Vörösmarty Mihály Czillei és a Hunyadiak című történelmi drámáját mutatta be szeptember 25-én a Vörösmarty Színház. Dolhai Attila, a színház igazgatója fontosnak tartotta, hogy első igazgatói évadában a társulat egy Vörösmarty-művet is színre vigyen. Az évad indításaként a Czillei és a Hunyadiak bemutatásával a Vörösmarty Színház névadójának drámai életműve előtt tiszteleg.
Az utóbbi években újra divatba jöttek a nagy magyar történelmi produkciók. Sokakban felmerült a kérdés, vajon van még ebben a történetben elmesélni való? Mitől lesz ez más, mint a napjainkban a kor történelmi eseményeit filmen, színházban erőszeretettel feldolgozó alkotások, gondolva itt a Hunyadi TV-sorozatra, vagy az Erkel színházi Trón című musicalre.
A Vörösmarty Színház nagyon erős előadással indította A 2026/2027-es évadot. A Spiró György átiratában színpadra állított művet Rusznyák Gábor rendezte. Hatalmi harcok, folyton változó szövetségek, családi kötelékek és személyes sorsok fonódnak össze a történetben, amely a 15. századi Magyarország eseményein keresztül olyan kérdéseket vet fel, amelyek jóval túlmutatnak saját korukon, melyek ma is aktuálisak. A nézőnek elsőre furcsának tűnhet egy klasszikus, veretes mű történelmi szövetét modern ruhára cserélni.
Rusznyák Gábor rendező napjaink nézőjének, ha készen áll a befogadására gondolatébresztő, élvezetes, fordulatos, pergő ritmusú előadást hozott létre ebből a hosszú, eredetileg öt felvonásos tragédiából. Az előadás látványvilága nem történelmi rekonstrukcióra törekszik, sokkal inkább azt próbálja bemutatni, ahogy a történelem ismétli önmagát. A politikai csatározások az évszázadok múlásával mit sem változtak, mindig ugyanolyanok, csak a „díszlet” változik időről időre. A parlamenti erőviszonyok minden korban kéz kezet mos alapon működtek, amikor az ország ügyei sokszor a protokoll partikon a mosdóban lettek eldöntve. A háborúk, a katonák, az emberek ma is ugyanolyanok, mint évszázadokkal ezelőtt, csak más uniformist, más ruhát viselnek. Sodró lendületű, izgalmas történelmi dráma, szinte politikai krimi lett belőle, látványos jelenetekkel, fordulatokkal, melyek akár egy mai akciódús történelmi film forgatókönyvét is adhatnák.
Sikerült kortalanná tenni és ezzel jobban befogadhatóvá a történelmi alapot. Tipikus magyar pusztulástörténet szenvtelen intrikusokkal, árulókkal, cselszövésekkel és baljós végkifejlettel. Rusznyák Gábor rendezésével a dekoratív színpadkép felé tett lépést, melynek köszönhetően a jelenetek mozaikjai, az egymásnak szinte felelgető epizódok adják montázsszerűen a mű szerkezetét, filmtekercsként felfűzve az események egymásutániságát. A rendező elgondolása nyomán a Spiró görgette cselekmény tisztán követhető, a gondolatok kiülnek a jelenetek margójára.
Az előadás arra próbál rávilágítani, hogy a politikai csatározások közepette milyen fontos az emberi sorsok, tragédiák bemutatása, hogy jobban megértsük a tragédia mögött álló emberi életeket, ne csak az iskolában elsajátított száraz tananyagot ismerjük, hanem tetteik motivációit is, melyek az évszázadok során mindig ugyanolyanok. A politikai cselszövések az ország vezetői között napjainkban is ugyanúgy folynak. Ezek a régmúlt események azonban hatással voltak mai életünk alakulására. Ezt boncolgatni egy olyan korban, ahol szédítő gyorsasággal cserélt gazdát haza, becsület és hatalom, ahol a nőket úgy adták-vették, mint egy vagyontárgyat, rendkívül izgalmas megpróbálni bepillantást nyújtani a történelem színfalai mögé.
A Czillei és a Hunyadiak Vörösmarty utolsó befejezett drámája, ősbemutatója 1844-ben volt a Nemzeti Színházban a költő eredetileg egy drámai trilógiát tervezett a Hunyadiak koráról. Pályája csúcsán, egy esztendőben olyan versekkel, mint a Gondolatok a könyvtárban vagy a Mit csináljunk? írta a Czillei és a Hunyadiakat. A dráma felépítése szilárd és Shakespeare-ien nagyszabású. Cselekménye a történelem és a sokoldalúan ábrázolt jellemek hitével teljes. Nyelvében drámai emelkedettség és lírai szenvedély párosul. A Hunyadiak magas politikai erkölcse, önzetlen hazaszeretete és meg nem rontható szövetsége a néppel, mindezek az eszmei minták a reformkori élet kérdéseire adnak feleletet a történelmi igazság erejével.
A dráma eseményei 1456-ban a nándorfehérvári diadal idején indulnak, amikor Hunyadi János kormányzó magára hagyatva készül a nagy csata megvívására, csak a szegény nép önkéntesi támogatják, miközben az ország hatalmas oligarchái Gara nádor, Újlaky vajda, Giskra János, a Felvidék ura és Czillei Ulrik, a király nagybátyja nemhogy segítenék Hunyadit, de alig várják a vereségét és a halálát.
Cselszövésük tétje, kiegyeznének a törökkel, kezükbe kaparintanának minden hatalmat és felosztanák maguk közt az országot. Az árulásban mindannyian egyek, de közben egymást is szemmel tartják, és óvatos terveket szőnek egymás ellen is. Az ifjú Hunyadi László a palotában búcsúzik menyasszonyától, Gara Máriától. A cselszövések közt ők tisztán és őszintén szeretik egymást, a kétkulacsos Garai azonban alig várja, hogy Hunyadi László távozzék, rögtön tanácskozni kezd Giskrával és Újlakyval mit kell tenniük, ha bekövetkezik a várható vereség. Megegyeznek, az országba hívják Czilleit és a királyt és egy sebtiben összehívott országgyűlésen minden birtokától és hatalmától megfosztják a Hunyadi házat. Bécsben tulajdonképpen Czillei uralkodik a fiatal és gyenge akaratú V. László helyett. A király örökös mulatozásban él Ronow Ágnessel, fiatal ágyasával, akit a jó Czillei nagybácsi szerzett a számára, továbbadva neki a lányt. Czillei ádázul gyűlöli a Hunyadiakat, örömmel fogadja hát a kettős hírt, hogy Hunyadi János szétverte ugyan a szultán seregét, de ő maga meghalt.
Levelet ír rögtön az apósának, Brankovics szerb fejedelemnek és újévi ajándékul „két labdát” ígér neki a két Hunyadi fiú fejét. Henrikkel, egy udvari énekessel indítja útnak a titkos levelet. Henrik gyűlöli Czilleit és a királyt, mert elvették tőle Ronow Ágnest, a szerelmét és a levelet jó alkalomnak látja a bosszúra. A tervezett országgyűlés összeül Futakon, Czilleit az ország kormányzójává, Újlakyt főkapitánnyá nevezi ki a király. Gara és Giskra megerősödnek hatalmukban, és Újlaky követeli rögtön a Hunyadi várak átadását. Hunyadi László tiltakozik, Czillei pedig ördögi tervet eszel ki, hogy a két árván maradt fiút hatalmában tartsa, gyámsága alá rendeli őket. Végül döntés születik arról, hogy a király és kísérete személyes látogatást tesz Nándorfehérváron.
Ronow Ágnest Czillei közben eltávolítja a király mellől, mivel már nem szolgálja az érdekeit, ezért Bécsbe küldi. Új szerelmet ígér öccsének Gara Mária személyében. Ágnes fiúnak öltözik és íródeáknak áll Hunyadi Lászlóhoz. Később a várban a tizenegynéhány éves Hunyadi Mátyás felfedi az íródeák titkát és a serdülő fiúk ártatlanságával kéri Ágnest, tanítsa meg őt a szerelemre, amiről már olyan gyönyörűségeket olvasott. Czillei tervein nem nehéz átlátni a Hunyadi klánnak, amikor pedig Henrik rátalál az előre siető Hunyadi Lászlóra és átadja neki a Brankovics féle levelet, már törvényes bizonyíték is van az új kormányzó árulására. A várban Hunyadi László és Szilágyi Mihály várnagy fogadják a királyt és a kíséretét, de a fegyveres sereg előtt felhúzzák a függőhidat, csapdába ejtve Czilleiéket.
A Hunyadi ház híveit tanácskozásra hívja össze Hunyadi László és megismerteti őket a levéllel. A tanácskozók azonnal felkoncolnák Czilleit, amit Szilágyi Erzsébet helytelenít. Az ifjú Hunyadi nemesebb megoldást keres, felelősségre akarja vonni az árulót, hogy megszégyenülve maga mondjon le a kormányzói tisztjéről. A többiek ellenzik a tervét, az ellenséggel végezni kell, különben az végez velük. Hunyadi László, amikor az apósának írt levelet számon kéri tőle, Czillei tőrrel ront rá és Hunyadi önvédelemből maga szúrja le az atyja örökét bitorló kormányzót. Az esemény feldúlja az éppen Czilleitől megrémített királyt, aki félelmében elismeri, hogy Czillei áruló volt és megérdemelte a halált, de közben a bosszúra gondol, az érződik a megadott kegyelemben. Ennyi a fő cselekményvonal. A szerepformálásban gyakorlott színészek elsődlegesen arra koncentráltak, hogy „új színeket” keressenek, és elevenné formálják Vörösmarty karaktereit. Kimagasló alakítást nyújtott Sarádi Zsolt intrikus Czillei Ulrikja, amely önmagában is megemelte a vele szembenálló Hunyadi tábor alakjait.
Akik a darabot koncentrált játékukkal a közönség elé tárták:
Czillei Ulrik gróf, a király nagybátyja: Sarádi Zsolt
A körmönfont Cillei Ulrikot Sarádi Zsolt elismerésre méltóan kelti életre, olyan kétszínű és fekete lelkű, amilyenek a hozzá hasonló sötét, minden hájjal megkent alakok. Nagyon szépen beszél, miközben árad belőle a gonoszság. Sarádi Zsolt túlzó külsőségek nélküli szerepformálásával megalkotta a félelmetes erejű, ugyanakkor erősen befolyásoló hatású, az érzelmekre nagy erővel ható, nagy ellenfelet. Kényszerítő erejű hanghordozásával és mozdulatainak változtatásával egyaránt érezteti, hogyan lopakodik a hatalom ragadozója célja felé.
Megfelelő mélységgel érzékelteti Czillei kifinomult cselszövéseit, a hatalom megszerzését és megtartását tekinti az egyetlen célnak, amelyekkel az összes ellenfelét és szövetségesét felülmúlja. Hasonlóan hangsúlyosan jeleníti meg a karakter túlzásba vitt életélvezetét a szerelem és az önpusztító italozás ábrázolásával. Mélységesen kiábrándult, cinikus embert látunk, aki kaphat két fojtogató kézzel a hatalom után, élvezettel szőheti a cselt, és kényeztetheti az érzékeit, nem találja a helyét a világban. Szilágyi Erzsébettel való diszkrét találkozásakor hitelesen jeleníti meg az egyedül maradt férfi magányát, az öregedéstől való félelme miatti űrt betölteni kívánó erőszakos férfiúi vágyat. Egy szánnivaló ember élethelyzetének abszolút mélypontja. Egy halk, befelé beszélô, meditatív pusztuló, egy torz óriás, egy nagyszerű alakítás.
Gara László, nádor: Trokán Péter
Trokán Péter a tőle elvárt és megszokott profizmussal hozza a pillanatnyi előnyökért még a lányát is eladni képes, köpönyegforgató Gara Lászlót. Tökéletes nagyúri tartással, manipulatív módon önös érdekeitől vezérelve irányítja a cselszövőket.
Hunyadi László, horvát bán: Varga Szabolcs e.h.
Varga Szabolcs Hunyadi Lászlója sziklaszilárd jellemű, becsületes fiatalember, aki csupán a körülmények szerencsétlen alakulása miatt válik gyilkossá. Jóvágású, marconaságban túltengő, célratörő egyéniség, akinek lelkét apja árnyéka nehéz súlyként nyomja, aki szeretne felülemelkedni azon. Hatalmas igazságérzete nem engedi családja és az apja örökségének idegen kézbe kerülését. „A haza drága kincs, nem tudni ezt, amíg van, csak ha nincs.”
Figyelemre méltó László belső jellemfejlődése, királyellenességének fokozatos, a darab végére történő megerősödése. Lendületes játéka, hiteles alakítása a darab egyik erőssége.
V. László, magyar király: Ionescu Raul
Ionescu Raul remek alakításában a pipogya, erélytelen és befolyásolható V. László király olyan, mintha Székely Bertalan híres festményéről lépett volna le. V. László egyszerre komikus és tragikus figuráját pozitív figyelem övezte az előadás során. A nagybátyja, Czillei tudatos nevelése eredményeként kéjsóvárrá butított, bájgúnár kamasz király siklásai, heveskedő mozdulatai megmosolyogtatóak. Ionescu Raul karakterformálásában Sarádi Zsolt méltó partnerét fedezte fel a közönség, aki a király szerepében kitűnő nagy belső intenzitású alakítást nyújt, aki egyszerre komikus és tragikus, szánandó és megvetésre méltó. Akit alattvalói sorsa hidegen hagy, gyenge idegzetű, igazi báb, aki tanítómestere elvesztésétől való félelmében bárki halálos ítéletét aláírja, de gyámja halála cseppet sem hatja meg. Ionescu Raul tökéletesen alakít egy unatkozó báb királyt, akit Czillei a saját kénye, kedve szerint irányít.
Hunyadi Mátyás, Hunyadi László öccse: Kerekes Márton e.h.
Kerekes Márton kifogástalanul személyesíti meg az akkor szinte még gyerek, kiskamasz Hunyadi Mátyást. A közönség tagjainak erősen igénybe kell vennie a fantáziáját ahhoz, hogy elhiggye, ebből a hebehurgya, éretlenül viselkedő, játékos sihederből lesz a későbbiekben az a tudománykedvelő, igazságos Mátyás király. Makacs állásfoglalásaival képes megsejtetni az eljövendő nagy királyt. Meglátásait és tudását azonban környezete nem kívánja érteni, ami önfejű dühöt vált ki belőle. A figura megalkotása közben egyszerre érzékelteti Mátyás tudását, olvasottságát, valamint a nőkkel való tapasztalatlanságát az Ágnessel közös jelenetében. Kerekes Márton játékával gyakorlatilag Sarádi cselszövésekben jártas és kéjsóvár Czilleijének ellenpárját adja, miközben könnyedén képes átlátni az udvari fortélyokat. A fiatal egyetemi hallgató alakítása üde színfoltja az előadásnak.
Szilágyi Mihály, Nándorfehérvár várnagya: Kelemen István
Kelemen István a józan gondolkodású, határozott, néha-néha azonban vehemens Szilágyi Mihályt hibátlanul formálja meg. Kelemen Szilágyija falrengető várkapitányból megfontoltabb Hunyadirokonná vált.
Újlaky Miklós, erdélyi vajda: Kricsár Kamill
Újlaky Miklós, erdélyi vajda határozott kiállását saját igazsága mellett Kricsár Kamill nagyszerűen képviseli az országgyűlés ülésén. A frissen kinevezett főkapitányi cím birtokában ellentmondást nem tűrő követelését, a Hunyadi várak átadására célratörő magabiztossággal játssza.
Giskra János bán: Kozári Ferenc
Kozári Ferenc a Hunyadi család ádáz ellenségét, Giskra Jánost, tanítani való módon állítja a színpadra, roppant erősnek látszik addig, amíg az indulat fűti, de rögtön meghunyászkodik, amint nem érzi biztonságban saját tulajdonát.
Szilágyi Erzsébet, Hunyadi János özvegye: Varga Mária
Varga Mária nagyszerűen mutatja fel azt a gyermekeit féltő Szilágyi Erzsébetet, akit Arany János Mátyás anyja című balladájából ismerhetnek a nézők. Határozott tartású, gyásza ellenére is fiait óvó, erős asszony, aki méltó társa a hősnek, még halálában is hű férje emlékéhez. Szilágyi Erzsébete a kardinális tanácskozáskor ígért némaságát Hunyadi János özvegyéhez méltón politikai elemzésre váltva úgy játssza, hogy a csillogó alakításban nem az elvesztett férj siratása és nem a két fiú féltése olvasható ki. Ez a sziklaszilárd asszony a magáét mondja, a politikai helyzet felismeréseiért áll helyt.
Ronow Ágnes, ágyas: Ballér Bianka
Ballér Bianka brillírozva játssza el a gyönyörű és engedelmes szeretőt. Ágnese sok ágyon és sok tapasztalaton kígyózik át, míg Henrikkel való konfliktusa által sorsa megvilágosodik előtte. Ráébred, hogy a maga módján ő mindegyik férfit szerette, akik viszont valamennyien csak kihasználták, pedig ő nem akart mást csak szeretni és főleg szeretve lenni. Ballér Bianka alakítása nagyon összetett, nem csupán egy egyszerű, kihasználható, majd eldobható ágyas. A férfiakat irányítani is tudó, szerelem és gyűlölet között vergődő, önmagát kereső figyelemre méltó fiatal nő. A színésznő lágy suhanásaiban, lemondó szeretői szolgálatának komolyságában és méltóságában több tükröződik a korból, melyben a nőket áruként adták vették egymás között a teremtés koronái.
Ballér Bianka Ágnesét tűz, tragikus erő, játékosság és sugárzó bujaság egyaránt jellemzi. Ágnes kezdetben Czillei bábjaként a nőiességéből sokat mutató királyi vad, majd a megunt szerető kidobásakor, íródeáknak álcázva magát férfiruhába bújva bosszút esküszik.
Gara Mária, a nádor lánya: Borovics Anna
Borovics Anna Gara Máriája olyan naiv, amilyennek egy reményekkel teli menyasszonynak lennie kell, mindent elhisz, és nem látja meg, mert nem akarja meglátni apja mesterkedéseit. Gara Mária romantikus álmodozó szende szépség, játékában a fiatalság üde bája elvarázsolja a nagyérdeműt.
Kata: Váradi Eszter Sára szívszorítóan szép a csatában elesett fia elsiratása, melyben az anyai tragédia minden könnye benne van. Neki csupán egy röpke epizód jutott, de annál nagyobb jelentőségű, szívbemarkoló alakítás.
Henrik, dalnok: Andrássy Máté a kor meg nem értett nincstelen művészének, akit Czillei lefizet, kémként használ mai dalai nagyon aktuálisak.
Darvay Botond tervezte díszlet jól funkcionál az összes helyszín, a vár külső és belső tereinek ábrázolására, legyen az akár sírkamra, tanácsterem, vagy épp hálófülke. Az előadás jelképrendszere hűen követi a politikai csatározások, az események menetét. A két hatalmas csillár a két párt nagyságát hivatott jelképezni a csúcson, melynek adott ponton történő leengedése jelképezi az épp vesztes hanyatlását, lásd a nagy Hunyadi János halálakor, majd Czillei meggyilkolásakor. A monumentális díszletként használt hatalmas ló sakkfigura a temetési menet elején a hős erejét hivatott szimbolizálni, míg a darab folyamán tologatása mindig az aktuális erőviszonyok alakulását jelképezi, ki melyik oldalra áll épp.
Sorosi Eszter jelmezei megidézik az adott történelmi kort, de sokkal inkább törekszik a kortalanság megmutatására. Legjobban a jelmezek terén lehet ezt az áthallást érzékelni. Egyedül a fiatal király, V. László jelmeze követi az akkori kor stílusát, a nagyurak akár mai parlamenti képviselők is lehetnének. Hunyadi László és emberei jelmezeit már sajátságosan az átmenet jellemzi az öltöny és a kor csatáiban használt mellvért ötvözésével még inkább kortalanná téve az előadást.
A rendezés egyik különleges eszköze a színpadon, üvegfal mögött helyet foglaló dobos, aki az előadás során mindvégig jelen van. Különféle hanghatásokkal mintegy aláfesti a történéseket kapcsolódva a jelenetekhez, tovább fokozva a drámai pillanatok feszültségét.
Amikor jó színészek vannak a színpadon, akkor jól szórakozunk. Ez történt ezen a gondolatébresztő, első bemutatón is a Vörösmarty Színházban. Minden elismerés Rusznyák Gábornak, hogy nem a kényelmesre utazott, nem a könnyű menetet választotta, hanem embert próbáló kihívásnak tette ki magát és a művészeket azáltal, hogy a múltat a mával ilyen bátran fűzte össze. Hiszen magyarok vagyunk, a mű alapja a magyar történelem, mely a mai napig hatással van életünkre. Vörösmarty drámája éles lett és világos; nemcsak a mindenféle manipulációk, intrikák, emberi sorsok ragyognak ki belőle, hanem az is, hogy mindig alkalmatlan emberek vezérelték itt az ország dolgait.
A Vörösmarty Színház hűen a névadóhoz a darabot úgy mutatta be, hogy az a mának mondjon valamit. A színdarab kötődött a színház azon kötelességéhez, hogy a magyar irodalom klasszikus drámai örökségét a közönség igényeihez igazodva, befogadhatóvá téve azt színpadra állítsa és megismertesse.
Írta: Kókainé Ibolya
Fotók: MusicandLens / Vörösmarty Színház, Simon Erika / ÖKK FEHÉRVÁR
Szereplők, alkotók
V. László, magyar király: Ionescu Raul
Czillei Ulrik gróf, a király nagybátyja: Sarádi Zsolt
Gara László, nádor: Trokán Péter
Újlaky Miklós, erdélyi vajda: Kricsár Kamill
Hunyadi László, horvát bán: Varga Szabolcs e.h.
Hunyadi Mátyás, Hunyadi László öccse: Kerekes Márton e.h.
Szilágyi Mihály, Nándorfehérvár várnagya: Kelemen István
Giskra János bán: Kozáry Ferenc
Bánfi Pál: Keller János
Bodó: Sipos Balázs Gyula e.h.
Madarász: Rovó Tamás
Henrik, dalnok: Andrássy Máté
Kapisztrán, pap, a keresztesek vezére/ Iván jobbágy: Juhász Illés
Szilágyi Erzsébet, Hunyadi János özvegye: Varga Mária
Gara Mária, a nádor lánya: Borovics Anna
Ronow Ágnes, ágyas: Ballér Bianka
Kata, Iván fiának a felesége: Váradi Eszter Sára
Peti, Kata fia: Szalay Roland/Csapó Leander
Gyurka, Kata fia: Nagy Bence e.h.
Eyzinger/Török: Szabó Miklós Bence
Jelmeztervező: Sorosi Eszter
Díszlettervező: Darvay Botond
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Zenész: Kovács Zsolt/Kovács Balázs
Súgó: Weil Szilvia
Ügyelő: Kalmár Johanna
Produkciós asszisztens: Pásztor Richárd
Rendező: Rusznyák Gábor
.jpg)
