Súgópéldány

Már a verseny első napja is izgalmasra sikerült, ugyanis Sarmasági Andrea tanítványai, a Kispesti Gábor Áron Általános iskola diákjai különleges jelenetekkel álltak a zsűri – Polyák Lilla, Szilágyi Enikő és Homonnay Zsolt – elé, akik mindhárom előadásról elismerően nyilatkoztak.

Lélekemelő produkciókból a középdöntő második napján sem volt hiány, az első versenyzők, a  Szigetszentmiklósi Ádám Jenő Általános Iskola és AMI diákszínjátszói igazi összművészeti produkcióval érkeztek a megmérettetésre, a darab színrevitelében pedig mentoruk, Nagy Lóránt volt a segítségükre.

Előadásukban fontos szerephez jutott csapatmunka, valamint a zene, melyet szintén a gyerekek tolmácsolásában hallhatott a közönség. A részletgazdagság nem véletlen: a közel 30 főből álló csapat szinte mindegyik tagja színészi pályára készül, így nem is volt kérdés, hogy hatalmas lelkesedéssel vágjanak bele a feladatba. Produkciójuk végén el is hangzott a kérdés, hogy még mindig színészek akarnak-e lenni. A válasz pedig egyöntetű igen volt!

„Öröm hallani ezt az igent, mert akkor innentől úgy tekintünk rátok, mint a következő színészgeneráció tagjaira!” – kezdte értékelését Szilágyi Enikő, dicsérve a fiatalok szép beszédét, a jó történetvezetést, ugyanakkor nagyobb bátorságra buzdítva őket. „Csak azt tanácsolom nektek, hogy ne adjátok fel! Nagyon nehéz ez a pálya, sokat kell tanulni, és nagy elkötelezettséget kíván az embertől” – mondta.

Ehhez a gondolatmenethez csatlakozott Polyák Lilla is, aki külön kiemelte a csapatmunkát, a kar szerepét, valamint a dobos teljesítményét, jelenléte ugyanis rengeteget adott hozzá a nézői élményhez – az átkötő részeket, a jelentős momentumokat, sőt még a lovak vágtáját is hangszerek segítségével tették élvezetesebbé a fiatalok.

Homonnay Zsolt a jelenet összművészeti jellegére hívta fel a figyelmet, mint fogalmazott, „a vásári komédiától a görög drámáig minden benne volt”.

Kalocsai Zsuzsa mentoráltjai, a Váci Piarista Gimnázium fiataljai magával Cervantessel mondatták el a történetet, aki a jelenet szerint alkotói válságba kerül, nem tudja, hogyan befejezni művét. Miközben igyekszik túllendülni a pillanatnyi ihlethiányon, megelevenednek a Don Quijote szereplői, a lovagregényekbe temetkező, később magát Don Quijoténak nevező Alonso Quijano, és a felesége elől menekülő Sancho, akinek bár eszébe sem jutna fegyverhordozónak állni, most kényszerből és a kalandok kedvéért mégis megteszi. Láttuk a lovag szélmalomharcát és a falubeliek reakcióját, a történet végét azonban Cervantes „nem spoilerezte el”.

„Egy nagyon jó koncepciót láttam és nagyon szervezett munkát” – mondta Szilágyi Enikő, felhívva a figyelmet a könyvek jelenlétére a színpadon, amely a mai világban, amikor minden a digitalizációra épül, nagyon fontos üzenetet hordoz. Kalocsai Zsuzsa elárulta, hogy ezek a részek utólag, a darab továbbfejlesztéseként kerültek bele a darabba.

A nap legmeghatóbb produkcióját az Őrségi Kistérségi Alapfokú Művészeti Iskola állami gondozott fiataljai adták elő. A Szavak nélkül formáció a Valahol Európában A zene az kell című dalát formálták Don Quijote-történetté. A gyerekek saját szöveget írtak a szám dallamára, az összetartásról és a barátságról énekelve.

Szendy Szilvi mentoráltjait Czikora István László készítette fel, aki elmondta, hogy a szövegbe mindenki beleírhatott, így a dal igazi csapatmunka eredménye.

„Két gyermekotthon lakóival raktuk össze ezt a produkciót. Azért esett a választásunk erre a dalra, mert úgy gondoltuk, ha már zenés színházba jövünk, akkor szeretnénk egy ilyen jellegű jelenetet hozni, miközben nem másoljuk le a La Mancha lovagja zenéjét és szövegét” – mondta Czikora László, aki kiemelte, hogy mindkét főszereplő saját maga is ír számokat.

„Nagy élmény volt Szilvivel dolgozni” – mesélt mentoráról a Don Quijotét alakító fiú, Robi. „Örültem, hogy közben ott volt velünk Laci is, és találkozhattam más színészekkel, mentorokkal.”

Utolsóként a Gádor Általános Iskola diákjai léptek a Raktárszínház színpadára, akik szintén Szendy Szilvi tanítványai. Előadásuk reflektált az Operettszínházban futó La Mancha lovagjára, valamint a benne szereplő színészekre is.

„Ah, Homonnay!” – alélt el a jelenet szerint az egyik lány a színművész nevének hallatán, nem kis derültséget okozva a nézőtéren és a zsűriasztalnál. A színjátszócsoport egy „színház a színházban” helyzetet teremtett, ugyanis a keretjáték szerint a csoport éppen azt próbálja meg kitalálni, hogyan lehet Cervantes művét 25 percben bemutatni – prózában.

Végül két létra és néhány apró kellék segítségével keltették életre a búsképű lovagot, kiragadva a kalandok legmeghatározóbb mozzanatait.

„A keretjáték miatt lett az egésznek egy olyan személyes felhangja, amitől hamarabb belekerültünk a sztoriba” – emelte ki a kezdő- és zárókép ötletességét Polyák Lilla, aki a szövegtudás fontosságát is hangsúlyozta az értékelésében.

„A fontos, hogy a játékkedv megmaradjon” – összegezte a látottakat Homonnay Zsolt, kiváló végszót adva a középdöntő második napjához.

A felkészítő tanároknak, Szabó Lajter Enikőnek, Czikora István Lászlónak, Bartáné Győrfi Mariannának, valamint Szabados Mónikának egy-egy oklevéllel, illetve Somfai Péter Somossy, a mágus című könyvével kedveskedett a Budapesti Operettszínház a produkciók végén.

A színházban játszott La Mancha lovagja musicalváltozata pedig hamarosan visszatér a falak közé, áprilistól ugyanis újra műsorra tűzi a teátrum. Jegyek az alábbi oldalon válthatók!