2017 márciusában volt a Telma és Lujza kétszemélyes színházi előadás bemutatója, amelyet utoljára 2018. december 21-én lehetett megtekinteni a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A darab Ridley Scott Thelma & Louise című filmje alapján készült. Telmát Ballér Bianka, Lujzát pedig László Lili játszotta (érdekesek ezek az alliteráló nevek), akik ’17-ben még egyetemi hallgatók voltak, mára azonban végzett színművészek lettek.
Az SZFE 220-as termében játszották az előadást, amelynek a befogadóképessége igen limitált, kisszámú. A darabhoz viszont jól illeszkedett a kis tér és a 30-40 fős közönség, hiszen néha azt érezhettük, mi is benne vagyunk a darabban. Már csak azért is, mert jó néhányan kávéházi asztalnál ültek, ahova Lujza a darab elején mogyorót vagy éppen kávét hozott ki. Sőt, volt akire rendőrsapkát is húztak az előadás alatt, mindemellett azonban nem volt interaktív a játék, hiszen nem vártak vissza a nézőktől reakciókat, nem ezen futott tovább a cselekmény.
Mivel konkrét színpad nincsen, így majdnem mindent fel tudnak használni, ami a teremben található. A hátsó rész, ami egy szekrénysor, rengeteg funkciót betölt. A különböző ajtók kinyitásával újabb és újabb tereket teremtenek, mégpedig úgy, hogy külön díszletekre és bútorokra egyáltalán nincs szükség, a tulajdonképpeni színpadkép ugyanolyan marad, csupán a hátsó rész megnyitásával lesz színesebb egy-egy jelenet.
A Scott-film alapjaiban megmaradt, de természetesen néhány mozzanatban tipikusan magyar dolog és a ránk jellemző mentalitás jelenik meg. Kezdve rögtön a Balatonra utazással vagy a Brad Pittre hasonlító férfi elnevezése Brad Pistára, és persze ide sorolhatjuk a folyamatosan felbukkanó örökzöld magyar nyári slágereket is.
Habár könnyednek tűnik a történet, mégis ebből a nevetős, komikus miliőből egy pillanat alatt kiszakadunk az ominózus pillanatnál… De kezdjük az elején. Lujza, egy kávéházban dolgozik és gyűlöl ott lenni – ennyit rögtön megtudunk a rövid bevezetőből. Telma, a barátnője invitálja a már előre megbeszélt balatoni kiruccanásra és bár Lujza először vonakodik, végül mégis útnak indulnak.
A huszonéves lányok, közülük is inkább Telma az, aki minél inkább bulizni szeretne. Mivel Lujza nincs vele minden percben, így megtörténik az első tragédia. Egy külföldi, ittas férfi megerőszakolja Telmát, Lujza pedig már későn érkezik, de mégis cselekszik. Üveggel dobálja meg az utánuk iramodó férfit, aki nekidől a korlátnak, ami nem stabil, így lezuhan a tetőről.
A lányok menekülni kezdenek, holott azt se tudják, hogy mi történt a férfivel. Lujza lehet, hogy megölte, de ha mégsem, akkor esetleg rájuk ismerhet és elítélhetik őt / őket.
Az egyszerű kis kiruccanásnak ígérkező nyaralás egészen más irányba fordul. Haza nem mernek menni, ezért pénzt akarnak szerezni, hogy külföldre meneküljenek. Itt is további bonyodalmak nehezítik a dolgukat, és már szinte célegyenesben vannak – habár lopott autóval és lopott pénzzel, de mégis, lassan a horvát-magyar határnál járnak. Ezután már csak a rádióból tudjuk meg, hogy két fiatalt baleset ért a határ közelében és mindketten életüket vesztették.
Hiába volt benne sok vicc, mégis tudtak a mélyebb gondolatok és érzések dominálni a darab során. Egészen sok rétege van, hiszen a felszínen valóban nem tűnik egy elgondolkodtató történetnek, habár számtalan dologból magára vagy akár barátaira ismerhet az ember. Ugyanakkor, ahogy egyre több réteget lebontunk, megérkezünk a maghoz, ahol a legkomolyabb témák vetődnek fel: erőszak, halál, szerelem, összetartás. Hiába hangzik ez akár sablonosan, egyik sem abban az aspektusban tárul elénk, amelyre első körben asszociálnánk. A sok nevetés ellenére komolyan megviseli az embert és elgondolkodtatja mind a fiatalságról, mind a mai világról – hiszen a darab abszolút a mába van transzponálva.
Ballér Bianka és László Lili alakításán meglátszik, hogy összeszokott párosról van szó és már a sokadik előadás áll mögöttük. Szívvel-lélekkel és rengeteg tehetséggel, energiával játszották a szerepüket. Két tökéletesen különböző lány jelent meg előttünk, akiknek néhány perc alatt kellett felnőniük és onnantól kezdve a legszörnyűbb tragédiákkal és problémákkal szembenézni.
Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Grisnik Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése