Súgópéldány

Kocsis István kortárs történelmi drámáját, A királynő aranyból van című darabot láthattuk február 6-án, a IV. Keresztény Színházi Fesztivál negyedik napján az Újszínházban. A mű a 16. században uralkodó skót királynő, Stuart Mária alakját helyezi a középpontba, akit a kecskeméti Katona József Színház művésze, Danyi Judit formál meg.

A valós történelmi pillérekre támaszkodó kétrészes dráma Stuart Mária életútjának bizonyos állomásait használja fel. Kiemel fő pontokat, és alaposan körbejárja őket. A rendező Nagy Viktor a darab színpadra állítása során remek érzékkel ezekre helyezi a hangsúlyt. Teljes képet kapunk a királynő nézeteiről, uralkodói elgondolásairól, de az egyes szereplőkhöz fűződő viszonya is egyértelműen kikristályosodik. A jelenetek elhatárolásának hatásos eszköze a korra jellemző barokk dallamok bejátszása, emellett a drámai hangvételt is erősíti a feszes tempójú, lendületes zene.

A darab kérdésfelvetései messze túlmutatnak a hangulatilag tökéletesen megjelenített, skót királyi udvar miliőjén. Arra keresik a választ, hogy általában véve hogyan kellene uralkodnia egy királynak, illetve van-e esélye a trónon maradni egy olyan vezetőnek, aki nem hagyományos uralkodói elveket vall. Mélyebbre ásva viszont egy női sors ábrázolását láthatjuk, aki királynő létének ellenére híján van azon eszközöknek, melyekkel véghez tudná vinni saját akaratát, és végül elbukik a férfiak uralta világban. 

Stuart Mária (Danyi Judit) művelt, olvasott asszony, aki a kor szokásai szerint szó szerint tud idézni a Bibliából, és nem mellesleg értelmezi is a szent szövegeket. Ebben segítségére van személyi titkára, David Riccio (Incze József), aki egyben legfőbb bizalmasa. Mária másképp kíván uralkodni, mint kortársai. Úgy gondolja, egy királynak feladata, hogy hidat teremtsen az égi és a földi világ között, vagyis szakrális vezetőnek is kell lennie. Mindennél jobban hisz Istenben, és elvárja, hogy a környezete is így tegyen.

Danyi Judit őszinte lelkesedéssel fejti ki a fiatal királynő konzekvensen kialakított nézeteit. Fejtegetései ugyan süket fülekre találnak, ő mégis rendületlenül keresi a megértést a környezetében. A koronatanács tagjait ezzel már-már az őrületbe kergeti, és akarata ellenére maga ellen fordítja őket. A színésznő az erős karakter mögött megőrzi a nőiesség báját, így Bothwell hercegének (Szarvas Attila) szerelmi szála is valós érzelmi töltetet kap.

A másik szálon a lordok cselekedeteinek mozgatórugója, hogy minél jobban növeljék befolyásukat és birtokaik méretét. A koronatanács elnökét (Vass György) is csak önös érdekei mozgatják, de álszent módon megpróbálja elhitetni a királynővel, hogy a híve. Vass György remekül kiemeli a karakter képmutató, számító voltát, ugyanakkor egy pillanatra mintha szánalmat is érezne Mária iránt. Hogy egy másik példát vegyünk, Ruthven Beszterczey Attila alakításában olyan temperamentumú férfi, aki nem átall a királynő szeme láttára két, hozzá közelálló emberrel is végezni.

A Csík György tervezte jelmezek nagyszerűen leképezik a szereplők jellemét és hovatartozását. Máriára ez fokozottan igaz, hiszen korhű, hosszú fehér ruhája teljes mértékben alátámasztja ártatlanságát, lelke tisztaságát és igazságát. Rajta kívül Riccio és Maitland államtitkár (Lux Ádám) viselnek korabeli jelmezt, ami érzékletes módon utal a királynő iránti hűségükre. Ezzel szemben Erzsébet királynő (Kökényessy Ági) és a lordok öltözete a mai divatot követve – átlátszó, csipkés felső, öltönyök, foltozott könyökű zakók, színes nyakkendők – jeleníti meg a Máriával szembeni ellenállást. Az előadás végig egy autentikusan berendezett könyvtárszobában játszódik, amivel még inkább kifejezésre jut, hogy a skót királynő központi fontosságúnak tartja az ember szellemi létével való törődést.