Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változatát mutatják be augusztus 24-én a Gödöllői Királyi Kastélyban a Barokk Randevú keretében. A Phoebus és Pán párviadala témája egy görög mitológiai dalnokverseny, az előadást a virtuóz áriák és dalok teszik igazán különlegessé.
A barokk korszak sokszínűsége kerül a fókuszba augusztus 24-én és 25-én a Gödöllői Királyi Kastélyban. A Barokk Randevú célja, hogy klasszikus és crossover jellegű produkciók bemutatásával hozza közelebb a barokk zenét a közönséghez. A kétnapos fesztiválon mutatják be Dénes Viktor rendezésében, a Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködésével Bach Phoebus és Pán párviadala című világi kantátájának színpadi változatát. A főbb szerepekben Najbauer Lóránt, Balogh Eszter, Szigeti Karina és Szerekován János lép színpadra.
A Phoebus és Pán, Bach azon kantátája, melynek játékos mitológiai történetében két Isten verseng: Phoebus (Apollón) és Pán is azt állítja, hogy az ő dala szebb. A történet mögött a hozzá nem értés, a kóklerség elleni felháborodás, tiltakozás húzódik meg. Zenéje Bach-hoz hűen fantasztikus, a fenti konfliktusból fakadó finom ellentéteket a két versengő muzsikájában pontosan tetten lehet érni.
A kantátát először feltehetően 1729-ben adták elő Lipcsében. A darab egyik érdekessége, hogy az ornamentáció újabb zenei lehetőség kifejtésének eszközévé válik, a díszítések alkalmazásával rendkívül realisztikus visszhanghatást ér el Bach, vagyis maga a visszhang válik díszítőelemmé. Az eredeti mitológiai történethez képest a darab librettistája, Picander új szereplőket is beleírt a műbe, köztük Momust, a gúnyolódás és Merkúrt, a kereskedők istenét. Bach ezzel a művel a korabeli „hozzá nem értő” zenészek és zenekritikusok ellen szólal fel. Phoebus képviseli az igazi művészetet a silányabb, csupán gyönyörködtető művek ellenében. A kompozícióban a művészi és „tetszetős” áriák felváltva szólalnak meg.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy a kottahűségen túl a szerzői alapszándékkal összhangban az előadásunkban gondolatokat és érzelmeket közvetítsünk. Csak így lehet ugyanis valódi hatást gyakorolni a nézőkre. A darab különlegessége számomra az, hogy a kor kritikai kultúrájával szemben Bach humoros játékot írt. Szeretném, ha nézők ennek finomságait érzékelve, a zene üdítő lendületessége mellet, könnyedén pillantanának rá az ismerős helyzetekre” – meséli a rendező.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése