelhetetlennek tartja, hogy az ábrázolt alakot valamilyen szinten ne szeresse. Ne csak megértse, de bele is helyezkedjen a lényébe. Hiszen csak akkor tud valódit adni.”

Szerelmi életét sosem titkolta a nyilvánosság elől. Az első nagy szerelem 7 éves korában érte el, amikor Gyoma leghíresebb emberének, a nyomdász Kner Izidornak a lányába, Juciba szeretett bele. Tizenkét éves korában meg is kérte Juci anyjától lánya kezét, amit oda is adott, de ezt sosem mondta el Jucinak. A későbbiekben csak egyszer kérte meg Kállai valaki kezét. Plátói szerelme volt Zsóka Gyomán, akihez egy verset is írt: 

„S ha majd nagy szőke hajad

őszbe kuszálja az élet,

jusson eszedbe az a kis

komédiás

aki most önvívódásaiban

elbukni készül.”

Bár nem szerelemből, de első szexuális élménye egy nála 11 évvel idősebb asszonnyal volt, Sárával. Kállai ekkor 17 éves. A Romeo és Júlia próbái alatt szerettek egymásba Fényes Alice-szal. A nászéjszaka-jelenet próbája alatt a csók olyan hosszúra nyúlt, hogy a rendezőnek meg kellett jegyeznie, hogy: „Rendben, gyerekek. Éntőlem privátim csinálhatjátok, de a színpadon ne legyen olyan hosszan, mert a pacsirta odalent már berekedt.”

Feleségével, Csima Idával egy légópincében ismerkedtek meg a háború alatt. 1951-ben kezdődött viharos házasságuk. Becenevét, a Zúzmarát (röviden Mara) Kállaitól kapta, amely úgy elterjedt, hogy egyik levelét Zúz Mária címre kapta az asszony. 6 évet vártak az eljegyzésig, melyet Kállai furcsa álma előzött meg. Ida lenn volt vidéken a rokonainál, amikor Kállai azt álmodta, hogy Ida jön vele szembe egy másik urat karonfogva, és csak ennyit szól oda neki az asszony: „Feri, ne haragudj, nekem most nincs időm rád, majd megmagyarázom.” És ezzel tovább is ment. Az álom hatására Kállai reggel rohant a postára és táviratozott, hogy: „GYERE FEL STOP EL AKARLAK VENNI FELESÉGÜL STOP”. És elvették egymást. Kállai azonban nem tudott megnyugodni a házasságban, feleségét rendszeresen megcsalta, melyekről Mara tudott is. Szerelmük mégis kitartott, Kállai csak egyszer mondta feleségének, hogy talán el kéne válni. Nem tették meg. 1958-ban a Keleti Márton által rendezett Fekete szem éjszakája című film forgatása alatt szeretett bele Colette Derea francia színésznőbe. Colette megnézte Kállait a Nemzetiben Frederico Garcia Lorca Vérnász című darabjában. Az előadás előtt az öltözőben egy magyar-francia szótár várta a színészt, a következő cetlivel: „TALÁN HASZNÁT VEHETED!” Az előadás után elmentek vacsorázni, ahol Kállai már éppen mondta volna el, hogy nős, amikor a fordító az asztal alatt megrúgta a lábát, hogy ne tegye. Másnapra megbeszéltek egy randevút. A Duna Szálló éttermében aztán Kállai bevallotta Colettenek, hogy felesége van. Colette hatalmas patáliát csapott, és elviharzott, ennek ellenére minden este ott volt a színházban, hogy találkozzanak. Viszonyuk 20 évig, a színésznő haláláig tartott. 

Színházi pályáján kívül aktív szerepet vállalt a közéletben, az oktatásban, és a politikában egyaránt. 1977-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1987-től pedig teljes jogú egyetemi tanár lett. 1981 és 1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke volt, majd országgyűlési képviselőként is tevékenykedett 1985 és 1989 között. A Parlamentbe tudtán kívül került be. Azt, hogy ki jelölte, mai napig nem tudni, de a helyzet nagyon hasonlatos volt a Megint tanú című filmhez, melyben egy – a politikához semmit sem értő – embert tesznek meg képviselővé. Kemény, visszhangot keltő beszédei voltak a Parlamentben. Sorra kapta a gratulációkat, azonban a színházi szakma elítélte politikai szerepvállalását.

1965, és 1958-ban Jászai Mari-díjat, 1973-ban Kossuth-díjat vehetett át, 1966-ban érdemes művész, 1970-ben kiváló művész címmel jutalmazták, majd 2000-ben megválasztották a Nemzet Színészének. 1998-ban Budapest díszpolgárává választották, 2006-ban a Prima Primissima-díj győztese lett.

2005-ben került először kórházba vérnyomásproblémákkal, majd cukorbetegséget diagnosztizáltak nála. 2010. július 11-én hunyt el Budapesten. A hamvasztás előtti szertartáson többek között Hegedűs D. Géza, és Őze Áron, Kállai volt tanítványa búcsúzott. A megemlékezés záró mozzanataként Ady Endre az Imádság háború után című verse hangzott el, Kállai Ferenc egyik utolsó hangfelvételéről.

Írta: Hornok Máté

Források:

https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1llai_Ferenc

http://www.magyarszinhaz.hu/sajto/39699-kallai-ferenc

Film, Színház, Muzsika/3. – Kállai Ferenc (Kiadta: Magyar Távirati Iroda Zrt., 2009. ISBN 978-96387576-4-7)

Kovács Boglárka - Színház, szerelem -  Kállai Ferenc 75 (Kiadta: SAXUM Kft., 2000. ISBN 963-9084-93-X)

Gyomaendrődi Kállai Ferenc kiállítás