Súgópéldány

Buoso Donati halála összehozza az örökségre pályázó rokonokat, akik attól tartanak, hogy kimaradtak a végrendeletből, mert a dúsgazdag firenzei polgár állítólag minden vagyonát szerzetesekre hagyta. Az ifjú Rinuccio végül rátalál a végrendeletre, és megígérteti nagynénjével, hogy ha elég pénz marad a családra, elveheti szerelmét, Laurettát. Kiderül, a pletyka igaz, ezért a Donati família Rinucchio javaslatára – és némi unszolásra – Lauretta apjától, Gianni Schicchitől kér segítséget. Bár Schicchi megveti a gőgös családot, lánya boldogsága fontosabb számára, és Donatit megszemélyesítve kezdeményezi a jegyzőnél a végrendelet módosítását. Mikor a rokonok külön-külön igyekeznek a saját javukra megkenni Schicchit, ő mindenkivel meg is egyezik, titoktartásra kötelezve őket a törvény szigorával fenyegetve. A jegyző jelenlétében végül az örökség legértékesebb darabjait „kedves barátjára”, Gianni Schicchire íratja, amivel egyben lánya hozományáról is gondoskodik, így a szerelmesek egybekelhetnek.

Fotó: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház

Toronykőy Attila a fiatalok számára is jól értelmezhető helyzetekben, és kissé futurisztikus környezetben vitte színre Puccini vígoperáját. A templombelsőhöz hasonló, a reneszánsz szerkesztési elvek szerint kialakított, mégis modern belső tér Fügedi Balázs munkája, a színes mai jelmezeket Juhász Katalin, a világítást Pillinger Tamás, a videógrafikát pedig Czeglédi Zsombor tervezte. A Schicchi 2.0-t az MVM OperaKaland részeként több mint 3700 középiskolás láthatja 2022. december 7. és 14. között, összesen nyolc alkalommal az OPERA Eiffel Műhelyházában. Az előadás nyilvános premierjét december 10-én, 11 órától tartják ugyanitt. A főbb szerepeket kettős szereposztásban Rezsnyák Róbert és Hábetler András* (Schicchi), Molnár Ágnes és Szemere Zita* (Lauretta), Balczó Péter és Bartos Barna* (Rinuccio) alakítják, mellettük Wiedemann Bernadett és Meláth Andrea* (Zita), Biri Gergely és Szerekován János* (Gherardo), Keszei Bori és Bakonyi Anikó* (Nella), Dobák Attila és Kiss András* (Betto di Signa), Gábor Géza és Szvétek László* (Simone), Kósa Lőrinc és Fülep Máté* (Marco), Farkasréti Mária és Sahakyan Lusine* (La Ciesca), Káldi Kiss András és Kőrösi András* (Spinelloccio doktor), Pataki Bence és Bátki Fazekas Zoltán* (Nicolao jegyző), Aron Ottó Jóhannsson e.h.* (Pinellino), Halász Gergely e.h.* (Guccio), valamint a Gyermekkarból Takács Fülöp Gergely és Tanka Dániel* (Gherardino) lép színpadra. Az előadások alkalmával az OPERA Zenekart Szennai Kálmán* és Rácz Márton vezényli. (A *-gal jelölt művészek a nyilvános előadás közreműködői is.)

A Gianni Schicchit Giacomo Puccini 1917-18 során komponálta Giovacchino Forzano olasz drámaíró-rendező librettójára, amely Dante Isteni színjátékának egy részletén alapul. Puccini három egyfelvonásost tartalmazó Triptichon című egészestés koncepciójának harmadik, záró darabjaként 1918 decemberében a New York-i Metropolitanben mutattak be először. A szerző egyetlen, nagyjából egyórás vígoperája egy csapásra nagy sikert aratott, Lauretta „O mio babbino caro” kezdetű áriája pedig Puccini egyik legismertebb, legnépszerűbb alkotása azóta is, ezért a Gianni Schicchit rendszeresen adják elő önmagában, a Triptichon másik két párdarabja – A köpeny, Angelica nővér – nélkül is. Magyarországon először négy évvel az ősbemutató után, 1922 decemberében hangzott el ugyancsak a Triptichon részeként a Magyar Királyi Operaházban, azóta több mint 300 alkalommal volt látható különböző párosításokban a budapesti dalszínházban, legutóbb 2015-ben Anger Ferenc vitte színre a Triptichon részeként. Az OPERA nem először mutat be 2.0 jelöléssel kortárs környezetbe helyezett klasszikus operákat fiataloknak az OperaKaland-sorozatban, a párhuzamosan futó korhű rendezések mellett. 2016-ban Damiano Michieletto Bohémélet-rendezése szerepelt a sorozatban mint Bohémélet 2.0, 2017-ben pedig Hábetler András által színre vitt Figaro házassága volt látható hasonló körülmények között, Figaro 2.0 címmel.