Súgópéldány

Polcz Alaine nem pusztán Mészöly Miklós felsége volt, hanem elismert pszichológus, remek író, egy hihetetlenül erős nő és még ennél is több. Egész lényeddel című kötetében közelebb enged minket magához és férje, Miklós iránt érzett nem mindennapi szerelméhez. Ennek a szerelemnek az utolsó időszakát láttatja velünk: azt, hogy mit jelent megosztani valakivel az életet és azután miként készülhet fel az ember a társa elvesztésére. Mindeközben megismerjük életkörülményeiket, az írótársakat és rövid történeteken át az egyes Mészöly művek értelmezési hátterét is. 

„A mozdulatlan folyton közeleg” (Weöres Sándor: Egysoros versek) Annak ellenére, hogy a halál folyton közeleg, és a közelünkben ólálkodik, igyekszünk tudomást sem venni róla. A modern fogyasztói társadalomban tabunak számító témáról ez a könyv nagyon őszintén és nyíltan vall, ami szokatlan mostanság. Alaine-nek azonban nagyon is mindennapos élménye volt a halál, és egyúttal a halálra való felkészülés. Fiatal nőként élte meg a háború borzalmait, a front felkészítette a lelkét, hogy később egy egész életen át képes legyen haldoklókkal foglalkozni. Gyakorta visszatérő gondolat ez az írónőnél, hogy életünk megrázó eseményei okkal történnek. Akkor, amikor azt hisszük, vége az életünknek, akkor nyílnak meg az igazán nagy lehetőségek.

Az elmúlás mellett a másik nagyon intenzív élmény, ami átszövi a művet, az a kétely. Ahogy közeleg az elkerülhetetlen elválás pillanata, a kételyek egyre csak erősödnek: vajon az egymással való találkozás nem változtatta meg alapjaiban Miklós életét és ezzel együtt költészetét? Talán nem kellett volna így történnie? Ahogy haladunk előre a könyvben, lapról-lapra éljük meg ezeket az érzéséket Alainnel vállvetve: „Az ember önmagától nem látja? Soha nem látja igazán a másikat? A világot?” Tudjuk, hogy nagy szerelem volt az övék, de korántsem felhőtlen. Mészöly többször más nőknél kereste a boldogságot. Nem könnyű természet, sokszor elutasító és néma. Ám minden nehézség ellenére az íróházaspár kitartott egymás mellett, több évtizedes szerelmüket-átívelt az emberi fájdalom fölött.

Megrázó, ahogyan feleségként szembenéz a férje közelgő halálával. Ápolja, gondozza, törődik vele, de végig az motoszkál benne, hogy mi van akkor, ha ez az élet neki már nem kell. Így már nem kell. Mi az a határ, ahol már el kell engedni valakit? Mikor már csak árnyéka önmagának, már nem kommunikál, nem eszik, de mindeközben van, még létezik. A kötet nagyon komoly, és egyben megválaszolhatatlan morális kérdéseket vet föl. „Mi a nehéz most? Szembenézni azzal, hogy elveszítem? Szembenézni azzal, hogy meghal? Nem. Azt látni, hogy neki milyen nehéz” (89. oldal) Bár Alaine egész életében haldokló betegekkel foglalkozott, de az évek alatt megszerzett tudás ebben a helyzetben mit sem számít. Kissé zavarttá és bizonytalanná válik mint orvos, a szakmai tapasztalatot felülírja a helyzet tragédiája. Most, mint gondoskodó társ, törékeny feleség, mint ember jelenik meg a beteg mellett.

Egy bölcs és tiszta nő története megpróbáltatásokról, szerelemről, időskorról, betegségről és halálról. Érzékenyen és meghatóan mesél nekünk a valódi életről, ahol nincs válasz minden kérdésünkre. De egy élet áll rendelkezésünkre, hogy megpróbáljuk megtalálni a saját válaszainkat.

„Egy tájba lépek ki, ahova a másik nem követhet.

De azért még változatlanul itt vagyok, köztetek.

Sőt még csak most kezdődik minden.”

(Mészöly Miklós)

Polcz Alaine: Egész lényeddel

Jelenkor Kiadó, 2019, 180 oldal

Írta: Kis-Szabó Brigitta