A Family Guy egy 1999-ben indult amerikai rajzfilmsorozat. Középpontjában a sörgyári alkalmazott Peter Griffin, illetve családja – felesége Lois, a hozzá hasonlóan buta fia Chris, a lúzer lánya Meg, az őrült zseni baba Stewie, illetve a pszeudoértelmiségi kutya Brian – és barátai állnak. Utóbbiak a szexmániás Quagmire, az afroamerikai Cleveland és a kerekes székes rendőr, Joe. Mint a legtöbb sorozat – főleg ha már közel húsz szezon készült belőle –, a Family Guy is időről időre előveszi a karácsonyi tematikát. Persze ezt is a maga élével teszi, nem cukormázat önt rá, sőt, épphogy a fonákját keresi. 

A magyar nézők ezidáig tizennyolc évadban nyolc karácsonyi részt láthattak. Ha végigtekintünk ezeken az epizódokon, akkor az lehet a benyomásunk, hogy két csoportba rendezhetőek. Az egyik csoportba azok a részek kerülnének, melyek magára a karácsonyra vannak felfűzve, valamiképp viszonyulnak az ünnephez – általában rávilágítanak valamilyen hamisságára –, míg a második csoportba sorolhatók azok, melyek inkább csak „össze lettek karácsonyozva”. 

Előbbi – jobban sikerült – csoportba tartozik az Egy nagyon különleges Griffin karácsony (3. évad 16. rész), amelyben Lois igyekszik a végsőkig kitartani annak érdekében, hogy a családnak szép ünnepe legyen, és ahogyan az sejthető, egyszer csak elszakad nála a cérna. Ugyancsak jól sikerült az Irány az Északi-sark (9. évad 7. rész), amely során Stewie és Brian együtt igyekeznek megkeresni a Mikulást, majd a létezésén túl arra kell rádöbbenniük, hogy az emberek hatalmas igényei miatt mennyire borzasztó állapotban találják meg, illetve a Jézus, Mária és József (11. évad 8. rész), ami Jézus születését dolgozza fel. 

A – talán gyengébb – karácsonyi kabátba öltöztetett csoportba sorolható epizódok közül a Karácsonyi csóka (12. évad 8. rész) emelhető ki, melynek ünnepi hangulata nincs is igazán, ám – amennyiben ez a kifejezés értelmezhető egy efféle mese kapcsán – meghatóan bájosra sikeredett, szinte megérintődik az ember, miközben Stewie-t nézi, ahogyan visszautazik a múltba megmenteni Briant a haláltól. A többi részben előkerül például a szüzességét elveszteni vágyó Jézus (13. évad 6. rész), a Mikulás térdén orgazmust produkáló Meg (18. évad 9. rész), vagy éppen – a Charles Dickens Karácsonyi éneke által inspirált epizódban – a sörével egyedül maradó Peter (16. évad 9. rész). 

Vegyes felvágott. Mint a karácsonyaink, nem? Olykor a szebbik oldalát mutatja, máskor erőlködésnek látszik az egész. Hogyha bármiféle szép üzenetet kívánnánk kihámozni a Family Guy ünnepi epizódjaiból – bár talán ez egy efféle szatirikus mese kapcsán visszásnak hathat, de mindegy, végülis a karácsonyról beszélünk –, akkor az valami olyasmi volna, hogy nem a katalógusokba illő külcsínen múlik az ünnep varázsa, hiszen – ahogyan egy másik felnőtteknek szóló mese írja – „ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”.