Kiss-B. Atilla főigazgató köszöntőjével december 2-án elkezdődtek Kálmán Imre–Julius Brammer–Alfred Grünwald A cirkuszhercegnő című nagyoperettjének próbái a Budapesti Operettszínházban. A töretlen népszerűségnek örvendő darab szövege Orbán János Dénes Kossuth-díjas költő, drámaíró átdolgozásában kerül színre. A nagyívű, 21. századi látványvilágú előadás rendezője Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színházi alkotó, a varázslatos díszleteket Túri Erzsébet Rubányi Vilmos- és Vágó Nelly-díjas díszlettervező, a jelmezeket pedig Füzér Anni Jászai Mari-díjas jelmeztervező álmodja színpadra. A produkció zenei vezetője Pfeiffer Gyula Liszt Ferenc-díjas karmester, az Operettszínház főzeneigazgatója.
Kiss-B. Atilla köszöntőbeszédében elmondta, hogy látva a gyönyörű díszlet- és jelmezterveket, olvasva a felfrissült librettót és ismerve a rendezői koncepciót, a színház életében már megszokott telt házas előadásokra számít, és tartalmas próbafolyamatot kívánt az alkotóknak és a szereplőknek.
Homonnay Zsolt, a darab rendezője kifejtette, hogy Kálmán Imre monumentális zenei világából indult ki, amely rendkívül gazdag, árnyalt és sokrétű jelentéstartalmakat hordoz magában. A zenei szövet szerves egységet alkot a librettóval, amely az Operettszínház művészeti vezetője szerint kiemelkedően igényes, vagyis a dalok, a duettek, az együttesek és a hangszerelés, valamint a szöveg együtt megtestesíti azt a drámaiságot és mélységet, amely a nagyoperett történetében is megjelenik.
Fedóra Palinszka, a megözvegyült fiatal hercegné – attól tartva, hogy csak a hitvesi öröksége miatt érdeklődnek iránta a férfiak – úgy dönt, hogy ezután néhai férje, a herceg vagyonát kezeli, és elzárkózik egy újabb szerelemtől. Egy alkalommal azonban ellátogat a szentpétervári cirkuszba, ahol egy kitűnő műlovar – kiábrándulva a világból – manapság csakis a cirkusznak él, és egyre nagyobb kockázatot vállal a porondon. De vajon kettejük kapcsolatában eljutnak-e odáig, hogy maguk mögött hagyják bizalmatlanságukat, csalódottságukat és félelmeiket?
Homonnay Zsolt rendezői koncepciójának alapját az egyén személyes és kollektív magánnyal való küzdelme képezi: a menekülés az őszinte, nyílt, emberi kapcsolatoktól, a társas érintkezések alkalmával magunkra öltött álarc, valamint a felismerés, hogy képesek vagyunk levetkőzni eddig játszott szerepeinket. Homonnay Zsolt – tovább fűzve alkotói meglátásait – elárulta az előadásban színpadra lépő művészeknek, hogy a magány kérdésköre nem csupán Fedóra és Mister X. szerepfejlődésének mozgatórugója: az egyedüllét Slukk Tóni karakterét is jellemzi, hiszen a világutazó – mintha folyton keresne valamit, ami hiányzik az életéből – országról országra vándorol.
A nagyoperett drámai izgalmát erősíti Szergej Vlagyimir nagyhercegnek, Mister X. riválisának az előadásban hangsúlyt kapó cselszövése és ármánykodása. A bemutatása óta telt házzal játszott Mária főhadnagy, valamint a kirobbanó sikerű Carmen után Homonnay Zsolt új rendezésének különlegessége, hogy feltárja, miként hagyja el az embert a magány. A rendező megemlítette, hogy az előadás páratlan látványvilága az Operettszínháztól már megszokott, ízig-vérig 21. századi miliő lesz, amely – tiszteletben tartva a korszakot, melyben a darab játszódik és a műfaj stiláris elemeit – egyesíti a fantasyt és a thrillert. Ugyanakkor a cirkusz világa is szerves részét képezi a produkciónak.
Orbán János Dénes elárulta: az újraírt szövegkönyvvel céljuk, hogy a librettó megfeleljen a 21. századi néző elvárásainak, a kortárs világnak, amelyben élünk. Az eredeti darab több mint négy és fél órás, amire a jelen kor közönségének csupán elenyésző rétege nyitott, így a műről lefejtették a közel száz évvel ezelőtti, az akkori – főként Bécsre jellemző – társadalmi helyzetekre reflektáló dialógusokat, kidomborítva a rendező által is említett drámaiságot. Kálmán Imre többször is a szövegkönyv átdolgozására kérte a szerzőket, ám a bemutató időpontjának közeledtével már nem volt több lehetőség a javításra, így számos következetlenség maradt benne.
Az 1950-es években ismét átírták a szövegkönyvet, ezúttal politikai nyomásgyakorlásra, így A cirkuszhercegnővel minden színházi alkotónak meggyűlt a baja az idők folyamán. Orbán János Dénes hangsúlyozta, hogy visszatértek az eredeti német szöveghez, vagyis tűpontosan lefordították – nagyrészt Kulinyi Ernő eredeti dalszövegeinek megtartásával –, majd ezt követte a dramaturgiai munka, így meglátása szerint az előadás tömörebb, feszesebb és természetesen jóval rövidebb lett.
Túri Erzsébet díszlettervező megosztotta a jelenlévőkkel, hogy a játéktér egyszerre elegáns és modern, egyesíti a reális helyszíneket és az álomvilágot, megjelenik benne mások mellett a cirkusz porondja és a nagyherceg titkokat rejtő kastélya, a különleges látványvilágot pedig a színház új, hatalmas LED-falának beépítése is erősíti. Füzér Anni jelmeztervező felvázolta, hogy a három felvonáshoz három különböző, korszerű esztétikát és színdramaturgiát rendelt; a jelmezek reflektálnak az 1930-as évek korára és az orosz viseletekre, mégis vizuális egységet képeznek majd a színpadon.
A cirkuszhercegnőt 2025. február 21-én pénteken, 22-én szombaton és 23-án vasárnap hármas szereposztában mutatja be a Budapesti Operettszínház.
Fotók: Janus Erika / Budapesti Operettszínház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése