Súgópéldány

A 15-20 perces rövid jelenetekben a csapatok egyedi módon dolgozták fel a búsképű lovag történetét, megmutatva, hogy mit jelent számukra a szeretet, elfogadás, gyengédség, szolidaritás – tehát azok az eszmék, melyekért Don Quijote szélmalomharcot vív.

A felhívásra beérkezett videók közül a zsűri 11 produkciót juttatott tovább a középdöntőkre. Ezekre a közönség is szavazhat, a tét pedig nem más, mint a december 11-i döntő, melynek fődíja, hogy a győztes csapat a Kálmán Imre Teátrumban adhatja elő a saját jelenetét.

A középdöntők november 14-én kezdődtek az Operettszínház Raktárszínházában, ahol a résztvevők immár a zsűri – Polyák Lilla, Szilágyi Enikő és Homonnay Zsolt – előtt mutathatták meg tudásukat.

Sarmasági Andrea tanítványai a Kispesti Gábor Áron Általános Iskolából érkeztek, ahol a diákok tavaly óta tanulhatnak hatodik osztálytól drámát.

„Senkit sem akartam kihagyni!” – mondta a tanárnő, aki a felhívást látva eldöntötte, hogy a mindhárom hatodikos osztálynak ír egy jelenetet, amely tükrözi az adott csapat karakterét.

„Az elsődleges szempont az volt, hogy az osztályokban tanuló gyerekekre írjam a szerepeket, de a jelenetek érdekessége, hogy a három külön egység – kisebb átfedésekkel – kiadja az egész darabot” – mesélte, hozzátéve, hogy Don Quijote története, valamint az abból készült musical, amit nem sokkal a felhívás előtt nézhetett meg az Operettszínház jóvoltából, nagyon közel áll a szívéhez.

Három osztályt felkészíteni nagy kihívás, ráadásul csapatoknak az iskolában a helyhiánnyal is meg kellet küzdeniük – ezért például a videó egyes részeit külön-külön rögzítették, egyben csak a mentoraik, Kalocsai Zsuzsa, Czikora István László és Nagy Lóránt előtt játszották el.

„Nem tudtam, hogy mire számítsak, de nagyon szerencsésen alakultak a találkozások. Mindhárom mentor teljesen más karakter, és úgy sikerült az osztályokhoz rendelni őket, hogy tökéletesen passzoltak az adott csapathoz. Fantasztikus embereket és művészeket ismertünk meg bennük!” – fűzte tovább a gondolatot Sarmasági Andrea.

Elsőként a Macsóhímzések, vagyis az iskola sajátos nevelési igényű diákjai léptek színpadra, akik Nagy Lóránt irányításával gyakoroltak a fellépésre. A színművész a felkészülés során elsősorban összpontosítást és figyelmet kért a gyerekektől.

„Ez volt életünk legszebb napja!” – üzenték a fiatalok mentoruknak a produkció előtt, felidézve az első találkozást.

Történetük visszaültette a nézőket az iskolapadba, ugyanis hirtelen egy irodalom óra elevenedett meg a színpadon, ahol a tanárnő éppen igyekszik számon kérni a feladott olvasmányt – Cervantes Don Quijotéjét –, azonban hamar kiderül, hogy csupán egy tanuló olvasta a művet.

Mivel a dolgozat réme lebeg az egyébként bukásra álló osztály feje fölött, a diákok kitalálják, hogy eljátsszák a történetet a tanáruknak, hátha megmenekülnek az újabb egyestől.

„Ugyan nem derült ki a végén, hogy mit szólt a tanárnő az előadáshoz, de biztos vagyok benne, hogy tetszett neki, mert nagyon szépen sikerült” – mondta értékelésében Homonnay Zsolt, akihez Polyák Lilla is csatlakozott, gratulálva a szövegtudáshoz, a gyerekeknek ugyanis nem kevés megszólalást kellett elsajátítaniuk.

Szilágyi Enikő emellett kiemelte, azért is fontos, hogy a Macsóhímzések eljöttek, mert a színjátszás által kicsit közelebb kerültek magához a színházhoz is.

Czikora István László csoportja, a Fekete sereg egy klasszikusabb felfogású előadást hozott létre, amelyben egy narrátor meséli el, a nép hogyan próbálja megállítani Alonso Quijanát, vagyis Don Quijotét, aki végül megküzd a Tükörlovaggal.

„Úgy érzem, hogy Cervantes, a szerző szelleme veletek volt, mert azt gondolom, hogy ebben a rövid jelenetben megmutattátok azt, amit mondani akart” – értékelte a produkciót Szilágyi Enikő.

Bár a gyerekek láthatóan izgultak, a zsűri mégis kiemelte a szép karakterformálást, különösen Sancho és a narrátor figuráját. Polyák Lilla megjegyezte, hogy narrátornak lenni egy rendkívül nehéz szerep, mert úgy kell jelen lenni a színpadon, hogy a színész kezében ilyenkor nincsenek olyan eszközök, amelyek segítenék a játékot.

Egy-két építő jellegű tanács is elhangzott az ítészek szájából, ami leginkább arra vonatkozott, hogy a gyerekek merjenek belebújni a figura bőrébe, és érthetően, hangosan beszélni – természetesen csak a színpadon, hiszen a színfalak mögül minden kihallatszik.

A nap utolsó jelenete az Inkvizítorok produkciója volt, a diákoknak Kalocsai Zsuzsa adott néhány jótanácsot a színpadra lépés előtt. Házi feladatuk is volt, amit maradéktalanul teljesítettek is, ugyanis az előadásra szóló „állójegyeket” ők maguk készítették.

Rövid jelenetükben Aldonza és Don Quijote kapcsolatára helyezték a hangsúlyt, a musical dramaturgiáját alapul véve. Cervantes az inkvizíció elé állva kap egy utolsó esélyt, hogy bizonyítsa ártatlanságát, valamint elveinek igazságát, játékba hívva rabtársait is. Így látja meg szíve hölgyét, a fogadóslány Aldonzát, akit a gyönyörű Dulcineának hív. Természetesen a kaland során ezúttal is vele tartott hű szolgája, Sancho.

Az Inkvizítorok előadásában megjelentek a történet mellékszereplői, a pap, valamint az örökségre áhítozó Antónia is.

„Arra szeretnélek biztatni titeket, hogy bátrabban játsszatok!” – mondta Szilágyi Enikő, gondolatmenetéhez pedig Homonnay Zsolt is csatlakozott, hangsúlyozva, hogy egy nagyon színes előadást láthattak. „Külön tetszett a Don Quijote és Sancho, illetve Aldonza közötti összhang” – mondta, kiemelve a Don Quijotét játszó fiút, Németi Vilmost.

A középdöntőről természetesen senki sem távozhatott üres kézzel, az Operettszínház egy-egy tortával kedveskedett az osztályoknak felkészítői munkájáért pedig Sarmasági Andrea Somfai Péter nemrég megjelent könyvét, a Somossy, a mágust vehette át a zsűritől.

Bár a gyerekek most csupán egy kis ízelítőt adtak a történetből, a La Mancha lovagja musicalváltozata hamarosan visszatér a Budapesti Operettszínház színpadára, áprilistól ugyanis újra műsorra tűzi a teátrum. Jegyek az alábbi oldalon válthatók!