Súgópéldány

A Sweat című film egy aktuális, merőben problémás jelenséget közelít meg, úgy, hogy megmutatja, mi rejtőzhet a cukormáz alatt. Letaglózó jeleneteket láthatunk a csinos, fiatal és népszerű fitneszguru, Sylwia életéből, miközben szembesül a közösségi média teremtette világ és a valóság között húzódó szakadékkal.

Magnus von Horn, Lengyelországban élő svéd rendező második nagyjátékfilmje 2020-ban debütált Cannes-ban. A film alapötlete onnan eredt, hogy figyelte a közösségi médiában a fitneszinfluenszerek állandó jelenlétét, és azt vette észre, hogy ezek a reklámfelületként funkcionáló személyek bár üresnek tűnnek, mégis néha meglepően mély érzelmeket mutatnak. Von Horn abból is merített, hogy ítélkezni és utálkozni sokkal kisebb erőfeszítést igényel, mint elfogadással és szeretettel fordulni az emberek felé.

A 106 perces játékidő során belelátunk a nagy ismertségnek örvendő lengyel fitneszedző és influenszer, Sylwia Zajac (Magdalena Koleśnik) három napjába, persze nem a megszokott módon, a közösségi médián keresztül, hanem testközelből. (Magdalena Koleśnik egyébként korábban nem használta ezeket a platformokat, a szerepre készülve azonban intenzíven edzeni és instagramozni kezdett.) Ahogy a kamera követi a mindenkor telefont nyomkodó nőt, és nyomatékosan, a képét visszaverő felületeken, ablakokon és tükrökön át veszi, egy olyan kritikus nézőpontot eredményez, amivel telefonfüggőként nem biztos, hogy szeretnénk szembesülni.

Sylwia, akinek – amellett, hogy magazinokban és tévéműsorokban szerepel – komoly együttműködései és hatszázezres követőtábora is van, rádöbben, hogy magányos, ráadásul némelyik rajongója fanatikus megszállottja a képnek, amit belőle lát. Egy élő bejelentkezés során könnyek között vall arról, hogy egyedül érzi magát és belefáradt a szerepébe, néha legszívesebben maga mögött hagyná ezt az életet, és törölné az Instagramját. Miközben lehozza a sajtó, és mindenki erről beszél, egy fontos tévészereplése és egy együttműködése is kockán forog, amiért úgy érzik, a lány rossz fényt vet a termékeikre. Furcsa érzelmi kitörései közepette Sylwia a szexuális bántalmazás kétféle módjával is szembetalálja magát.

Az elborzasztó, ámde csendes, hosszúra nyújtott jelenetek súlyosan hatnak, egyre mélyebben látunk a felszín alá. Sylwia sejtelmesen megemlíti egy családi ebéden – ahol minden körülötte forog –, hogy mindenki azt hiszi, hogy a fitnesz világa színes és vidám, pedig van egy sötét oldala is. Amikor mesél a zaklatójáról, anyjától a megvető, „minek mentél oda” típusú, áldozathibáztató reakciót kapja. (Kelet-közép-európai sajátosság az éles kontraszt Sylwia modern luxuslakása és az anyja ódivatú, szocreál panellakása között.)

A Sweat egy valósághű korrajz csinosnak látszó függőségekről. Ahogyan a film bemutatja a karakter sebezhetőségét, megtöri a kialakult sztereotípiákat: Sylwia nem egy irigylésre méltó, mindig mosolygó reklámarc, hanem egy érző, szerethető emberi lény. Vajon mennyire ismerjük valójában az influenszereket, akiket követünk?