Különleges operaelőadás részesei lehettek azok, akik január 13-án ellátogattak a Zeneakadémiára. Az idei évben az Egyetem zeneszerző szakos hallgatói mutatták be előadásukat. Ennek különlegessége, hogy bár egy műről van szó, mégis hét zeneszerző írta a zenéjét, név szerint: Bucz Magor, Dankó Richárd, Dobri Dániel, Hodován Milán, Lázár Dániel, Somody Áron és Varga Abigél. Az opera-patchworknek Pécsen volt a bemutatója 2019. október 26-án, Budapesten pedig most hallhatta először a közönség.
A mű alapjául Kuroszava Akira A vihar kapujában (Rashomon) című filmje szolgált, amely Akutagava Rjónoszuka két elbeszélésén alapul (A bozótmélyben, A vihar kapujában). Az opera történetét, librettóját Almási-Tóth András, az Egyetem tanára állította össze és ő volt a darab rendezője is. Az előadásban a mozgás is nagy szerepet kap (koreográfus: Lázár Eszter), lévén, hogy Japánban játszódik. A keleti kultúra színházi világa nagy hangsúlyt fektet a mozgásra, a mozgás által kifejezhető érzelmekre, szemben a szó fontosságával, amely a nyugati kultúra meghatározója.
A történet egy misztikus, nyomasztó témára épül – egy gyilkosságra, amelyet három szemszögből, három különböző módon mesélnek el a már meghalt szereplők. A cselekmény két, az eső elől megbúvó szereplő párbeszédéből bontakozik ki. Ezután megelevenedik előttünk, ahogy Tadzsómarú megerőszakolja a feleséget, amit a férjnek megkötözve végig kell néznie, majd az ezután következő gyilkosság három lehetséges módozata, különféle elmesélésekben. Az öregasszony lányát gyászolja, a Lakáj pedig frissen elveszített munkáját; ebből bontakozik ki a másik három szereplő története.
Az est énekesei szintén a Zeneakadémia hallgatói voltak. A darab indítója a Lakáj, akit Kósa Lőrinc formált meg; Kissjudit Anna (tavaly az Erkel Színházban debütált a Giocondában a címszereplő anyjaként, ráadásul idén is kétszer játszik a darabban februárban) az öregasszony, akinek vagy aki miatt megelevenedik a múltbeli esemény, a gyilkosság.
A holttestek közül felkelő szellemek minden szituációban másképp viselkednek, alkalmazkodva az adott gyilkosság relevanciájához. A feleség (Topolányszky Laura), a férj (Erdős Róbert) és Tadzsómarú (Bartos Barna) arca be van festve fehérre (utalás a keleti történetre és játszásmódra), mégis, a mimika is nagy hangsúlyt kap az előadásban, ugyanúgy, ahogy a testükkel kifejezett gesztusok és az ének, karöltve a zenével.
Az opera kicsit több mint egy órás, amelyet, tekintve a történetet, előnyére írhatunk. A feszültséggel teli előadás tömörsége elengedhetetlen, enélkül elveszne az izgalom és a fokozott állapot, a kíváncsiság. Az események – illetve a gyilkosság három elmesélése – gyors egymásutánban követik egymást, a nézőnek pedig ezáltal nem hagy gondolkodási időt a megoldásra, hanem szinte párhuzamosan bemutatja a verziókat – később aztán majd elemezheti, habár a darab konkrét kulcsot nem nyújt a válaszhoz azt illetően, hogy pontosan mi történt. Nincsenek kiugró részek, amelyek lelassítanák a történetet, nincsenek felesleges párbeszédek. Ami elhangzik a színpadon, az mind szerves része a történetnek és folyamatosan „felőrli” mind a szereplőket, mind a nézőket.
Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Körtvélyesi László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése