Adventi kalendárium – Karácsony viktoriánus kísértetekkel

Néhány éve írtunk a karácsonyi kísértettörténet-mesélés viktoriánus kori szokásáról, de akkor még nem létezett magyar nyelvű kiadvány ebben a témában. Idén azonban a Byblos Könyvek jóvoltából megjelent egy szépen illusztrált kötet, benne tíz klasszikus szellemsztorival. Ebből ajánlunk most hármat azoknak, akik a fa alatt is szívesen borzonganak, de már unják a mikulásos horrorfilmeket.

A Viktoriánus kísértethistóriák izgalmas borítóját – ahogyan tartalmát is – bizonyára a külföldön már sorozattá bővült Valancourt Book of Victorian Christmas Ghost Stories ihlette, és a fekete karácsonyfából előröppenő szellemek nem is lehetnének hívogatóbbak a műfaj kedvelőinek. Őket érheti egy kisebb csalódás, amikor a könyvbe belelapozva azonnal három jól ismert Edgar Allan Poe-novellára lelnek, de a ritkább darabok talán őket is kiengesztelik.

Utóbbiakra példa Charles Dickens Alkonyatkor felolvasandó történet című írása, amely öt idegen társalgását idézi fel, akik éppen arról vitatkoznak, vajon a természetfelettinek tudhatóak-e be azok a furcsa események, amelyeknek tanúi voltak. Az őket hallgató elbeszélőt mindenesetre megrémítik a baljós álomban, majd a valóságban felbukkanó titokzatos férfiről, és az ikertestvérét meglátogató szellemről szóló beszámolók, miközben ránk hagyja, hitelt adunk-e az olvasottaknak. (Hiszen ő is csak másoktól hallott róluk…)

Algernon Blackwood egy ügyvéd titkárának éjjeli rémületét tárja elénk A zsákban, egy kegyetlen gyilkos felmentését kísérő erkölcsi aggályokkal fűszerezve. A titkár éppen karácsonyi vakációra készül, hogy a borongós Londont maga mögött hagyva, napsütésben síeljen és korcsolyázzon önfeledten, amikor az utazáshoz kölcsönkapott zsák szokatlanul kezd viselkedni. Ha ez nem volna elég, nyugtalanító zajokat tapasztal a viharos éjszakában, és reméli, hogy csak a képzelete játszik vele. De vajon ebben a kötetben szerepelne a novella, ha így lenne?

A Túlvilági mosoly meglepően szép és megható végkifejlettel örvendeztet meg, pedig F. Marion Crawford négy részre tagolt elbeszélése látszólag semmi jóval nem kecsegtet. Akad benne egy saját fiának szándékosan ártani akaró apa, groteszk családi átok részeként életre kelő, fej nélküli ős, ablak előtt lebegő kísértetasszony és egy rettenetes mosoly, amely mindenkit megfertőz maga körül. (Száztíz évvel a Mosolyogj! című horror előtt járunk.) Mindezek a rémségek egy ifjú szerelmespár jövőjét teszik kockára, akiknek végig szívből drukkolhatunk.

Írta: Frei Gabriella

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése