„Szerepet játszunk mind?!” – Instasztárok és Marvel-szuperhősök a Tiétek a színpad! középdöntőjének harmadik napján

Harmadik, egyben utolsó napjához érkezett november 17-én a Budapesti Operettszínház vetélkedőjének középdöntője, melynek során 12 diákszínjátszó csoport mérte össze tudását a Raktárszínházban.


Az előző naphoz hasonlóan ezúttal is négy produkciót láthatott a zsűri – Polyák Lilla, Szilágyi Enikő és Homonnay Zsolt –, a színre kerülő jelenetek között pedig akadtak egészen meglepő történetértelmezések is.

Elsőként a Mágnes Színház fiataljai léptek színpadra, akik két jelenettel is képviseltették magukat a középdöntőben. Produkcióik elrugaszkodtak Cervantes Don Quijotéjétől, és a lovag eszméi modern köntösben éledtek újjá, teljes egészében a gyerekek elgondolásai alapján. Ugyanis a jeleneteket ők találtak ki, a felkészítők inkább külső szemként figyelték a darab létrejöttét.

Puskás Gitta tanítványai, a Tiarás Dínók egy fontos társadalmi jelenséget vettek górcső alá, mégpedig a kényszeres online jelenlét hatásait vizsgálták. Keretjátékukban az iskola aktuális „Instasztárja” a napi rutinja szerint élőben követi le egy napját, gondosan beszámolva arról, hogy mit evett, milyen sminket tett fel, illetve, hogy milyen ruha van rajta.

Bejelentkezése nem marad reakciók nélkül, minden mozdulatát emojik mögé bújt, arctalan emberek minősítik, az egyik komment viszont nagyon bántóra sikerül. A sértett lány a felhasználóban az iskolatársát véli felfedezni, akit rögtön kérdőre is von, viselkedése miatt azonban a következő órákat a „büntiszobában” kell töltenie – telefon nélkül.

Nincs egyedül: az intézmény legjobb tanulója „rosszkor volt rossz helyen”, valaki épp elvitte a balhét egy kitört ablak miatt, valakit pedig szinte állandóan ide küldenek. Hogy hasznosan töltsék el a büntetés idejét, a gyerekek kitalálják, hogy eljátszanak egy történetet, melyet az egyik sorstársuk írt a titkos naplójába.

A Tiarás Dínók csapata

Anna hercegnő országát elfoglalta a gonosz Clarissa főboszorkány, ezért a hercegnőnek és leghűségesebb szolgálóinak menekülnie kell. Az új uralkodónak a nemes hölgy legféltettebb kincsére fáj a foga, megbízott tolvaja azonban csak második nekifutásra tudja teljesíteni a feladatot. A birtokukba jutott tárgy egy tükör, amibe ha belenéznek, megláthatják, hogy kik is ők valójában. A varázslat működik, a történet tanulsága pedig beszivárog a digitalizáció miatt alternatív valóságban élő gyerekek világába is.

Az Instasztár a büntetés lejárta után újra élőben jelentkezne, azonban hamar befejezi a felvételt, mondván, hogy már nem ugyanaz az ember, mint aki előtte volt.

A produkció még a csapat mentorát, Nádasi Veronikát is meglepte, ugyanis az előadás csak a középdöntőre lett teljesen készen, így néhány mozzanat még a színésznő számára is újdonságként hatott. Habár a társulat a közös találkozás után a koncepciót némiképp átalakította, sok tekintetben megfogadták Veronika tanácsát, így egy dinamikusabb, jobban érthető történet jött létre.

„A produkciót nem tudom értékelni, mert ez egy próbafolyamat része volt” – mondta a jelenetről Szilágyi Enikő, ugyanakkor dicsérte a fiatalok szép beszédét és mozgását, valamint a szándékot, hogy a társulat egyedi történetet alkotott a Don Quijotéból inspirálódva.

Polyák Lilla ezzel szemben éppen azt kifogásolta, hogy hiába kereste Cervantes történetét a Mágnes Színház előadásában, csak nyomokban vélte felfedezni, gondolatához Homonnay Zsolt is csatlakozott.

„Az viszont különösen tetszett, hogy mindezt a saját nyelveteken, a saját hétköznapi, iskolai dolgaitok tükrében meséltétek el” – mondta Homonnay Zsolt.

A HÉT-FŐ csapata

A HÉT-FŐ csapatának tagjai, akik Füredi Nikolett mentorálásával és Kiss Ágnes tanárnő közreműködésével készültek a megmérettetésre, egy barátság széthullásának történetét mesélték el.

Koncepciójuk szerint két csapat verseng egymással egy táncverseny győzelméért és egy szerződésért, miközben a jelenet fellebbenti a csalás és árulás kérdéskörét, középpontjában pedig az egyik táncos páros kapcsolata áll.

A duó egyik tagja jobb táncos, és szólóban minden esélye meglenne a győzelemre, ehhez viszont azt kell mondania a legjobb barátnőjének, hogy nem lép fel vele. A jó és rossz folyamatos harcot vív a lelkében, végül feláldozza a barátságot a győzelemért, és sikert sikerre halmoz. Valami mégis hiányzik az életéből, így elhatározza, hogy igyekszik helyrehozni a kapcsolatot – erre azonban a másik fél már nem hajlandó.

A darab igazi zenés színházi produkcióvá alakult, ugyanis a legdrámaibb jelenethez egy Magyarországon nem játszott musical, a Wicked egyik betétdalát, a For goodot használták fel a gyerekek, melyet saját maguk tolmácsoltak magyarul Tőled lett szép a lét címmel.

„Arra szeretnélek megkérni titeket, hogy ezt a munkafolyamatot, ha lesz alkalmatok rá, vigyétek tovább” – mondta a látottakról Szilágyi Enikő, hozzátéve, hogy a jeleneten még nagyon sokat kell dolgozni, de látja benne a lehetőséget.

A zsűri másik két tagja is azon a véleményen volt, hogy izgalmas elgondolás született, azonban hiányolták a Don Quijote-történetet, a karakterek, valamint az eszmék megjelenítését.

A Hékás-Békás drámaszakköre

Bár a Medgyessy Ferenc Német Nemzetiségi Általános Iskola Hékás-Békás drámaszakköre is egy modern történettel érkezett, ebben az előadásban már igazi szélmalom-, pontosabban porszívóharcot vívott Don Quijote, aki egy cég vezetőjeként hirdette eszméit. A történetben a „boss” szemet vetett a számára eddig ismeretlen, de már három éve a vállalatnál dolgozó Aldonzára, aki egy csapásra eszményi Dulcineává változik, és akiért Don Quijote Marvel-szuperhőssé válva vívja csatáit a sárkánynak hitt porszívók – és a többi férfi – ellen.

A csapat improvizácós technikával dolgozik, ezért néhány előre lefixált fordulópont és mondat kivételével valóban az „itt és most” elve érvényesült a színpadon.

„Nagyon tetszett, hogy egy mai, modern történetet játszottatok el, aminek ilyenformán nem volt köze a Don Quijotéhoz, közben mégis láttam benne a történetet” – értékelte a produkciót Polyák Lilla, aki külön kiemelte a már említett porszívóharcot, valamint a filmes trükköket is alkalmazó verekedés-jelenetet, mely során a kiütés pillanatát lassított felvételként láthatták a nézők.

Ehhez csatlakozva Homonnay Zsolt külön felhívta a figyelmet a háttérjátékokra, ugyanis miközben elől zajlott a jelenet, az ideiglenesen háttérbe húzódó szereplők is ugyanúgy a történet részei maradtak, és a saját karakterüknek megfelelően kapcsolódtak az eseményekhez.

A Szín-Kör-Játék csapata

A nap méltó zárásaként a Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Általános Iskola sajátos nevelési igényű diákjai álltak színpadra, Vigh Laura irányításával, valamint négylábú segítőjükkel, Gyömbérrel.

A Szín-Kör-Játék előadása igazi csapatmunkává vált, és nem csupán azért, mert az intézmény közepesen és súlyosan sérült lakói is megszólalási lehetőséghez jutottak: néhány bemelegítő játék és egy csapatkiáltás után megérkezett „Don Jani maga, lovagregények nagy-nagy imádója”, hű csatlósával, Szabó Pali bácsival. Hamarosan színre lépett kiszemeltje, „Duci, de ari, a nyolckerből jövő piacos zseni” is, hogy együtt meséljék el a búsképű lovag történetét. A kalandok után persze a lovag mindig levonta a tanulságot: „Az ilyesmi bárkivel megeshet, aki a lovagrend szabályai szerint él”.

„Nagyon büszke vagyok rájuk, mert mindenki kivétel nélkül átlépte a saját határait, és olyanokat is megtett, amiket korábban soha” – mesélte mentoruk, Czikora István László, aki óriási teljesítményként értékelte azt is, hogy az egyik kisfiú kimondta a színpadon, hogy „alma”. Erre ugyanis eddig nem volt képes.

A zsűri is elismerően nyilatkozott a látottakról, dicsérve a szöveg és a történet szellemességét, valamint a narrátor fiú felolvasását.

„Szerettem ahogy mozogtatok, ahogy beszéltetek, hogy jókedv, vidámság volt. Szeretetet éreztem közöttetek!” – összegezte a csapat teljesítményét Szilágyi Enikő, akihez két zsűritársa is csatlakozott. „Nagyon tetszett, hogy ilyen jól éreztétek magatokat a színpadon, és ilyen nagy játékkedvvel álltatok ki elénk” – mondták, egyúttal lezárva a háromnapos középdöntőt.

A zsűri az ajakiak produkcióját is megnézte

Végül megnézték az Ajaki Tamási Áron Általános Iskola és AMI produkcióját is, akik egy videót küldtek a megmérettetésre.

A felkészítő tanárok ezúttal is egy elismerő oklevéllel, valamint Somfai Péter Somossy, a mágus című könyvével térhettek haza. A kötet átadásával Szilágyi Enikő egyben arra is biztatta a pedagógusokat, hogy a kiadvány tartalmát osszák meg diákjaikkal is.

A döntőbe végül a Gádor Általános Iskola, a Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Általános Iskola, az Őrségi Kistérségi Alapfokú Művészeti Iskola, a Szigetszentmiklósi Ádám Jenő Általános Iskola és AMI, valamint a Váci Piarista Gimnázium diákjai jutottak tovább. A közönség szavazatai alapján a Kispesti Gábor Áron Általános Iskola Inkvizítorok csapata bizonyult a legjobbnak. A döntő december 11-én lesz a Kálmán Imre Teátrumban.

A Budapesti Operettszínházban játszott La Mancha lovagja musicalváltozata hamarosan visszatér a falak közé, áprilistól ugyanis újra műsorra tűzi a teátrum. Jegyek az alábbi oldalon válthatók!


A középdöntő első napjáról szóló beszámolónk ITT olvasható, a második nap beszámolója pedig ITT érhető el!

Írta: Vass Antónia
Fotók: Tót Rózsa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése