Súgópéldány

Aki járt valaha a nézőtéren túl a színfalak mögött, elveszett a végtelen folyosók labirintusában, bepillanthatott egy készülő előadás próbafolyamatába, tudja, hogy milyen hosszú út vezet a célig, és hány ember lelkes és összehangolt munkája szükséges ahhoz, hogy egy zenés produkció megszülessen.

Rényi Ádám, a Madách Színházban zajló munka nagy csodálója interjúkötettel tiszteleg az alkotók, és a színházi világ egyik legkomplexebb műfaja, a musical előtt.

„A mögöttem álló évben sokszor szöktem be a Madách Színházba, hátul a művészbejáró felől, és beszélgettem színészekkel, színésznőkkel, egykori táncosokkal, rendezőasszisztensekkel, popsztárokkal, zeneszerzőkkel, műszaki munkatársakkal és színházi vezetőkkel az életükről, ami összefonódott a Madách Színházzal, különösen az elmúlt húsz évvel. Próbáltam valós, árnyalt képet adni erről a világról, amit én évtizedek óta csodálok” – mondta Rényi Ádám, kiemelve, hogy a zenés színház komplexitása, az emberfeletti teljesítmények, a sikerért vívott, gyakran kudarcokon keresztül vezető küzdelem számomra különösen inspiráló.

„És érdekes volt megtapasztalnom, hogy az elkötelezettség, az áldozatkészség, a kitartás, a nézők szórakoztatása iránti felelősség a színfalak mögött, a színházba járók számára láthatatlan munkatársak között is van akkora, mint azoké a művészeké, akik estéről estére megméretnek a színpadon. Sokat adtak ezek a beszélgetések. Nem egy kimondottan megrázó volt, bizony voltak pillanatok, amikor nehéz volt folytatni a beszélgetést, és volt sok vidám pillanat is. Az volt a célom, hogy ne egy ünneplő ömlengés legyen a könyv, hanem valóságos, átélhető, azonosulható” – szőtte tovább a gondolatot.

A szerző természetesen nem feledkezett meg azokról sem, akik segítették a kötet létrejöttét: Jardek Szabinának, Szirtes Tamásnak, Hőnig Zsuzsának, Wettstein Tibornak, Papp Máriának, Kósa Melindának, valamint Laik Eszter szerkesztőnek, Sebes Miklós tervezőgrafikusnak és minden kollégájának köszönetet mondott.

Szirtes Tamást a jubileum arra ösztönözte, hogy visszatekintsen a kezdetekre: „A Macskák próbái alatt éreztem biztosan, hogy a zenés színházzal dolgom van. Pontosabban, hogy a zenés színházzal van dolgom. Akkor már tudtam, hogy ha egyszer módom lesz arra, hogy én határozzam meg a saját pályámat, akkor nekem a zenés színház környékén van az út. Megszületett a gondolat, és a Macskák bemutatója után 20 évvel eljött a pillanat is. Megpályáztam az igazgatói posztot és 2004. február 1-től dolgozunk azon, hogy a Madách Színház európai mércével mérve is jelentős zenés színház legyen. Az elmúlt 20 évben 25 világhírű és magyar musical került színre, a musicalirodalom legnagyobb sikereit hoztuk el Budapestre, és minden látható jel arra utal, hogy a közönség elégedett, mi több, nagyon sokan rajongói a zenés Madách Színháznak.”

Az igazgató a könyvről elmondta, hogy az a teljesség igénye nélkül, afféle keresztmetszetként mutatja meg az elmúlt két évtizedet, művészek és mász színházi emberek életmeséin keresztül.