Súgópéldány

A mostani megmérettetés elődöntőjében tíz csapat képviseltette magát, akiket a színház művészeiből álló szakmai zsűri értékelt: Fischl Mónika, Kalocsai Zsuzsa és Dolhai Attila. Az egésznapos esemény végén végül öt versenyző jutott tovább a március 9-i döntőbe, egy csapatot pedig az előzetesen elkészített videók alapján a közönség juttatott tovább.

Az első versenyzők a Medgyessy Ferenc Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola diákjai voltak, a Hékás-Békás Drámaszakkör, akik felkészítő tanáruk (Farkas Adrienn), valamint mentoruk (Kékkovács Mara) irányításával egészen egyedi módon dolgozták fel a férfiruhába bújt hadnagy történetét. Az alapgondolatot saját jelenükbe ültették át, és egy mai iskolai környezet megmutatásával beszéltek a kirekesztésről. Jelenetük szerint az iskola egyik diákját – aki egyébként okos és kedves – folyamatosan kiközösítik a társaik, ezért, miután a lány hallott Mária főhadnagyról, ő is álruhát húz, és csatlakozik a fiúk kosárlabda csapatához. Végül a táskájába rejtett pulcsija buktatja le, majd miután kiderül, hogy valójában miért adta ki magát másnak, a társai bocsánatot kérnek tőle és befogadják.

„Egy olyan problémát feszegettek, ami most nagyon aktuális” – kezdte az értékelését Kalocsai Zsuzsa, aki kiemelte a téma fontosságát. Ehhez a gondolathoz csatlakozott Fischl Mónika is, aki arra biztatta a fiatalokat, hogy legyenek bátrabbak.

Kékkovács Mara másik mentorált csapata, a Taksony Vezér Német Nemzetiségi Általános Iskola diákjai, a Totáldráma (felkészítő tanár: Molnár-Vigh Judit) egy századfordulós női szalon hangulatát idézték meg a színpadon, amelyben a fiatalok Petőfi Sándor költeményeiből is idéztek. Már az előadásuk is a János vitéz egy részletével indult, majd a versek nyomán megelevenedtek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei. Ebben a helyzetben sejlett fel Mária alakja, aki rettenetesen unja, hogy azzal telik az élete, hogy kalapot és csipkéket vásárol, hiszen ő harcolni szeretne. A veszély ellenére be is áll katonának, ám lebukik, amiért férfiruhát öltött, és kémkedéssel vádolják. Végül hazatér, férjhez megy és a katonai karrierjét sem kell feladnia.

„Olyan jól kommunikáltok egymással, hogy szinte úgy éreztem, mintha én is ott ülnék köztetek” – mondta Fischl Mónika, aki egyetértett Kalocsai Zsuzsával abban, hogy bár több korosztály képviseltette magát a színpadon, mégis egységes volt a produkció.

„Teljesen le vagyok nyűgözve” – tette hozzá Dolhai Attila is, aki miután hosszasan elemezte a látottakat, felvetette egy olyan felület létrehozását, ahol ez, illetve az ehhez hasonló produkciók videófelvétele és szövegkönyve is hozzáférhetővé válna a többi drámapedagógus számára. „Egyrészt ez a darab csapatépítő, tanító, másrészt nagyon sok fejlesztő dolog van benne, hiszen vers-zene-próza hármas aránya nagyon jó szépen van jelen” – emelte ki. Mindhárom zsűritag egyetértett abban, hogy a Máriát játszó Petra nagyon ügyesen hozta a karaktert, Kalocsai Zsuzsa meg is jegyezte: „Akkora hited van, ami lesugárzik ide a nézőtérre”.

A Totáldrámásokat a Zirzen Janka Gyermekotthon lakói, a Zirzenes Huszárok követték, akik már tavaly is részt vettek a Tiétek a színpad! versenyén. Ezúttal Drahos Evelin irányításával készültek a megmérettetésre, előadásuk célja pedig az volt, hogy ezen keresztül megmutassák: bármilyen nehézséggel találják is szembe magukat, összetartanak. Az ötfős csapat Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét adta elő, a Mária főhadnagy egy-egy részletével színesítve a fellépést.

„Rövid, de nagyon megható produkciónak lehettünk most tanúi” – kezdte az értékelések sorát Kalocsai Zsuzsa, aki hozzátette, tudja mennyire nehéz volt felkészülni, és azt is látja, hogy mekkora hittel és szívvel készült a performansz. Fischl Mónika külön kiemelte a verset szavaló lányt, hiszen úgy érezte, a sorok a lelkéig hatoltak.

A Szigetszentmiklósi Ádám Jenő Általános iskola és AMI Felsős Irodalmi Színpadának produkcióját izgatottan várta a zsűri, hiszen tavaly a Piar Színpaddal megosztva ők nyertek meg a Tiétek a színpad! döntőjében. Ezúttal is egy nagyszabású produkcióval készültek, Szabó-Lajter Enikő pedagógus és Bordás Barbara segítségével, darabjuk színhelyéül pedig egy drámatábort választottak. A táborban, miközben elkezdik feldolgozni az 1848-49-es eseményeket, hasonló problémákkal találkoznak, mint a hőseik: össze kell fogniuk a cél érdekében, illetve egy-egy táborlakó szembesül a kirekesztés problémájával is. Sőt, a kivándorlás kérdésköre is felmerült.

A zsűri az értékeléskor ezúttal először a darabot létrehozó pedagógus felé fordult. Méltatták a témaválasztást, hiszen a külföldre költözés, a kiközösítés mind-mind nagyon aktuális téma, ráadásul az alaphelyzet is alkalmas arra, hogy a gyerekekben felkeltse a történelem iránti érdeklődést.

A fiataloknak az ítészek leginkább technikai tanácsokat adtak arra nézve, hogy hogyan tudják még jobban kifejezni magukat a hangerő fokozásával, az artikulációval, vagy éppen olyan helyzetekben, amikor a színpad hátsó feléből kell elérniük a közönséghez.

„Ezek mellett hadd emeljem ki a tömegjeleneteket és a tábori szituációkat, amik nagyon izgalmasak voltak” – zárta értékelését Dolhai Attila.

A délelőtt utolsó fellépője a Gádor Általános Iskola Gádor színjátszó csoportja volt, akik Szabados Mónika és Bordás Barbara segítségével készítették el a saját Mária főhadnagy-feldolgozásukat. Történetük ott kezdődik, hogy Lebstück Mária tisztelői a hadnagy halálának 130. évfordulóján összegyűlnek, hogy megemlékezzenek alakjáról. Innentől pedig egy drámai történet bontakozik ki a színpadon.

„Tele van humorral, ötletekkel, nagyon jó képekkel, térformákkal, koreográfiákkal” – mondta Fischl Mónika, akinek nagyon tetszett a fiatalok produkciója. Gondolatmenetéhez csatlakozott Kalocsai Zsuzsa is, aki kiemelte, hogy ez egy kiváló módszer a történelem és irodalom élményszerű tanulásához.

Zsűritársaihoz kapcsolódott Dolhai Attila is: „Külön köszönet mindenkinek azért is, hogy hangosan beszéltetek, és minden szót hallottunk és értettünk”.