Szabadegyetem – Konfliktuskezelés a színházban
Vajon meghatároz minket az, ahol születtünk? Az, ahonnan jövünk? Az, amilyen nyelvet beszélünk? Megítélhetünk-e bárkit ezen külsőségek alapján? Tény, hogy a kultúránk alapját adja, de egy ember nem szimplán ezen jegyek összességéből tevődik össze. Egy embert a tettei határoznak meg, nem más. Nem a származása, nem az anyanyelve és még csak nem is a körülményei. Szimplán csak az élethez való felfogása. Az ahogyan más emberekhez (és magához az élethez) viszonyul, hiszen a DNS-ek alapján csak 0,4%-ban különbözünk egymástól.... legyen ez a különbség a bőr- vagy hajszínünk, a magasságunk vagy testalkatunk, illetve tágabb értelemben véve az anyanyelvünk, a habitusunk és a vallásunk. 99,6%-ban egyformák vagyunk. Miért nem inkább erre koncentrálunk ahelyett, hogy folyton-folyvást egymásban keressük a hibát?!
A meghirdetett esemény alapján teljesen másra számítottam, de nem csalódtam. Egyszerűen csak mást kaptam, mint amit elképzeltem. De talán nem is baj, hiszen ezen váratlan fordulat hatására még inkább elgondolkoztató az, hogy bizonyos szavak, mondatok, mondatösszetételek hány féleképpen értelmezhetők. Az, hogy hiába beszélünk egy és ugyan azon nyelven, ha egy esemény leírásából is képesek vagyunk más-más lényegre koncentrálni. Ebből kifolyólag nem feltétlenül gondolom, hogy a szavak olyan kommunikációs eszközként szolgálnának, melyek nélkül nem lehet élni. Azonban, ha belegondolunk, hogy a zenével, a testbeszéddel és olykor a néma csenddel sokkalta jobban ki tudjuk fejezni érzéseinket, gondolatainkat, akkor értelmet nyer az előbbi állításom. Olyan is van, hogy a hallgatás beszédesebb ezer szónál.
Ezen gondolatmenetet alátámasztva az est házigazdája, Herczog Noémi példaként a Double Bind (Kincses Réka és Alina Nelega rendezésében) dokumentum színházi előadásról tesz említést. Ez tulajdonképpen egy magyar-román színészi kollaboráció eredménye/története. A produkció különlegessége, hogy a szereplők saját élményeiből dolgoznak. Feltették nekik a kérdést: – Mit jelent számotokra a hazátok? – A válasz megfontolt hallgatás volt, majd pedig lassú és elővigyázatos feleletként, olyan mondatok hangoztak el, mint például: – „Itt született a gyermekem”. A színdarab felszínre hozza a kisebbségi és többségi, kimondott és kimondatlan problémákat, valamint az együttélés kudarcát is. Eszméje szerint minden, amit kimondunk, erejét veszti, ’mint az ördög napkelte után’.
A Stúdió K Színház, mely teret ad ezen események megrendezésére, alapvető adottságaiból fakadóan is, magától megteremti azt a fajta bensőséges, családias közeget, ami a szabadegyetemes előadásokra jellemző, és majdhogynem elengedhetetlen is egy kerekasztalbeszélgetés során. Jelen program esetében Kricsfalusi Beatrixhoz, Czajlik Józsefhez, Olasz Renátóhoz, Urbán Andráshoz és tapasztalati meglátásaik megvitatásához/kitárgyalásához volt szerencsénk.
Úgy gondolom, hogy a problémafelvetés abszolút helytálló. Sajnos évezredek óta a génjeinkbe ivódott a megkülönböztetés fogalma és gyakorlata. A színház feladata tulajdonképpen az lenne, hogy tudatosan ne megerősítse azokat, amiket alapvetően kritikailag érint, hanem változtassa meg azokat a sematikus dolgokat, ahogyan erről alapvetően gondolkoznánk.
„A dialogikus emlékezetet úgy értelmezem egészen pragmatikusan, mint az áldozati és tettes szempontok kölcsönös elismerését a közös erőszakos történelemmel kapcsolatban. A másik fél traumatikus emlékeinek a saját emlékezetében való integritása révén felbomlanak a nemzeteken belül létrejött egységes emlékezetkonstrukciók határai.”
Létezhet-e részvételi demokrácia – színházban? Lehetséges-e a kollektív alkotói folyamat a színházban? Lehet-e úgy létrehozni egy előadást, hogy mindenkinek egyformán legyen benne szava? – Hangzanak el a felmerülő kérdések, melyekről úgy vélem, hogy létjogosultsága nem csak a színpadon, hanem sokkal inkább magában a való életben van. Tehát, hogy létezhet-e részvételi demokrácia? Lehetséges-e a kollektív empátia/tolerancia? Létezhet-e egy olyan világ, ahol mindenki egyforma, vagy legalábbis egyenrangú?
A konfliktuskezelés a színházban témájú előadás kapcsán számos olyan színdarab került szóba, melyek a fentebb említett kérdésekre reflektálnak. Noémi ezen produkciók kivesézése mellett több idézetet is felolvasott, melyek még inkább elmélyítették a felvetett problémák kérdéseit a nézőkben. Bennem legalábbis mindenképpen.
A szabadegyetem következő programjára április 25-én kerül sor Experimentális színház címmel. Az esemény ingyenes, regisztrálni a szinhaziszabadegyetem@gmail.com-on lehet.
Írta: Paál Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése