Hogyan válik gyerekcsempésszé egy veterán katona? Miképp haladja meg erkölcsi határait a határőr? Mi vár rá, miután menekülni kénytelen a kartell elől egy rábízott fiúval, akit nemcsak lőni tanít meg, de helyesen dönteni is? A mozikban december 2-ától látható Az oltalmazó (The Marksman) az izgalmak kedvelői mellett azoknak is szól, akik látni szeretnék egy idős ember személyiségének átalakulását.
Robert Lorenz westernre hajazó filmjében egyszerre ütközik a hazafiság az emberséggel és domborodik ki néhány apaság körüli kérdés. Az amerikai akcióthriller egyetlen meneküléssel, nyugtalansággal és veszteségekkel teli hetet ábrázol. Sok halál, kevés alvás, viszont annál több gumicukor van benne. Utóbbi alatt nem a felfújt, de jelentéktelen részeket értem (bár akadnak ilyenek is), hanem szó szerint a színes, mackó formájú édességet, amely a főszereplő kisfiú kedvence. Valójában ez az egyetlen gyermeki dolog, amit megőrizhetett.
Miguel (Jacob Perez) édesanyjával menekül, nyomukban egy bűnszövetkezettel. A mexikói-amerikai határ számukra élet és halál kapuja: ha átjutnak, mindent újrakezdhetnek, ha bent ragadnak, nekik végük. Jim, a határőrökkel jó viszonyt ápoló nyugalmazott tengerészgyalogos (Liam Neeson) ekkor még nem sejti, hogy nemsokára embercsempészetre adja a fejét.
A hazájához való hűség arra indítja, hogy bevigye Miguelt a határőrségre, annak ellenére, hogy utolsó perceiben édesanyja az ő gondjaira bízta a kisfiút. Hamarosan azonban rádöbben, hogy az emberséget többre tartja a hazafiságnál. A belső váltást mesterien szemlélteti az a jelenetsor, amelyben éppen az amerikai zászlót hajtja össze, mindentől távol eső farmján, majd rögtön utána egy trükkös lépéssel kiszabadítja Miguelt a fogdából. Ekkor kezdődik meg a nagy utazás, amelyet a fináléban egy chicagói hajsza követ.
Jimnek és Miguelnek el kell jutnia az ország másik felébe, és ennek során a legkisebb problémájuk, hogy GPS híján egy ócska térképpel kell eligazodniuk a kietlen úton. A hangsúly azon van, hogy az őket üldöző három gengszter fejben már rég lelőtte őket. Valahol utóbbiakat is meg lehet érteni, hiszen egy zsák pénzt akarnak visszaszerezni, a főgonosznak, Randallnek (Dylan Kenin) ráadásul személyes indítéka is van elkapni Jimet.
Arizona kietlen vidéke, a száraz, napperzselte táj összefügg a lelki sivársággal, a szereplők belső szárazságával. Nincsenek növények, nincs élet, szó szerint harcolni kell a fennmaradásért, menekülni a golyók elől. Jim élete megfonnyadt, kikövesedett majd darabjaira hullott, és láthatjuk, amint majdnem elporlad. Szeretett felesége nemrég elhunyt rákban, kilencven napja van törlesztenie a hitelét, nincs munkája, rendszeresen leissza magát a kocsmában, teljes a csőd nála. Ami kicsit átmossa és fellazítja Jim életét az, ha segít ennek a szerencsétlen gyereknek eljutni a rokonaihoz.
Időközben felbukkan a hatóságnál dolgozó lánya, Sarah (Katheryn Winnick), akivel elsőre távolságtartónak, személytelennek tűnik a kapcsolata. A magabiztos, független nő szerepe az, hogy jobb belátásra térítse és védelmezze apját, de ez nagyobb kihívás, mint letartóztatni néhány gazembert. Az oltalmazó „oltalmazójaként” Sarah mégis pótolhatatlan Jim számára.
A férfi érzelmileg is két tűz közé kerül, egyrészt hallgatna a vér szerinti lányára, és hazamenne, másrészt segíteni akar a „fogadott fiának”, akihez napról napra közelebb kerül. Valóban oltalmazójává válik a gyermeknek, fegyverrel a kezében ugyanis szégyentelenül profi.Sejtjük, hogy a későbbiekben jelentősége lesz annak, hogy a megtanítja lőni Miguelt. „Véredben van.” – mondja Jim, amikor a fiú először meghúzza a ravaszt. A hosszú úton lassan összecsiszolódnak, miközben hol egy fegyverboltban, hol egy templomban pihennek meg. Jim megállás nélkül nyomja a gázt, mintha múltjától is menekülne.
A tetőpont feltesz egy kulcskérdést: van választásunk? Volt választása Randallnek, hogy a kartell tagjává váljon? Távol maradhatott volna a határtól a mexikói édesanya? Dönthetett volna Miguel úgy, hogy nem hallgat Jimre? És a veterán katona megfogadhatta volna a lánya tanácsát?
A száznyolc perces mozi azt sugallja, hogy a valódi határ nem a két ország között, hanem Jim múltja és jövője, a régi és új énje között húzódott. A kerítésen úgyis átmászik, aki nagyon akar, az idős főszereplő viszont saját merev korlátait haladta meg. Lányától eltávolodva, búslakodva élt a farmján maroknyi tehenével, feldolgozatlan gyászával és meg nem értettségével. Majd egy hirtelen jött megbízás hatására porrá égette mindazt, ami valaha volt, azért, hogy azzá váljon, aki még sosem volt. Így lett ő az Oltalmazó.
Írta: Tamásfalvi Hanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése