Súgópéldány

A családon belüli erőszak nagyon érzékeny téma, mellyel sajnos gyakorta találkozunk a híradásokban, az irodalomban, de akár a környezetünkben is. Aktualitása és fontossága nem kétséges, ám mégis – vagy talán éppen ezért – nem könnyű úgy megragadni, hogy érdekes legyen, és az olvasó ne érezze elcsépeltnek a történetet.

Halász Rita regénye akkor kezdődik, amikor Vera úgy dönt, kilép a mérgező házasságából. A kétgyermekes fiatal anyuka átmenetileg édesapjához költözik, amivel mintha visszalépne a gyermeki státuszba. Folytonosan igyekszik megfelelni az apja elvárásainak, aki ezt a helyzetet tovább erősítve, maga is gyerekként kezeli őt. A nő egészen belesüllyed ebbe a szerepbe, aminek következtében többször kimarad éjszakára, bulizik, különös viszonyba keveredik egy férfival és a drogokkal. Miközben megpróbál új életet kezdeni, megismerjük a múltját, a vágyait, gondolatait, félelmeit és a kapcsolatának alakulását egykori szerelmével.

Vera ábrázolása a regény kiemelkedő sajátossága. Halász Ritának nem célja, hogy a főszereplőt valószerűtlenül pozitív karakterként tüntesse fel. A szereplők bemutatása egyébként sem szélsőséges, vagyis Verát, mint áldozatot nem állítja élesen szembe a bántalmazó, manipulatív férfiakkal. Az író egy esendő, bizonytalan fiatal nőt teremt, aki nem hibátlan, sőt olykor rettenetes dolgokat tesz, vagy gondol. Gyakran megkérdőjelezi magát, mint anya, és mint feleség. Lehet, hogy elhibázta az életét? Korábban művész volt, de a gyerekek születése után már nem folytatta többé. Jól döntött? Vagy ezzel feladta önmagát?

Vera férje, Péter maga is többször a fejéhez vágja, hogy korántsem tökéletes anya. „A feleségem egyszerűen kiszállt a családi életből, ahogy már mondtam. Későn jött haza, sokszor ivott. Igen, ivott, hiába néz nagy ártatlan szemmel, lássunk tisztán, többször részegen feküdt be az ágyba. Én kidolgoztam a belemet, ő meg bulizott.”

Gondolhatnánk, hogy elhidegült partnerként Péter csak azért mondja ezeket, mert szándékosan meg akarja bántani a nőt és ez pusztán alaptalan vádaskodás. De valójában tudjuk, hogy sok mindenben igaza van. Vera élete zsákutcába jutott. A legmélyebbre minden bizonnyal akkor kerül, amikor szexuális kapcsolatba bonyolódik Márkkal, aki bevezeti a drogok világába. 

A regény elbeszélésmódja is tükrözi Vera lelkiállapotát. Összemosódnak a párbeszédek, a Verában lezajló folyamatok és a külső leírások. A szövegtest megszakítatlan, folyamatos, a múlt és a jelen megidézése sem különül el egymástól. Nyelvhasználata nagyon közvetlen, stílusa őszinte és szókimondó. Olyan, mintha ez a fiatal nő avatna be bennünket kendőzetlenül az életébe, nem takargat semmit és nem hallgatja el a piszkos részleteket sem. 

A cím- és a borítóválasztást figyelembe véve nem meglepő, hogy a regény visszatérő vagy inkább állandó motívuma a víz. Megjelenik az óceán, a hullámok, az uszoda, a Duna képében és a kis hableány történetében is. Utóbbi esetében Vera nagyon szép analógiát hoz létre a mese és saját élete között. 

A víz behozza a fuldoklás, az elsüllyedés, az alámerülés képét. Vera fuldoklik az életében, megromlott házasságában, összecsapnak felette a hullámok. Környezete nem képes segíteni neki, az egyetlen, amit tehet, hogy mély levegőt vesz, és egyedül úszik a partra.

Halász Rita regénye kézen fog és bevezet minket egy olyan világba, amely tele van bizonytalansággal, kételyekkel és megfelelési kényszerrel. Egy bántalmazott nő életébe, aki dühös a férjére, a világra, arra, akivé vált, végeredményben önmagára. A regény témája az újrakezdés, melyet Halász igen hitelesen mutat be. De nem mehetünk el szó nélkül a verbális és testi erőszak mellett sem, melynek ábrázolásával egy súlyos társadalmi problémára hívja fel a figyelmet, ami független az egyén szociális hátterétől. Egy látszólag boldog, középosztálybeli értelmiségi családban is előfordulhat.

Halász Rita: Mély levegő

Jelenkor Kiadó, 2021, 200 oldal