Szabadság, túlélés, elidegenedés. Megannyi minden embert érintő kérdés, amelyek együtt elevenednek meg Petőcz András most megjelent kötetében. Az író három regényét (Idegenek, Másnap, Aysa) magába foglaló Idegenek-trilógia egy évszázad eseményeit mutatja be. A mű keletkezéséről és kérdésfeltevéseiről Hörcher Eszter beszélgetett a szerzővel, a Holokauszt Emlékközpont szervezésében.
Az első regény megszületését kezdetben a kilencvenes évekbeli délszláv háború inspirálta. Ekkor fogalmazódott meg a szerzőben a háborús regény ötlete, hogy mit is jelent az egymás elleni csatározás, az emberi szenvedés. Ezt a gondolatot szőtte tovább, amikor a kétezres évek elején történt beszláni túszdráma megadta a végső lökést a regény megírásához. A világot megrendítő esemény 2004. szeptember 1-jén kezdődött, amikor az Észak-Oszétiában lévő Beszlán egyik iskolájában terroristák több mint ezeregyszáz embert, köztük közel nyolcszáz gyermekeket ejtettek túszul. A három napig tartó támadásban több százan haltak meg. Az író elmondta, hogy ezt a kegyetlenséget próbálta megragadni, felhívva a figyelmet arra, hogy ezzel a témával nem foglalkozunk eleget.
A főhős, Anna karakterének megalkotásánál Petőcz András saját gyermekét is alapul vette. Megpróbálta elképzelni, milyen lehet gyermekként szembesülni azzal, hogy az új tanév izgalmai egy rémálomba csapnak át. Regényeiben nemcsak a főszereplő és az édesanyja, de mindenki más is menekültnek számít. Mindannyian üldözöttek és idegenek egymás számára. Az író kifejtette, hogy tulajdonképpen valahol mi is mind idegenek vagyunk a saját életünkben, főleg a jelenlegi, embert próbáló élethelyzetben.
Mindegyik fejezet elején egy Albert Camus idézet található. Camus A közöny (L’Étranger) című művében jelenik meg az a gondolat, miszerint mindenki idegen a világban, és ezt az idegenséget kell magunkban feldolgoznunk. Petőcz elmondta, hogy ehhez a megfogalmazáshoz nyúlt vissza, ezt a távolságtartást és magányérzetet próbálta beleszőni a regényeibe.
Az idegenség mellett az író kitért a világban uralkodó általános szorongásra és félelemre is. A teljes bizonytalanság pánikot kelt az elmékben, és még nagyobb szakadékot képez az emberek között. Különösen akkor, amikor a kulturális különbségek is megjelennek. Általános tény, hogy az újtól, az ismeretlentől félünk. A könyvben megelevenedik az a fajta identitáskeresés, melynek hatására az emberek agresszívvá válnak embertársaikkal szemben. Petőcz András azt a kérdést is feltette, hogy hogyan tudott eljutni az emberiség odáig, hogy egyesek képesek gyermekeket túszul ejteni. A három regény kegyetlensége, a bennük megjelenő terror fele annyira sem adja vissza a borzalmakat, amelyek a világban történnek körülöttünk.
A beszélgetés során a szerző kitért még a trilógiában rejlő pozitivitásra, melyet Kertész Imre Sorstalanság című műve ihletett. A Nobel-díjas író így fogalmaz művében: „egyszer a koncentrációs táborok boldogságáról kellene beszélnem, legközelebb, ha kérdi tőlem ezt valaki”. Petőcz elmondta, hogy szerinte minden élethelyzetben fontos megtalálni azt a pici jót, azt a kevéske fényt a sötétben, ami örömet okoz.
Mesélt a franciaországi látogatásakor írt kéziratairól, és arról, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a regényekhez. Kifejtette, milyen példákból merített a figurák megelevenítésénél, és azt is, hogyan tudott férfiként egy női karakter bőrébe bújni. Tényeken alapuló regénye a világ kegyetlen oldalát ábrázolja, egy menekülni kényszerülő lány szemüvegén keresztül.
Írta: Bánhidi Alexandra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése