Súgópéldány

A bécsi Dorotheum aukciósház idei Kaiserhaus árverésén a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum egy kivételes alkotással gazdagította gyűjteményét: sikerült megvásárolni egy háromnegyed alakos Erzsébet-portrét, amely eddig a kutatók előtt is teljesen ismeretlen volt.

Az alkotás különlegessége, hogy nemcsak hitelesen ábrázolja a magyar díszruhás királynét, hanem alkotója is kivételes: Georg Raab (1821–1885), a császári család egyik legismertebb portréfestője.

Raab Bécsben született, tanulmányait követően Pestre költözött, majd visszatérve az osztrák fővárosba az arisztokrácia és az udvar kedvenc portréfestőjévé vált. Különösen ismertté vált elefántcsontra festett portréminiatűrjeiről és női tanulmányfejeiről.

A császári gyermekeket is megörökítette – Ferenc József íróasztalán a Hofburgban több Raab-kép is állt. Erzsébet királynéról több alkalommal készített portrékat, köztük a bécsi Sisi Múzeumban őrzött koronázási díszruhás ovális mellképet, valamint az 1873-ban smaragd ékszerekkel és báli ruhában ábrázolt festményt, amely alatt a császár 1916-ban örökre lehunyta szemét.

A frissen előkerült festmény egy háromnegyed alakos, ovális kompozíció, amely Erzsébetet díszruhában ábrázolja – a hagyomány szerint a ruhát a párizsi Worth divatház készítette. A királyné ebben az öltözetben jelent meg az 1867-es koronázáson is.

A festmény szignózott: „G. Raab 1867”, és a korabeli fényképész, Emil Rabending fotói alapján készült, ahogy azt Raab több más munkája esetében is megfigyelhetjük.

Georg Raab 1885-ben hunyt el. Művészetének jelentőségét jól mutatja, hogy halála után a bécsi Kunstverein emlékkiállítást rendezett, amelyhez maga az uralkodócsalád is 26 művet kölcsönzött – többek között Ferenc József, Erzsébet, Rudolf trónörökös és Mária Valéria személyes gyűjteményéből.

Most egy eddig ismeretlen portré csatlakozik e kivételes életműhöz – immár a gödöllői kastély falai között.

A festmény július 2-től megtekinthető a Gödöllői Királyi Kastély állandó kiállításán.

Az első alkalommal megrendezésre kerülő összművészeti fesztivál programjai ingyenesen látogathatók, szervezői és fellépői a művészetek iránti elköteleződésből hozták létre az eseményt. Olyan pályakezdő fiatalok mutatják meg magukat a három nap során, akik a művészet segítségével igyekeznek kifejezni önmagukat, miközben reflektálnak a körülöttük lévő világra.

A fesztivált tematikus beszélgetések, interaktív workshopok, koncertek, színházi előadások, kiállítások, filmvetítések, éjféli gerillaprogramok és performanszok színesítik.

Fellépnek az SZFE diákjai, látható lesz a Freeszfe íróosztályának performansza, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőinek kiállítása, valamint a MOME animáció szakos hallgatóinak vizuáljai. Érkeznek alkotók a METU-ról, az ELTE-ről és Hollandiából is.

A vad és finom érzéki mozgásokra egyaránt képes szerkezet akrobatikus levegős számokban is látható lesz a novemberben debütáló monumentális produkcióban. A Walk My World művészeti koncepcióját Vági Bence társulata, a világszerte ismert Recirquel kreatív csapata dolgozta ki.

A világon elsők között Budapesten látható olyan levegős artista-szám, amelyben az előadóművész egy robottal működik együtt. A Recirquel társulat eddigi legmonumentálisabb, novemberben debütáló Walk My World című immerzív produkciójának egyik ikonikus eleme lesz az az ötméteres robot, melyet magyar alkotók építettek meg. A lenyűgöző szerkezet a Prop Factory Studio munkája, amely olyan hollywoodi szuperprodukciók díszletein is közreműködött, mint a Dűne 2, a Szárnyas fejvadász 2049 vagy a Mentőexpedíció.

Az alkotók az autógyárakban használt, nagy teljesítményű és nagy pontosságú, programozható robotot fejlesztették tovább úgy, hogy egy hatalmas, félelmetes lény illúzióját keltse. A gépszörny, amely az előadás csatajelenetében a trójai falovat jeleníti meg, nemcsak vad mozgásokra képes, hanem egészen finom, érzéki mozdulatokra is. Ez teszi lehetővé, hogy cirkuszi rekvizitként is használják, és az artistákkal közös levegő duett számot adjon elő.

De hogy kerül az antik mitológiai történetbe egy robot? A Walk My World immerzív produkció egy kortalan – egyszerre retro és futurisztikus – világban kelti életre a Vergilius eposzán alapuló mitikus történetet. Miközben a mítosz sokféle ismert szimbólumon és karakteren – például labirintus, jósda, Minótaurosz, istenek – keresztül válik átélhetővé a néző számára, a grandiózus díszletterek a 20. század gazdag tárgykultúráját idézik meg, és átvezetnek sci-fik világába is. „A Walk My World kortalan univerzumában az antik világ misztikuma ugyanúgy jelen lesz, mint a high-tech technológia, filmszerű utazássá varázsolva az egész estés előadást” – mondja Vági Bence, a produkció kreatív koncepcióját megalkotó Recirquel Társulat művészeti vezetője.

A robot mellett számos további különleges szerkezet látható a produkció negyven önálló, tízezer kelléket rejtő, rendkívül részletgazdag díszlettérében. Többek között egy fényekben úszó, gigantikus trón; hatalmas tartályokból álló, forgószínpadot is magában foglaló barlang; a földről felemelkedő ágy és asztal; valamint egy régi repülőgép elektronikájára épülő irányítópult is látható lesz. Mindezt testközelből élheti át a közönség, szabadon fedezheti fel az előadás tereit, akár megérinthet minden tárgyat. Ahogy minden esemény is karnyújtásnyira zajlik a nézőtől, aki egészen közelről figyelheti a művészeket a két és fél órás produkció alatt, miközben szabadon barangol a hatezer négyzetméteres térben.

A Walk My World az ókori Róma költője, Vergilius eposzának ismert történetét, Aeneas és Dido szerelmi tragédiáját kelti életre. A Recirquel társulat eddigi legmonumentálisabb előadásában a modern formában újjászülető mítosz lenyűgöző újcirkusz és tánc produkciók közepette elevenedik meg, és teremt minden érzékszervre ható élményt, lüktető, érzéki világot. A produkció egyszerre színház, kiállítás és testet öltött kalandregény. Egy minden ízében innovatív, magával ragadó, kulturális-szórakoztató élmény. Többtucatnyi szálon folyó és formálódó története az első pillanattól kezdve lebilincseli a látogatót.

A Walk My World magával ragadó, hatezer négyzetméteres univerzuma 2025 novemberétől várja a nézőket a Millenáris Nagycsarnokban. A jegyek már kaphatók a produkció hivatalos weboldalán.

Az évek során hagyománnyá vált, hogy a bőröndöm lepakolása után a nyakamba veszem a várost, felfedezem az újdonságokat, illetve megtervezem a programjaim. Már induláskor észrevettem, hogy valami készülődik, mert a Kisvárdai Szent Péter és Pál Nagytemplom környékét felvirágozták. Nem kellett sokat várni, hogy elinduljon az Úrnapja körmenet, ami igazán érdekes látvány volt annak fényében, hogy a pár méterre lévő Refi Színpadon már zajlottak az esti előadás próbái.

Miután elhaladt a körmenet mellettem, beültem a Várda étterembe, ami az érkezésem után hamar megtelt az előző napi előadás szakmai beszélgetésről kisétáló színházi alkotókkal. Előtte is hallottam már néhány elejtett félmondatot a megnyitó ünnepségről, most viszont konkrét élménybeszámolókkal lettem gazdagabb.

A vasárnapi első produkcióra sem kellett sokat várni. Mivel négy versenyelőadás volt betervezve, már fél négykor beáramlottak a nézők a színházterembe – pontosabban a moziterembe, ugyanis a Szívemnek gyöngyházának a Várdaplex Cinema adott otthont. Ennek megfelelően akár popcornnal a kezünkben is beülhettünk volna, ugyanis néhány zacskó az előtérben a büfében hívogatóan illatozott.

A Szívemnek gyöngyháza Polyák Anita, a Kaposvári Egyetem hallgatójának előadása (rendező: Vidnyánszky Attila). A fiatal színésznőhöz nagyon közel áll az alapul szolgáló János vitéz története, vallja, hogy a nehézségek leküzdéséhez hitre és el nem múló szeretetre van szükség. Ezen a délutánon ez tökéletesen megjelent.

Anita hol szerelmes fiatal lány, hol szerelméért a világ végéig utazó, bátor vitéz, gonosz mostoha, hol bárgyú francia király volt, így vezette végig a jelenlévőket a történeten. Színészi eszköztára gazdag – bár a férfiszerepeket olykor ugyanonnan indítja –, jól használja a rendelkezésére álló kellékeket és ügyesen ugrik át egyik figurából a másikba. Néhol ugyan még túlnő rajta az anyag (leginkább ott, ahol párhuzamosan több, nagyon eltérő figura találkozik), de produkciója így is ígéretes kezdés volt a fesztiválhoz.

Nem sokkal később a szomszédos Művelődési Központban Florian Zeller Az anya című előadása kezdődött. A Karinthy Színház és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának darabját Olt Tamás és Váradi R. Szabolcs fordításában, Talgat Batalov rendezésében ismerhette meg a közönség.

A történet nem finomkodik, azonnal arcul csapja a nézőt. Már az alaphelyzet sejteti, hogy Anne, az anya (P. Béres Ildikó) és Pierre, az apa (Bokor Barna) között nincs minden rendben. A nő bizonytalan, gyanakvó, a férfi ideges, félremagyaráz… klasszikus párkapcsolati vitának indul, azonban hamar rájövünk, hogy sokkal többről van itt szó. A házasság félrecsúszásába beleroppanó, az egyedülléttől és magánytól rettegő nő elméje teljesen elborul, képtelen racionálisan látni a saját helyzetét. Manipulálni próbál, de nemcsak a férjét, a fiát is, akit nem tud elengedni. Miközben nem hagyja felnőni, féltékeny Nicolas (Rózsa László) barátnőjére, Élodie-ra (Renczés Viktória), ezt egy ponton ki is mondja – és talán ez az egyetlen tiszta pillanata az este folyamán.

Egy ponton aztán túllép a manipuláción és zsarolni kezd, mi több, öngyilkossággal fenyegetőzik. Valóban megteszi? Egy idő után már nem lehet benne biztos a közönség, ugyanis Talgat Batalov a néző elméjével is játszik. Két-három változatban is elénk tárja a szituációkat, és ránk bízza, hogy melyiket fogadjuk el érvényesnek. Ez a mi elménk játéka is: hol húzzuk meg a saját határainkat?

Ez ugyan csak egy elképzelt történet volt, Csábi Anna író-rendező előadása, az Angyalok a lombok között – ami a Zsinagógában került színre – azonban megtörtént esetet dolgoz fel. Ez a tény a darab során számtalanszor elhangzik, mintha a valódi mivolta lenne a produkció egyetlen erénye. Vagy még több: talán így kérnek bocsánatot az alkotók a dramaturgia hiánya és pontatlansága miatt.

Fehérre mázolt, angyalszárnyas alakok mondják el egy szomszéd társulat tragédiáját, amelyben az egyik színészüknek a felmondása után nyoma veszik, a szálak pedig egy erdő mélyén rejtőző szektához vezetnek. A lány kollégái minden követ megmozgatnak, hogy felderítsék az ügyet, mindenki gyanús, egyesek tudnak dolgokról és hallgatnak, mások egyszerűen nem tudnak beszélni.

A színpadi megvalósítás ott bicsaklik meg, hogy az alkotók nem mernek kinézni a szöveg mögül, nem mernek színházat csinálni, csak finoman, álnevekkel, mesélni. Néhol mégis felsejlik a jó értelemben vett játék, a valóságtól elrugaszkodó alakok közölni szeretnének, kérdéseket vetnek fel, az ember morális felelősségét vizsgálják. Azonban a helyzeteket nem játsszák ki, mintha az egész nem szólna többről, mint hogy a most prezentáló szabadkai Kosztolányi Dezső Színház csapata képes legyen feldolgozni ezt a traumát, beszélni tudjon valamiről, ami az ő valóságuk is.

A marosvásárhelyi Spectrum Színház előadásából, az Emigránsokból – ami a nap utolsó produkciója volt – is éppen az hiányzott, hogy túlmutasson önmagán. Török Viola rendezésében Bogdán Zsolt és Szarvas József minden tőle telhetőt megtett, hogy Sławomir Mrożek darabját hitelesen prezentálja. Hihetetlen színészi munka és teljesítmény két órán keresztül, szünet nélkül fenntartani a figyelmet, különösen, ha egy olyan drámáról van szó, amelyben igazából nem történik semmi.

Mrożek névtelen szereplői lecsúszott kisemberek, akik elhagyva addigi életüket és szeretteiket egy másik országban próbálnak boldogulni. A két figura egymás ellentéte: a szellemi munkás, a nem makulátlanul, de tisztességgel, szerény körülmények között élő AA (Bogdán Zsolt) áll szemben a szinte élősködéként létező, gyökeresen más értékeket valló XX-el (Szarvas József).

Látjuk a nyomorukat, azt a szándékot, hogy jobb életük legyen, hazamehessenek, vagy épp beilleszkedjenek. Még saját kicsinyességükben is rendre elbuknak, akárcsak a mi a saját életünkben, sorsuk azonban mégsem tud megfogni. Mintha egy üvegplexin keresztül néznénk rájuk – érinthetetlenek, így amikor végleg elsötétül a kis szobájuk, ugyanúgy felejtjük el őket, mint ahogy valószínűleg annak a háznak a lakói, ahol meghúzták magukat az alagsorban.

Rengeteg kisgyerek vágya, hogy egyszer rendőr vagy nyomozó legyen, de még felnőttként is izgalmas bepillantani a kulisszák mögé és megismerni a rend őreinek mindennapjait. Ezekbe a titkokba engednek bepillantást a Rendőrmúzeum programjai június 21-én. Egy izgalmas bemutató keretében a Múzeumok Éjszakáján a látogatók betekintést nyerhetnek a kutyás rendőrök mindennapi tevékenységébe, feladataiba, a Készenléti Rendőrség Lovas Alosztálya látványos lovas manővereket mutat be a múzeum látogatóinak, de kiállítják a rendőrségi járműveket és védőfelszereléseket is. Az igazán bátrak kipróbálhatják az úgynevezett „tántorgó szemüveget”, amivel megtapasztalhatják, milyen virtuális torzulásokat okoz a bódult állapot, valamint motorszimulátor és lézerpuska lövészet is várja az érdeklődőket.

Az év egyik leghosszabb éjszakáján fantasztikus kalandokra hívnak mindenkit a múzeumok országszerte, a szervezők az eddigi évekhez hasonlóan minden korosztály és érdeklődési kör számára kínálnak programokat. A már megszokott rendhagyó tárlatvezetések mellett koncertekkel, filmvetítésekkel, interaktív eseményekkel, családi- és gyermekprogramokkal, valamint számos meglepetéssel kívánják a résztvevő intézmények felejthetetlenné tenni ezt a varázslatos nyárestét. A Múzeumok Éjszakáján még a programtípusokat sem könnyű felsorolni, ezért a rendezvénysorozat hivatalos weboldalán, a muzej.hu-n helyszín, időpont és programtípus szerint is kereshetőek az események.

Várkonyi Zoltán 1912. május 13-án született. Szakmai öröksége a 20. századi magyar színháztörténet felbecsülhetetlen értéke: színészként, rendezőként, színházigazgatóként, tanárként, filmrendezőként és műfordítóként is egyaránt maradandót alkotott. 1962-től a Vígszínház főrendezőjeként, majd 1971 és 1979 között igazgatójaként meghatározó alakja lett a teátrum történetének. Ez a közel két évtized volt a Vígszínház egyik aranykora: kivételes művészi közösség, korszakalkotó előadások és következetesen épített, sokszínű repertoár fémjelzi a Várkonyi-érát, melyben különleges megbecsülés vette körül a háttérben dolgozó kollégákat is. Várkonyi szerette és tisztelte őket, és ennek emlékét őrzi a Várkonyi Zoltán-emlékdíj is, melyet özvegye, Szemere Vera alapított 1984-ben. Az elismerést minden évben az a műszaki vagy adminisztratív kolléga kapja, akit a Vígszínház munkatársai titkos szavazással megválasztanak. Az idei díjazott Varga Nándor, a Pesti Színház színpadmester helyettese, aki 2006 szeptemberében díszítőként csatlakozott a Pesti Színház csapatához, 2011 augusztusa óta pedig színpadmester-helyettesként dolgozik.

Varga Nándort a díszítő szakma felé szinte a véletlen, egy újságban meglátott hirdetés sodorta. Pályáját a Pesti Magyar Színházban – korábban Nemzeti Színház – kezdte, majd a Vígszínházhoz szerződött, és a Pesti Színházban kezdett el díszítőként dolgozni, néhány év múlva pedig színpadmester-helyettes lett. Feladatai közé tartozik a munkaszervezés, a díszletelemek szállításának és javításának összehangolása, de a mai napig építeni szeret a legjobban.

„Nagyon jól érzem magam a Vígszínház társulatában, ezért is vagyok itt ennyi ideje. Rengeteg a feladat, de örülök, hogy ennek a színháznak a tagja lehetek. Mindig az adott nap a legfontosabb, az, hogy este hét órakor előadás van. A mai napig részt veszek az építésben és a lebonyolításban is. Igyekszem mindig 100 %-osan dolgozni, és szeretem, ha a többiek is erre törekednek. Vannak előadások, amelyekben rengeteg bútor és szerelés van. A próbafolyamat alatt a rendezővel és az asszisztenssel közösen találjuk ki, hogy egy adott változást hogyan tudunk lebonyolítani. Nem mindegy, mikor és hova teszünk be például egy asztalt. A színházi lét igazi csapatmunka, sokan dolgozunk együtt azért, hogy egy előadás rendben lemenjen. És pont a csapat miatt örülök nagyon ennek a díjnak. Annak, hogy ezt a társulat szavazta meg nekem. Az, hogy ennyire sokan rám szavaztak, nagyon jó érzés” – meséli Varga Nándor.

A Várkonyi Zoltán-emlékdíjat május 14-én ünnepélyes keretek között, A nagy Gatsby című előadás után a Várkonyi-család, valamint Rudolf Péter adta át.

A Vígszínház társulata szeretettel gratulál Varga Nándornak az elismeréshez!

A jövőben kétévente jelentkező énekverseny célja a magyar operaénekesek utánpótlásának biztosítása, korosztályos szakmai tudásuk felmérése, oktatásuk segítése és a legjobbak jutalmazása. Dr. Ókovács Szilveszter operaénekes, az OPERA főigazgatója és a zsűri elnöke nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a minőségi énekesi utánpótlás terén az OPERA rá van utalva a magyar énekmesterekre, és amennyiben a Magyar Állami Operaház a hazai vokális piramis csúcsa, feladata törődni az alapokkal is. Ezért az intézmény célja, hogy élő kapcsolatot alakítson ki az énekmesterekkel és növendékeikkel, mert a valós térben szerzett valós élmények megtapasztalása vezethet oda, hogy valaki felismerje saját tehetségét és a befektetett munka értékét.

Az operaverseny zsűrijében helyet foglalt Almási-Tóth András rendező, az OPERA művészeti igazgatója, Bátor Tamás operaénekes, az OPERA művészeti tanácsadója és a Müpa főtanácsadója, prof. dr. Batta András zenetörténész, a Magyar Zene Háza igazgatója, Pászthy Júlia operaénekes, az OPERA örökös tagja és Zsoldos Dávid zongoraművész, zenetörténész, a Magyar Zenei Tanács elnöke.

A zeneiskolások versenyében az online előválogatást követően a hat továbbjutóból ketten kerültek a döntőbe, akik zongorakísérettel mutatták be műsorukat.

1. helyet ért el Edwan Liliána szoprán, a Miskolci Egressy Béni Zenei Alapfokú Művészeti Iskola Erkel Ferenc Tagiskolájának diákja, aki egyben a verseny legfiatalabb indulója is volt.

2. helyet ért el Gavodi Júlia szoprán, a budapesti Tóth Aladár Zeneiskola növendéke.

A középiskolai kategóriában a tíz továbbjutóból hárman kerültek a döntőbe, akik a Magyar Állami Operaház Zenekarának kíséretével és Dénes István Liszt-díjas karmester, az OPERA örökös tagja vezényletével mutatták be produkcióikat.

1. helyet ért el Rózsa Benjamin Noel basszus, a budapesti Weiner Leó Katolikus Zeneiskola AMI és Zeneművészeti Szakgimnázium diákja.

2. helyet ért el Ella Márk basszus, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium diákja.

3. helyet ért el Gyömörei Fruzsina szoprán, a győri Richter János Zeneművészeti Szakgimnázium diákja.

Egyetemisták között a tizenkét továbbjutóból öten kerültek a döntőbe, akik ugyancsak zenekari kísérettel léptek fel.

1. helyet ért el Bán Balázs basszus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oratórium- és dalének szakos mesterképzésének I. évfolyamos hallgatója.

2. helyet ért el Dolhai Luca szoprán, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oratórium- és dalének szakos mesterképzésének I. évfolyamos hallgatója.

3. helyet ért el Gábor Margit szoprán, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar operaének mesterképzésének I. évfolyamos hallgatója.

A jelentős pénzjutalommal járó helyezések mellett számos különdíjat is kiosztottak a zsűri tagjai:

Papageno médiacsomag: Bán Balázs

Fellépési lehetőség a 2026-os sepsiszentgyörgyi SepsiClassic Komolyzenei Fesztiválon: Gábor Margit

Művészetek Völgye különdíj: Gavodi Júlia és Gyömörei Fruzsina

Müpa különdíj: Bán Balázs

Magyar Zene Háza épülettúra és kiállítások megtekintése: Ella Márk és Rózsa Benjamin Noel

Az OPERA különdíjai:

Minden döntős hat fős meghívást kapott az Operaház testőrpáholyába az intézmény egyik nyári előadására és énekmesterével közös bérletet az OPERA 2025/26-os évadának Sztárestek zongorával című sorozatára.

A Marton Éva Nemzetközi Operastúdió egy mesterkurzusán vendéghallgatóként részt vehet: Gábor Margit és Bán Balázs

Fellépési lehetőség a 2026-os balatonfüredi OperaFüred operagálán: Németh Nóra szoprán, a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar magánének tanszékének hallgatója

OperaTour 24 fő (osztály) részére: Edwin Liliána

Operaház kulisszatúra 24 fő (osztály) részére: Gavodi Júlia

Páros vacsorameghívás az OperaBistróban + páros jegy az aznap esti előadásra: Gulyás Botond Benedek basszus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus ének alapképzés I. évfolyamos hallgatója

A zsűri különdíja szakiskolai felkészítő tanárnak: Szabó Magdona, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium magánének tanára.

„A nézői visszajelzések mutatják munkánk eredményességét és közösségünk megtartó erejét. Kérem, hogy higgyetek ebben, vigyázzatok rá és ápoljátok, mert ez olyan érdem, ami egyéb tényezők mellett, megkülönbözteti a Szegedi Nemzeti Színházat a többitől” – hívta fel a figyelmet a közönség elégedettségének fontosságára Barnák László főigazgató az évadzáró társulati ülésén, és ezt erősítette meg Dr. Kozma József, a Kulturális és Idegenforgalmi Bizottság elnöke:

Az idei évadban számos nagy beruházás történt és zajlik folyamatosan a színházban, közel 200 millió forint értékben, üzemeltetési, illetve produkciós műszaki területen, nyáron pedig további nagyszabású felújítások várhatók, többek között a színpadi deszkázat cseréje, új villamos főelosztó tervezése és kivitelezése, valamint a következő évadban új függöny fog felgördülni a Nagyszínházban.

A Szegedi Kortárs balett a 2024/25-ös évadban két új bemutatót (Diótörő, Jelenetek a házasságról) és összesen 108 előadást tartott, ebből 40-et a Szegedi Nemzeti Színházban, de a világ számos pontján lenyűgözte az együttes a közönséget: Helsinkiben, Párizsban, Brüsszelben és további hét belga városban, Nagyváradon, jelenleg pedig Dél-Koreában.

„Örömteli megtapasztalni, hogy a Kooperáló tevékenysége egyre komplexebben vonódik be a színház életébe, és ezt a tendenciát szeretnénk erősíteni jövőre is” – fejezte ki örömét Kállai Ákos színház és drámapedagógus, a Kooperáló Színházpedagógia Alkotótér vezetője.

A Nagyszínházban az évadban összesen 147, a Kisszínházban pedig 131 saját előadást játszott a Szegedi Nemzeti Színház társulata. A Kooperáló 12 produkcióját a balett-teremben, Menczel Andrea Hangos sóhaj című monodrámáját pedig a REÖK-ben láthatták a szegediek, akik idén 23 különböző előadásból választhattak 297 alkalommal. A produkciókból származó jegy- és bérletbevétel idén közel 500 millió forintot ért el.

Az idei évadban a drámatagozatból Bánvölgyi Tamás állt legtöbbször színpadon, összesen 80 előadásban, míg az operatagozatból örökös tagunkat, Vajda Júliát láthatta legtöbbször, 38 előadáson a közönség.

30 éve tartó színházi munkájáért Jánoska Zsuzsanna súgó, ügyelő jubileumi jutalomban részesült.

Borsos Beáta – Kölcsey-érem

Kardos Gábor – Kölcsey-érem

Andrejcsik István – Szeged Kultúrájért díj

Rédei Roland – alkotói támogatás

Vajda Júlia – Szeged díszpolgári cím

Kállai Ákos – a Szegedért Alapítvány Társadalmi-Állampolgári Kuratórium Debreczeni Pál-díja

Állami díj: Stefanik Sándor főügyelő – Magyar Ezüst Éremkereszt

Réti Attila magánénekes – művészi pályafutásának 35. évfordulója

Almási Gyöngyi súgó – 40 évnyi munkáját követően nyugdíjba vonul

Truczka Ágnes kottatáros – több, mint 40 év után véglegesen nyugdíjba vonul

Várkonyi Miklós műszaki vezető – pályafutása 40. évfordulója alkalmából

A Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja címet idén Andrejcsik István magánénekes, a Szegedi Nemzeti Színház örökös mestere címet pedig Szabó Károly színpadmester, szcenikus, telepvezető kapja.

A színházi világnap alkalmából a MASZK Országos Színházegyesület a Soós Imre pályakezdő díjat Ács Petrának ítélte oda, aki az évadzáró társulati ülésen vette át az elismerést.

Énekkari Nívódíj (az énekkar szavazatai alapján): Büte László énekkari művész

Vaszy Viktor-díj (az operatársulat szavazatai alapján): Kónya Krisztina magánénekes

Imre Zoltán-díj (a Kortárs Balett szavazatai alapján): Nyeste Adrienn táncművész

Makó Lajos-díj (a drámatagozat szavazatai alapján, idén szavazategyenlőség miatt megosztva): Ács Petra és Krausz Gergő színművészek

Tánckari Nívódíj (a tánckar szavazatai alapján): Baranyai Krisztián táncművész

A Szegedi Nemzeti Színház által adományozott Varga Mátyás-díjat a műszaki munkatársaink szavazatai alapján az idén Szabó Attila díszítő nyerte el.

A színházban folyó magas színvonalú adminisztratív munka elismerésére hiánypótló céllal, a társulat egykori örökös tagja, 1945-től titkárnője, majd titkárságvezetője, később művészeti főtitkára emléke, az elkötelezett, precíz munkavégzése előtt tisztelegve az igazgatóság megalapította a Horkits Erzsébet-díjat, amely az adott évadban azon irodai munkatársnak adományozható, aki saját területén kiemelkedő teljesítménnyel szolgálja az intézmény napi működését legalább 10 éve. Az érintett területvezetők javaslatait összesítve az idei díjazott: Dr. Baranyi Zsuzsanna munkaügyi vezető, aki 38 éve segíti a Szegedi Nemzeti Színház munkáját, pályáját pedig példaképe, a díj névadója, Horkits Erzsébet vezetése alatt kezdte.

A Szegedi Operabarátok Egyesületének díját idén nem egy magánénekes, hanem a Szegedi Nemzeti Színház énekkara kapta.

A Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, az igazgatóság jóváhagyásával a Szegedi Nemzeti Színházban folyó magas színvonalú művészeti teljesítmény elismerésére, a társulat egykori örökös tagja, Kossuth-díjas, Nemzet Színésze emléke, művészi nagysága előtt tisztelegve megalapítja a Király Levente-díjat. A díj az adott évadban a drámatagozatban a legkiemelkedőbb művészeti tevékenységet nyújtó, minta értékű közösségi magatartással bíró színművésznek adományozható. A díj pénzjutalom és a DANUBIUS Hotels üdülési utalványa.

A színművészek és a művészeti tanács szavazati alapján az idei díjazott: Krausz Gergő színművész, akire feleségével, szintén társulatunk tagjával, Menczel Andreával ősszel szülői örömök várnak.

„Szeged az opera városa – ez nem pusztán a hagyományokat jelenti, hanem a jelen valóságát és a jövőt is. Élő zenével ebben az évadban már öt operát lehetett meghallgatni a színházban, és bízunk abban, hogy ez a bővülés intenzív operaéletet eredményez a továbbiakban is” – hangsúlyozta a szegedi operaélet fontosságát és sikereit Dobszay Péter zeneigazgató.

A kőszínházi és a szabadtéri évad idén is szinte összeér, a Szegedi Szabadtéri Játékokon már folynak a munkálatok, és június 27-én, A cigánybáró előadásán már 4000 ember fogja megtölteni a 94 éves Szabadtéri Játékok nézőterét. A Dóm téri Ajándékkoncerthez operatagozatunk művészei is csatlakoznak, az Ezeregy éjszakában, a Rebeccában és A 3 testőrben pedig szegedi színművészek, valamint a tánckar tagjai is láthatók lesznek.

A következő évadra már közel 3000 bérletes hely gazdára talált. Előbérletezésben június 13-ig van lehetőség biztosítani a helyeket, ezt követően pedig augusztus 25-től a Stefánia 6. alatti jegyirodában, annak érdekében, hogy a 2025/26-os évadban is a Szegedi Nemzeti Színház legyen a nap fénypontja.

Matzon Ákos Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a kortárs festészet egyik kiemelkedő alakja, számos díj tulajdonosa, művei jelentős hazai, valamint külföldi köz- és magángyűjteményekben szerepelnek.

A Virág Judit Galériában igazi monstre életmű kiállítást láthatnak az érdeklődők – Matzon Ákos több, mint 150 alkotását mutatják be: festményeket, fali objekteket és szobrokat. Különlegesség, hogy a művek kivétel nélkül mind megvásárolhatóak és bármelyik gyűjtemény, iroda és otthon igényes művészi kiegészítőjévé válhatnak.

Konstruktív hagyományokra épülő szabad geometriaként definiálható munkái jellegzetesen épített, architekturális karakterek. Művészete a festészet, a szobrászat és grafika határterületén mozog és ezzel is egy bizonyos transzcendens világlátást sugall, síkplasztikák, reliefek, úgynevezett két és fél dimenziók, sok ritmikus elem bevonásával (zene, matematika és geometria).

Az egész életművet bemutató és felölelő képanyagot a művész részben tematikusan, döntően azonban időrendben rendezte el úgy, hogy a termek egymásutániságában követhetők az egyes alkotói szakaszok.

Láthatóak lesznek többek között a művész korai munkái, a hálók (NET) sorozat képei és a Fényszalagok, a korai fehér reliefek (Dock), a Tweedek és az Ómega út képei, valamint a Monokrómok, a Könyvképek, illetve az Objektek sorozat. Kiállítják Matzon viszonylag új papírkollázsait, valamint a fehér- illetve fekete reliefek (Közelítés, Ablakok, Keret…) is, amelyek a művész építészeti kötődésének legérzékletesebb mintái.

„Elsősorban a gondolataimat szeretném a festészetben megfogalmazni, kifejezni. A gondolatok viszont a saját, privát énem részei és nem kívánom, nem is tudnám azokat mindenkivel megosztani, inkább csak felkínálni szemlélésre, önálló vélemény alkotására” – mondta el Matzon Ákos. „Egy-egy kép elkészítésekor nem tudok kiszakadni a kortárs építészet szellemének és formáinak hatása alól. Célom minél kevesebb formával a lehető legtöbbet láttatni, minél jobban érzékeltetni a teret, a mélységet, a síkbeli geometriai formák egymásra rétegződésével. Végül is az ember azért dolgozik, hogy örömöt szerezzen önmagának és másoknak” – tette hozzá a művész.

A Virág Judit Galéria ezzel a kiállítással kívánja meglepni a nyári időszakban a kortárs festőművészet szerelmeseit. A belépés a kiállításra ingyenes, a nyitvatartási időről a galéria felületein érdemes tájékozódni.