Elképesztő látványvilág, profizmus ás dinamizmus – talán ezzel a három szóval lehetne leginkább jellemezni Rod Stewart budapesti koncertjét. A csaknem kétórás show alatt felcsendültek az énekes legismertebb slágerei is, amiket a közönség kitörő lelkesedéssel fogadott.
Hét és fél évvel a Kapcsolat koncert után ezúttal a Papp László Sportarénában ragadott mikrofont Rod Stewart, aki előzenekar nélkül, egy látványos bevonulással indította a koncertet. A kockás függöny mint egy verseny rajtját jelző zászló emelkedett magasba, és az énekesnek nem volt szüksége akcentussal elmotyogott magyar „jó estét”-re ahhoz, hogy a zömében 40-50-es korosztályt képviselő közönség hangorkánnal köszöntse. Bár Da Ya Think I’m Sexy a koncert vége felé inkább hatott viccesen, mint szexin, az énekes kisugárzása még 73 évesen is magával ragadó.
Persze, az, hogy a koncert elején nem próbálta meg törtmagyarsággal megnyerni magának a közönséget, nem jelenti azt, hogy elérhetetlen világsztár módjára búrát vont maga köré: a számok között történeteket mesélt, viccelődött, sőt a rajongók által színpadra dobott sálat a vállára is tette, hogy úgy szólaltassa meg a következő dalt.
Stewart az este folyamán korát meghazudtoló lendülettel és dinamikával énekelte végig a dalokat, és ugyan nem mindig voltak helyén a hangok – ez főként akkor érződött, amikor a vokál is vele énekelt – a show hangulata feledtette a rossz intonációt.
Természetesen nem maradhatott el a Rod Stewart koncertek elengedhetetlen kelléke, a focilabda sem, több tucat landolt a nézők között a Stay with me alatt. Aki nem kapott el egyet sem, annak sem kellett szomorkodnia, hiszen az örömkoncert alatt felcsendültek azok a melódiák, amik Stewart révén lettek világhírűek: Rhytm of my Heart, Baby Jane, Sailing, vagy éppen a Maggie May.
A jó zene mellé páratlan látvány is társult, a tizenkét kamionnal érkező stáb csaknem mennyezetig érő LED falakat épített a színpad mögé, amin az élő kivetítésen túl a legváltozatosabb animációk és felvételek váltották egymást, kiválóan adva meg az alaphangulatot egy-egy dalhoz.
Ha ez nem lett volna elég, a színpadi látványvilág sem állt meg egy átlagos zenekar átszellemült játékánál, a vokalista lányok azon túl, hogy aládolgoztak a számoknak, olykor tánckarrá avanzsálódva komplett koreográfiával tették élvezetesebbé az estét.
Rod Stewart koncertje olyan volt, amiről senki nem ment haza rossz szájízzel, hiszen mindenki kapott valamit az estétől: ki a régi idők nosztalgiáját, ki pedig olyan zenéket, amiken nem fog az idő vasfoga.
Írta: Vass Antónia
Fotó: Mervai Márk / szeretlekmagyarorszag.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése