„Nem hiszem, hogy a színház megszűnik, csak átalakul” – nyilatkozta Gáspár Ildikó a Partizánnak adott interjúban, a Műsorpolitikai kényszerek járvány előtt és után című beszélgetésben. A négynapos Pandémia Okozta Színházi Találkozó második napján többek között ezzel a témával is foglalkoztak.
A beszélgetésben kitértek a színházak vírus alatti és utáni anyagi helyzetére. Kovács Krisztina dramaturgot, Gáspár Ildikó és Bodó Viktor rendezőt, valamint Szente Vajk színészt, rendezőt kérdezték arról, hogy mi a véleményük a tao eltörléséről, és mit gondolnak a színházi világ újraindításáról. Mikor nyithatnak meg a színházak, és ha meg is nyitnak, az emberek mernek-e színházba menni? Ugyanolyan lesz-e minden, mint a vírus előtt? Szinte már robbanásig feszülnek az idegek, hogy mikor, és mi lesz ennek az egésznek a kimenetele.
Elmondásuk szerint, a színházi világot teljesen keresztbe vágta a járvány. Sajnos a szakma eddig is hullámzó volt, de a koronavírus miatt most még jobban úgymond a „padlóra” került, így máshogy kell felépíteni. A teátrumok nem voltak felkészülve a járványra, nem mobilszínházakat építettek anno, így nem lehet átalakítani hirtelen a nézőtereket olyanná, ami biztonságossá teszi azt, hogy a nézők gondtalanul élvezhessék a színdarabot. Egy jó színháznak nincs nézőtere. Nem egyszerű ilyenkor színházi vezetőnek lenni, tudni kell melyik az a műsor, amit kedvelnek az emberek, és ami becsalja őket a színházba a veszélyhelyzet után. Bodó Viktor ugyanakkor elmondta, hogy természetesen ő is szereti, ha tele van a színház, de ha ez nem lehetséges, akkor alternatív megoldásokra lesz szükség, úgymond színházhelyettesítőre.
A vírus után olyan színdarabokat kell összeválogatni, amiket szívesen néznek az emberek, ugyanis mindig is voltak olyan előadások, melyeken szemmel látható volt, hogy a közönség hogyan redukálódott a felére, majd a negyedére.
A színházak „rizikósabb döntéseket nehezebben hoznak meg” – nyilatkozta Kovács Krisztina, hozzátéve, hogy valószínűleg a vidéki előadások, mint például a Meseautó készítése mögött inkább anyagi megfontolások álltak. Szente Vajk – aki maga jegyzi a Meseautó ötletét és megvalósítását is – reagált az elhangzottakra, megjegyezve, hogy az ezirányú szándék az alkotáskor sokadlagos volt számára. A tao eltörlése egy szűrő volt, azokat vezette ki a színházi világból, akik nem színházzal szerettek volna foglalkozni, csak pénzt csinálni belőle.
Több ötlet is felmerült, hogy hogyan lehetne alternatív megoldásokat találni arra, hogy a színházban lehessenek előadások. A szabadtéri színházak adottak, az Örkény Színházban például online-színházban is mindenképp gondolkodnak a vezetők, és a streamelhetőséget is próbálják bevezetni az előadásokba. Egyelőre feltételes módban lehet csak beszélni az előadásokról, és a nyitásról. Persze, van remény és optimizmus a szeptemberi újranyitásra, jobban mondva, megnyitni ősszel ezeket az épületeket redukált nézőszámmal. Mivel lassan nyílnak a mozik, ez egy jó tapasztalat lesz, hogy egyáltalán az emberek mennyire mernek egymáshoz közeledni egy zárt területen, vagy egyáltalán akarnak-e egy légtérben lenni. És ott van az a nagy ellentét is, hogy ha az előadást lehet online nézni, hallgatni, akkor pont az a lényege veszik el a színháznak, hogy az embereket kirángassa a hétköznapokból és az online világból. Nem lehet tudni meddig tart ez az időszak, de talán ez az állapot jó arra, hogy a 150 éves hagyomány megszakadjon, és lehessen máson gondolkodni.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg.
Írta: Tóth Terézia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése