Péntek este 18:00 órakor a WestEnd Millennium Udvarán a Scolar Live sorozat szerzői léptek színpadra. Név szerint Ferencz Mónika, Herczeg Szonja és Czinki Ferenc. Ugyanazon sorozatban való megjelenésüket elsősorban a debütkötet indokolta, de természetesen a cz jelenléte sem elhanyagolandó. Moderátort nem kaptak, feladatuk egyszerű volt, beszélgessenek egymással – azért Czinki próbálta magára vállalni a kérdező szerepét.
Az érdeklődő közönség több-kevesebb információt megtudhatott a könyvekről, sőt még pluszinfókat is kaptunk. Egyrészt a szerzők saját legrosszabb gyorséttermi élményüket osztották meg – Czinkinek ilyen nincs, ő kocsmapultos volt, de az is kiderült, teljesen a véletlen folytán, hogy Herczeg Szonja miként becézi kedvesét, illetve hogyan kell lélegezni, ha már bepánikoltunk, de annyira azért mégsem szeretnénk. Szerencsésen meg is úszta mindenki.
Ezen események célja a népszerűsítés, ezért is volt egy pláza közepén rendezve. Az író kiül, beszél arról, hogy hogyan született a mű, hogyan került kiadásra, felolvas, majd elmondja, hogy vannak-e további tervei, esetleg azt is, hogy éppen mi az, amin dolgozik.
A beszélgetés ideje alatt az volt az érzésem, hogy ha nem is elsöprően, de kisebb mértékben sikerült ezt elérni. Olyan emberek ültek körülöttem, akik a beszélgetés elején tárgyalták, hogy nem tudják mi ez, mi fog történni, csak odaültek, aztán lesz, ami lesz. És ha felváltva járnak mosdóba, még egymás helyét is tudják foglalni.
Személyes tapasztalatom, hogy az ilyen beszélgetésekre, bemutatókra olyan emberek járnak, akik valamilyen viszonyban már vannak vagy a szerzővel vagy a megjelent művel. Ez a helyszín lehetőséget adott arra, hogy olyanok is csatlakozzanak, akiknél egyik eshetőség sem áll fent. És ez a lehetőség át is alakította picit a megszokott dolgokat. A szerzők, Herczeg Szonja ajánlására, körbeadták könyveiket megtekintés céljából. Az ilyen körbeadásoknak is van egy megszokott menete, hozzád ér a könyv, megnézed gyorsan, de nem tartod túl sokáig magadnál, hogy mindenki más is megnézhesse, hiszen valószínűleg úgy sem ennyi idő alatt fogja felkelteni az érdeklődésed, ráadásul amúgy is a beszélgetésre érkeztél. Ehhez képest, az „új arcok” kitulajdonították a köteteket, hosszasan olvasták, nagyon gyorsan még véleményezték is egymásnak. És a beszélgetés végén, amikor is elérkezett a már nevezett felolvasás ideje, alig tudták az írók visszaszerezni saját példányaikat. Nevezhetjük ezt sikernek, az is, hiszen új embereket sikerült meghódítani. Még akkor is, ha ott és akkor picit zavaró volt a felszakadó ’Basszus!’-okat hallgatni, ahelyett, hogy például melyik szerző könyvében mennyi változás történt a leadást követően.
Írta: Brok Bernadett
Fotók: Bach Máté
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése