A Netflix úgy döntött, hogy halloween hetén elkalauzol minket Manderley-be, de mint kiderült, feleslegesen, mert végül semmi újat nem láttunk ott. Hiába a megnyerő helyszín és az ígéretes színészgárda, A Manderley-ház asszonya (Rebecca) legújabb feldolgozása olyan érzést kelt, mintha mi is egy, a legelsőhöz méltó Mrs. de Winter érkezésére várnánk.
A nevenincs, árva főszereplő (Lily James) társalkodónőként kerül a napsütötte Monte Carlóba, ahol találkozik a zárkózott, jóképű özveggyel, Maxim de Winterrel (Armie Hammer). Az első látásra fellobbanó szerelem és a néhány légyott eredménye egy hirtelen esküvő lesz, az új Mrs. de Winter pedig szempillantás alatt az imádott Manderley-ben találja magát. Ott azonban nem elég, hogy szokatlannak és idegennek találja a helyzetet, amibe belecsöppent, még a házvezetőnő, Mrs. Danvers (Kristin Scott Thomas) is folyamatosan arra emlékezteti, hogy Manderley igazi úrnője nem ő, hanem a tragikus sorsú Rebecca.
 |
| Fotó: Netflix |
Bár Rebecca halálát és személyét rejtélyek övezik, mégis mindenhol érezni a jelenlétét, ami nem csoda, hiszen a házban mindent az ő monogramja díszít. Az új feleség kétségbeesetten próbál beilleszkedni a szerepébe, azonban hamarosan kiderül, hogy a házvezetőnő egyetlen célja, hogy pokollá tegye az életét és elüldözze imádott Rebeccája otthonából. Ám, amikor előkerül a hajó, amivel állítólag Rebecca elsüllyedt, és azzal együtt a holttest is, a rejtélyek kezdenek kitisztulni: kiderül ki is volt Rebecca de Winter, és főleg, hogyan halt meg. Ettől a pillanattól pedig a De Winter házaspárnak együtt kell szembenéznie a következményekkel.
Ben Wheatley du Maurier-adaptációja sok talányt nem hagy maga után, a szereplők is – a színészek középszerű alakításában – egy-egy nyitott könyvként tűnnek fel. Lily Jamest már nem tudjuk másként elképzelni, csak egy eleinte tapasztalatlan, de az új helyzetben viszonylag jól helytálló fiatal nőében, Hammer pedig a megkívánt (vagy éppen eltalált) hűvös közönnyel alakítja a ködös angol tájjal együtt járó titokzatos arisztokratát.
 |
| Fotó: Netflix |
A két főszereplő kapcsolatából hiányzó dinamika után a néző abban reménykedik, hogy a híres Scott Thomas majd a hátán fogja cipelni az egész filmet, de Mrs. Danversként ő is csalódást okoz. A megszállottságot és lelki terrort jelképezni hivatott karakter mindössze feszélyezővé lanyhul... Akárcsak a közte és a főszereplő között kibontakozó konfliktus, amely enyheségével egy szappanopera feszültségkeltését idézi, nem pedig egy pszichothrillerét.
A rendezés nem engedi meg a nézőnek, hogy beleélje magát a filmbe, így végig egy erős objektivitás jellemzi. Rájövünk azonban arra, hogy az elegáns ruhák, egy sétálgató „szellem” és a dark academia hangulat még nem csinál halloweent. Bár akadnak benne erős mondatok és jelenetek, amelyek ha nem is rendelkeznek lélektani jelentőséggel vagy hátborzongató elemekkel, de a drámai, nyomasztó hatást többnyire biztosítják. Azonban ezek közé a részek közé csalódásként ékelődnek be a felemásra sikeredett, eredetileg kulcsfontosságú, itt viszont lapos pillanatok is.
A Manderley-ház asszonyának 2020-as változata egy olyan főhősnővel, akinek folyton sírhatnékja van, egy citromba harapott, szófukar férfi főszereplővel és egy szoborszerű, kesernyés Danversszel ugyan felejthető Hitchcock rendezéséhez képest, de aki még egy adaptációt sem látott, az egy kevésbé megerőltető, kellemes kétórás kikapcsolódásra számíthat.
Írta: Szabó Iringó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése