Súgópéldány

A TerMini Kortárs Táncműhely 2014 januárjában nyitotta meg kapuit a 2,5-18 éves korosztályba tartozó, táncolni vágyó gyerekek számára, és azóta egyre több és több fiatal vesz részt munkájukban. Idei előadásukat, a Pán Péter kalandjai zenés-táncos átdolgozását a gyerekek korukat meghazudtoló pontossággal és profizmussal adták elő a MU Színházban.

A darab során felvonultatták a kortárs balett és moderntánc különféle elemeit, közelítve egymással Pán Péter kalandjainak hagyományos mesevilágát a mai világhoz. A tánclépések mellett helyet kaptak a prózai megszólalások is, közelebb hozva ezzel a mesét a kisebbekhez is. Ugyanis a TerMini műsora azon felül, hogy fiatalok adják elő, a szereplőkkel azonos korú gyerekeknek is szól. 

A mese alaptörténete szerint Pán Péter Sohaországban, a sellők és indiánok világában él barátaival, a Vad Fiúkkal, és ősellenségeivel, Hukk kapitánnyal és a kalózokkal. Péter minden éjjel elrepül a Való Világba, hogy olyan gyerekeket vigyen Sohaországba, akik sosem akarnak felnőni. Egy éjszaka a fiú egy londoni házban, Wendy és húgai szobájában találja magát, akiknek megmutatva saját világát, rengeteg kalandot élnek át együtt. Az előadás során egy láthatatlan külső narrátor ismerteti velünk a történetet, majd az ő kommentárjai, megszólalásai kötik össze az eseményeket, helyezik kontextusba a darab egy-egy mozzanatát, növelve ezzel az „esti mese” hatást, visszarepítve a közönség felnőtt részét is gyermekkoruk fantáziával teli éjszakáiba. 

A darab vetített háttérrel dolgozik, amelyen animált képek jelennek meg, segítve ezzel a helyszínváltás problémájának megoldását, hiszen a szereplők számos helyen megfordulnak, kezdve a Való Világtól, a Sellők lagúnáján át egészen a Vad Fiúk birodalmáig. Az animáció – amelyet Dinea László készített – a mesélő átvezető szövegei alatt halványrózsaszín, krém, világoskék és lila színekben vibrál; kellemes, álomszerű hangulatot adva ezzel a mesének.

Az előadás fény- és látványterve szintén ezt a célt szolgálja. A reflektor fénye ad hangsúlyt egy-egy pillanatnak, a meleg- és hideg fény váltakozása járul hozzá ahhoz, hogy a boldog, avagy esetenként drámai jelenetek elérjék a várt hatást.

A zenei betétek könnyed, laza hangulatot kölcsönöznek a darabnak, ráadásul felcsendültek olyan magyar klasszikusok is, mint Fenyő Miklós Limbó Hintója, vagy az előadás végén hallható Hundred Miles, Yall előadásában.

Pán Péter kalandjainak táncos előadása azon túl, hogy gyerekeknek készült, megjelennek benne a felnőttek számára is elgondolkoztató felvetése, mint például a felnőtté válás kérdése, amelyre a két főszereplő két szélsőségesen különböző választ ad, meghagyva ezzel a nézőnek a szabad választás lehetőségét.

Az előadás rámutat arra, hogy rohanó világunkban a legtöbb felnőtt már nem hisz a csodákban, nem mesél a gyermekeinek. „Minden mese olyan, akár egy tükör” – belenézve ebbe a tükörbe, amelyet a TerMini fiatal táncosai tartanak közönségük elé, mindenkinek eszébe jut régi, őszinte gyermek-énje, és elgondolkozik saját, felnőtt életén. A mese megmutatja nekünk, hogy napjainkban is megélhetjük a vágyainkat, hiszen tudnunk kell, hogy „azért a mesék a valóságban a legszebbek”.