Súgópéldány

Már nagyon közel az ünnep, így lassan talán az is elcsábul, aki eddig még nem kezdte el egymás után nézni az ilyenkor „kötelező” bájos és szívmelengető alkotásokat. A tévécsatornák többé nem vetemednek arra, hogy kihagyják a kínálatukból Kevin kultikus kalandjait, a Netflix is bőven ellátta munícióval az előfizetőit, és már mozikban az első magyar karácsonyi film is. Vagy lehet, hogy a Nagykarácsony már a második?

Nézőpont kérdése, hiszen ha a „feltámadt” Neót követve némileg meghajlítjuk a valóságot, vagy – kevésbé filozofikusan – csalunk egy kicsit, visszamenőleg nyugodtan karácsonyi filmmé avathatjuk Hajdufy Miklós 1987-es tévéjátékát, az Illatszertárt.

László Miklós darabjára – amely jelenleg is megtalálható több színház repertoárjában – nem véletlenül csapott le már 1940-ben Hollywood (a filmváltozat a Saroküzlet címet kapta), majd vette elő újra a sztoriját közel hatvan évvel később, kissé átírva, Meg Ryannel és Tom Hanksszel súlyosbítva. László ugyanis még a műfaj elterjedése előtt megalkotta a tökéletes romkomalapanyagot, benne a levelezőtársakkal, akik papíron szerelmesek, élőben ellenségek. Legalábbis látszólag. Aztán eljön a karácsony és minden szép lesz.

Bármennyi feldolgozás született és fog még születni a jövőben, biztos vagyok benne, hogy köztük örökké Hajdufy tévéjátéka lesz a király Kern Andrással, Papp Verával, Benedek Miklóssal, Bodrogi Gyulával, a nagyon fiatal Rudolf Péterrel és a két világháború közötti Budapest régimódi – egy kis üzletben összesűrűsödő – hangulatával.

Bár megjelennek benne olyan témák is, mint az ünnep közeledtével felerősödő magány, a hajtásból, esetleg jellemhibákból adódó munkahelyi konfliktusok vagy a házastársi hűtlenség, a remek poénoknak és a megnyugtató fejleményeknek köszönhetően a keserédes Illatszertárban a két íz harca az édes győzelmével végződik. 

(A tévéjáték megjelent DVD-n, de emellett videómegosztókon is rábukkanhatunk.)