Súgópéldány

Valóban a kutatás könyve ez, a kötet ugyanis több, eltérő irányból fürkészi azt a folyton változó, és szinte megragadhatatlan választóvonalat, amely lélek és test, élet és halál, képzelet és valóság, mitikus és racionális világszemlélet között húzódik, mindvégig kérdésessé téve azokat a kereteket, amelyekbe az ember – még ha külső körülmények hatására is – saját magát zárta be fokozatosan. A kötet középpontjában ugyanakkor – ahogyan a cím is sejteti – valóban test és lélek bonyolult viszonyának kérdése áll, melyet minden elbeszélés különböző oldalról közelít meg. Hol a lélek fokozatos fellélegzése és a test fokozatos átlényegülésének bemutatása mentén (Aqua allegoria), hol a test fölötti kontroll elvesztése és egy, az elmében őrzött tájképben való útnak indulás felől (Ember, hegyi tájban), hol egy Irakban raboskodó férj és egy Oroszországban magára maradt feleség álmának rejtélyes összecsengésébe bújtatva (Egy külföldi nő), hol pedig végigkísérve, ahogyan egy élőlény a vágóhídon „test, hulla, halott állat vagy már hús?” lesz, mielőtt azzá a tobozmiriggyé válik, amely végül – újabb metamorfózis – molekulákká szóródik szét és képletekké áll össze a biokémikus szeme előtt (Tetemek, tetemek, hol lehet a lelketek). 

Ugyanakkor Ulickaja jelen kötete azokat a társadalmi határokat is megjeleníti, amelyek beférkőznek az emberi kapcsolatok mélyszerkezetébe, ezáltal elkerülhetetlen módon válnak a személyes sors alakító tényezőivé. A kötet nyitó elbeszélésében például egy leszbikus pár esküvőjének küszöbéről fordul vissza a meghívott rokonság, mikor kiderül, hogy a vőlegény valójában menyasszony; a személyes történet bizonyos emlékei pedig a falra való kiakasztás helyett egy albumba kerülnek (Sárkány és Főnix). Az Egy külföldi nő című elbeszélésben pedig egy kurd férfi, aki hiába vallja magát elsősorban matematikusnak, és ekképpen nem vallási vagy nemzeti szempontok szerint osztja fel a világot, időlegesen ugyanezen vallási és nemzeti tényezők áldozatává válik. 

Az olvasóban ugyanakkor felmerülhet a gyanú a néhol didaktikus mondanivaló, a nehéz témák ellenére is kellemes-történetmesélős hang és a már-már túlzottan is megnyugtató végkifejlet, valamint a manapság nehezen elbagatellizálható problémák („a tudós nő olyan, mint a tengerimalac, se nem tengeri, se nem malac” [Áldottak mind, kik…]) felvillantása, majd reflektálatlanul hagyása miatt, hogy a szövegek csak „bemesélik”, hogy jelentős társadalmi ügyekben vájkálnak, miközben épphogy csak felszínesen érintik azokat. 

Ugyanakkor a kötet célja talán nem a társadalmi és politikai témák szépirodalmi vizsgálata vagy azoknak végletekig való kiélezése, hanem annak kutatása, hogyan lehet ezen globális problémák mögött a személyes történetet megragadni, valamint hogyan tehetőek fel ezen perifériára szorító és akadályként megjelenő meghatározottságok ellenére is azok a minden emberi élet számára egyaránt fontos kérdések, amelyek mélyen meghatározzák a személyes sorsok és az emberi kapcsolatok alakulását. 

Ljudmila Ulickaja: A lélek testéről 

Magvető Kiadó, 2020, 152 oldal