Súgópéldány

Scrooge egy szőrösszívű, gazdag üzletember, akinek a karácsony ugyanolyan nap, mint a többi. Megvetéssel nézi az emberek lelkesedését, és az ünnepre való készülődésüket. De évekkel ezelőtt elhunyt barátjának szelleme meglátogatja őt, hogy változásra intse. A következő három éjjelen Scrooge egy-egy szellem társaságában szembesül a múlttal, jelennel és jövővel. A történet végén megszületik a nem várt, igazi csoda: a legarrogánsabb ember megszelídül.

A Karácsonyi ének megjelenése óta rengeteg feldolgozást megélt már. Nemcsak irodalmi közegben (pl.: mesekönyvek, regények formájában), de a színházi világban is nyúltak már a témájához. Nem meglepő, hogy a forgatókönyvírókat is inspirálta. Hála a könyv gazdagságának, csak a képzelet szabhat határt annak, hogy épp milyen olvasata köszön vissza a vászonról vagy a képernyőről. A számos filmadaptációban különféle nézőpontokból, más-más karakterek szemüvegén keresztül elevenednek meg Dickens szavai. 

A filmesek már az egészen korai években is hozzányúltak a regényhez. A legelső élőszereplős feldolgozás egy 1901-es brit némafilm volt, amelynek csak egy töredéke maradt fenn, az 1908-ban készült amerikai változat pedig sajnos teljesen elveszett. A regény népszerűsége és a filmek sikere a későbbiekben is arra sarkallta a rendezőket, hogy foglalkozzanak a sztorival.

Az adaptációk címe legtöbb esetben az eredeti Karácsonyi ének maradt. Ilyenkor a filmek követik a történet fonalát, az eseményeket a regény szerinti sorrendben mutatják be, és nem egy adott karakter, sokkal inkább egy külső szemlélő, a narrátor nézőpontjából látjuk őket. Elmesélik a történetet, kiemelve annak az adott rendező, forgatókönyvíró által fontosnak tartott üzenetét. Ezeknél az alkotásoknál sokkal inkább a morális tartalom, a történet csodája áll a középpontban. A klasszikus Karácsonyi ének köszön vissza bennük, felvértezve az adott év vagy korszak technikai újításaival és divatjával. 

A kísérletező filmes szakemberek azonban olyan feldolgozásokat is készítettek, melyek a történetet nem a személytelen narrátor pozíciójából mutatják be. Arányaiban kevesebbet, de találhatunk olyan filmeket is, amelyek a főszereplő, Ebenezer szemszögéből mondják el a viktoriánus mesét. Ezek a filmek – szakítva az eredetivel –, a Scrooge címet viselik, a történések középpontjába pedig a vaskalapos, rideg férfit helyezik. Az ilyen adaptációk kevesebb hangsúlyt fektetnek a regény teljes cselekményének visszaadására, sokkal inkább a karakterformálásra és -fejlődésre, a sötétből a fénybe jutásra fókuszálnak. A Scrooge-filmek között is találhatunk mindenfélét, a fekete-fehér némafilmektől kezdve az egészen modernebb verziókig. 

Ahogy az idő haladt előre, úgy változtak a technikai és hangulatfestő eszközök is. Míg egy fekete-fehér némafilm inkább a testi játékkal való nevettetésre fókuszált, addig a modernebb, mai feldolgozások elindultak egy sötétebb irányba. Tavaly mutatták be a Karácsonyi ének minisorozat-változatát Nick Murphy rendezésében, aki nagyon sötét, komótos atmoszférát hozott létre. Dickens karácsonyi meséjéből rémmesét kreálva egy teljesen új megközelítést hozott. A széria három részből áll, telis-tele feszültséggel. 

Ez a hátborzongató megközelítés Scrooge lelkének a legridegebb bugyrait fedi fel, ellenszenvet, sajnálatot, de leginkább szánalmat keltve. Mialatt pontosan végigkövethető a regény cselekménye, a sorozat egy lélektani utazásra invitálja a nézőket. Ez az új, és különleges feldolgozás az HBO GO-n érhető el azok számára, akik szeretnék átélni az angol író karácsonyi meséjét, de készek szembesülni egy mély, nyomasztó világgal. 

A Karácsonyi ének nemcsak a bájos történetével, de a morális és etikai tanításaival is eléri, hogy az emberek kedvencévé váljon. Kérdésfeltevései sosem mennek ki a divatból. A regény zsenialitása abban rejlik, hogy nem akar egy adott korra sem reflektálni, örökérvényű igazságai mégis minden korszakban aktuálisak. A számos filmváltozatnak köszönhetően nemcsak a felnőttek, de a gyermekek számára is egy szívhez szóló, tanulságos kaland, egy izgalmas és lélekmelengető utazás lehet.