Súgópéldány

Aszlányi Károly Péter című komédiáját idén a Karinthy Színház állította színpadra, átütő sikerrel. Az színház húszas éveket idéző eleganciája, a 35 évadot felvillantó fotómontázsok a falon, és az előadás kezdetét jelző gong dallamos hangja megteremtettek egy olyan tér- és idő nélküli látszatvilágot, ami később megjelent a darabban magában is. 

A függöny szétgördül, a nézőtér elcsendesedik és kezdetét veszi az előadás.  A kezdőképen Üreghy Pétert (Klem Viktor) látjuk, ahogy enyhén ittas állapotban megkísérli agyonlőni magát. Kétségbeesése határtalan, hiszen miután aláhamisította gazdag nagybátyjának, Üreghy Demeternek (Lengyel Ferenc), aláírását pár váltóra és lebukott, három hónapra börtönbe kell vonulnia. A lecsúszott újgazdag ifjú fél, nem tudja, mitévő legyen. „Hűséges” inasa, Viktor (Marton Róbert) áll elő végül a milliódolláros ötlettel: béreljenek fel valakit, aki börtönbe vonul Üreghy Péter helyett. Szerencséjükre dr. Kovács Péter (Száraz Dénes) éppen állást keres az újságban; diplomás, képzett geológusként bármit elvállalna, csak pénzt keressen, ám abban mégis kételkedik, hogy el tudná játszani a „nagy” Üreghy család egyik tagját („Én egy Kovács vagyok, egy egyszerű, szürke senki”). Végül, kis rábeszélés után Kovács beleegyezik a tervbe és bevonul a börtönbe, Üreghy Péter pedig elutazik Dél-Amerikába.  A terv tökéletes, minden megy a maga útján, csak egy valamire nem számítottak a cselszövők: Üreghy Demeter lányának, Klárának (Pataki Szilvia) jószívűségére, aki rávette apját, hogy karolják fel eltévelyedett unokaöccsüket. Klára és apja elmennek a Nemzeti Börtönbe, és hazaviszik Pétert az inasával együtt, hogy embert neveljenek belőle. Csak azt nem sejtik, hogy rossz Pétert akarnak megváltani…

A darab kevés díszlettel dolgozik, egy asztallal és pár bútordarabbal, mégis, a színészek bravúros játéka és a forgószínpados megvalósítás dinamikussá, mozgalmassá teszi a darabot. A helyszínváltások szinte észrevétlenek, ám hangsúlyosnak is mutathatók, ha az a cél. Példának okáért, amikor Klára üldözi Pétert, hogy beszéljen vele, a színpad folyamatosan mozog, hangsúlyozva ezzel a jelenet mozgalmasságát.

Viszonyunk a szereplőkhöz folyamatosan változik a darab során. Első pillanatban szimpatizálunk Kováccsal, ám mikor enged a hatalom csábításának, a közönségben elindul egyfajta elidegenedési folyamat, ami a darab végén be is teljesedik. Míg Kovács személyisége visszafejlődik, Üreghy Péter jelleme épül az amerikai munka után. A történet kezdetén szánalmasnak és visszataszítónak tetszik a nagybátyja vagyonát eltulajdonító lecsúszott aranyifjú, ám az előadás végén másfajta szánalmat, egyfajta sajnálatot érezhetünk iránta.

Viktor, az inas azonban nem változik. Végig valamelyik Péter mellett van, segíti és támogatja a fiatalokat teljes erejéből, ám nem a felebaráti szeretet, hanem a haszonlesés mozgatja cselekedeteit. Neki szinte mindegy, hogy melyik Péter lesz az Üreghy család kis kedvence, csak az számít, hogy ő mellette legyen a dicsőség pillanatában, hátha neki is cseppen pár csepp az aranyszökőkútból.

Intrika, szerelem, csalás és protekció. A Karinthy színpadán egy olyan panamákkal teli, ismeretségen alapuló Magyarország elevenedik meg, ahol a szaktudás és a tapasztalat csak másodlagos az előrejutás szempontjából. (Fülünkben csenghet az ismerős mondat: A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve… ) Ahogy az a darabban is elhangzik: „a kapcsolatok korát éljük ”. Az előadás erősen kritizálja azt a szemünk elé tárt pénzközpontú társadalmat, ahol a gazdag üzletemberek isteni magasságokba helyezik saját magukat; nem tisztelnek semmi és senki mást. Erre utal az Üreghy család jelmondata is: „Nem félünk, csak az Istentől!”.

Az előadás felvillantja azt a problémát is, hogy ezeket az isten-komplexusos nagyvállalati hiénákat a mindenkori társadalom engedte hatalomra jutni. Hiszen habár Kovács Péter a darab elején fennhangon szavalja elveit és a tisztesség mintapéldányának látszik, hamar elvakítja a pénzzel járó befolyás és lehetőség, így gyorsan beilleszkedik az Üreghy klánba, meghazudtolva addigi jellemét („Ha nem pénzért csinálta volna, nincs az a pénz, amiért megcsinálja!”). Ezeket az engedelmes „kisembereket”, akik csak a gazdagok kegyeit lesik, maguk a kivételezettek sem tartják sokra. Üreghy Demeter maga mondja ki a darabban: „Ezektől a múltból itt ragadt seggnyaló emberektől tart itt ez az ország!”. 

Aszlányi Károly komédiája humorral átitatva hívja fel a figyelmet a problémákra és figyelmeztet. Ne legyünk Péterek és ne féljünk az Üreghyektől.