A könyvesboltok polcai roskadoznak a transzgenerációs traumákról, valamint a helytelen kötődési mintákról szóló könyvektől. Vajon lehet-e még újat mutatni a témában? Tisza Kata tud és Hipnózis 6-kor – Abszurd terápiák az utcán, a konyhában és a hálószobában című novelláskötetében meg is teszi.
A Hipnózis 6-kor azonban más, mint az eddigi művei. Koncentráltabb, fájdalmasabb, egy kicsit többet ad, de többet is vesz el, mint a korábbi kötetek. Egy sokéves önismeretei munkát, megélt mélypontokat és lábsúlyokkal megtett lépéseket mutat be ötvennégy novellában, amelyek áramlatként ragadják magukkal az olvasót. Határokat feszeget és szab önmagának, miközben bemutatja a “nem” mögött rejlő felszabadító erőt. Bevezet a szülő-gyermek kapcsolatok mélységébe, lehámozza az idillt az anyaságról.
Rengeteg szereplő kiragadott élethelyzetébe tekinthetünk bele, megtapogathatjuk több oldalról ugyanazt a problémát. Találkozunk feladataikkal és önmagukkal küzdő férfiakkal és nőkkel, akik maguk is áldozatként örökítik tovább terheiket gyermekeikre. „Mert minden nőben ott lakik egy kislány, aki várja haza az apját, s ezért eltűr sok mindent. Vagy minden nőben egy kislány, aki sajnálja az anyját, s azonosul annak terheivel, és öntudatlanul letiltja a saját boldogságát. S minden férfiban egy kisfiú, akit a magányos anyja magához láncolt érzelmileg, s nem engedett el. Vagy egy kisfiú, akiben az anyja a saját sérelmeit büntette meg. Vagy egy kisfiú, aki olyan szeretett volna lenni, mint az apja…”
A kötet külön érdekessége, hogy bepillantást enged a terápiás szakemberek munkájába is. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy pszichológus tanulmányai és ismeretei tükrében a legtöbb problémára tud egy olyan gyakorlatot, vagy varázsigét, amely feloldoz korábbi félelmeink alól. Azonban egy terapeutának is megvannak a maga határai.
A novellák olvasása közben sokszor az az érzésünk támadhat, hogy egy olyan naplóba leshettünk bele, amelybe több személy jegyzetelt, különböző időkben és élethelyzetekben. Egyes részek érzelmileg, történetileg, esetenként stilisztikailag eltérőek, míg mások nagyon hasonlóak, egybevágóak.
Terápiára jelentkező betegek bukkannak fel, miközben végigkövethetjük az írónő belső vívódásait, nehézségeit, félelmeit. Vele együtt mi is elindulunk egy úton, mint önmagunk kísérői, hogy végül tegyünk egy lépést az új, reálisabb énképünk felé.
„Mintha most ébrednék fel, most kapnék levegőt, most érezném folyni a vért az ereimben, most kezdődne a valóságom. (...) Nem elég a férfiképet lecserélni, a nőképünkbe is bele kell nyúlni a saját, legbelső rétegeinkig kell szikével felhasítani önmagunkat. Mire eljutunk ahhoz, akik valójában vagyunk.”
Tisza Kata: Hipnózis 6-kor
Scolar Kiadó, 2022, 288 oldal
Írta: Szidor-Kovács Bernadett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése