Találkozás a múlttal

0 Megjegyzés

Eleddig még sohasem töltvén ennyi időt a New York Palotában: lenyűgöző hatást gyakorolt rám az épület belső tere, az ízlésesen túlhajszolt szecessziójával, de ami a fő, azzal a tudattal, hogy a 20. század irodalma (kis túlzással) éppen e falak között alakult ki, hogy a Nyugat gigászai, ha nem is egyazon székeken ültek, egyazon asztalnál, de ez az illusztris pompa ihlethette őket írásra, elmélkedésre. Nyilvánvalóan sok ehhez hasonló rendezvényt bonyolítanak le Róma teremben, de ezekről nincsenek információim. Én, amiből ki tudok indulni az Vámos Miklós új regényének, a Dunapestnek a bemutatója, mely alkalommal az volt az érzésem – és talán nem is voltam ezzel egyedül, elnézve a sok ábrándos tekintetet: a maszkok okán csak tekintetet –, hogy az irodalom aprócska, 50–60 évnyi szünet, olasz felvásárlás után, restaurálás, brandépítés után visszatért a New York Palotába. 

Vámos Miklós fellépve a pódiumra, nyakában szalaggal (ezzel mutatva szolidaritását az SZFE-vel), a rá jellemző finom, elegáns humorral mesélt új könyvéről, melynek elengedhetetlen része volt az, hogy egy keveset kitérjen gyermek- és fiatalkorára, a szembesülésre maga zsidóságával, az értelmiségi rétegben tapasztalt attitűdre és sok más, mára már történelemmé merevült emlékére. A Dunapest, mint mondta, négy történetszálon fut. Az elsőben férje halála után Magyarországra látogat egy francia nő, Linda, hogy új életet kezdjen, de legalábbis, hogy megismerje férje hazáját, megismerkedik Tóth Julival, a regény második cselekmény szálának főszereplőjével, az egyetemről kibukott fiatal festővel, aki a Pozsonyi út 38., az egykori csillagos ház lakója (maga a ház története a regény harmadik rétege). A házzal összekapcsolható cselekményszál pedig az utolsó, negyedik történeti elem: (a kevésbé ismert) Carl Lutz és Raoul Wallenberg barátságának története, akik a II. világháború alatt segítették, menekítették a megsemmisítésre ítélt (nem csak zsidó) tömegeket. 

Vámos szavai alapján a könyv összeköti a múltat és a jelent, a történelmet az emlékekkel (amely, gondoljunk bele igen fontos különbségtétel), a „fiction és a non-fiction szeszélyes gubanca” áll a könyv ajánlásában. 

A könyvbemutatót rögtönzött színházi egyfelvonásos zárta, a meghívott előadóművésszel, Koltai Róberttel olvastak össze egy hosszabb regény-részletet, Lutz és Wallenberg egy dialógusát.

Írta: Nagy Balázs Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése