Súgópéldány

Emlékeimben Kisvárda úgy él, hogy itt mindig nagyon finomakat szoktam enni, ezért egy kis gasztronómiai kirándulás is belefért az esti előadások előtt. Az egyik kollégám javaslatára a Madison pub&restaurantba mentünk ebédelni, és nem bántuk meg. A csirkemellsteak baconnel, cheddar sajttal grillezve, édesburgonya hasábbal, friss salátával, és uborkás alioli mártással lekörözhetetlen volt, úgyhogy ott helyben foglaltunk is helyet másnapra (a benti, légkondis részbe csak előzetes foglalással tudnak helyet biztosítani).

A történelmi látványosságok és a finom ételek mellett persze a fő hangsúly mindig a szakmai találkozásokon van. Ez most sem volt másképp, úgyhogy öröm volt látni a délutáni első előadásra érkező kollégákat és alkotókat. Mivel a fesztivál 26-án kezdődött, többen már péntek óta itt voltak, és lelkesen meséltek az előző napi élményeikről. Délután ötkor aztán nekem is elindult a program.

A Sopro – Suttogás a sötétben a Művelődési Ház színpadán mutatkozott be, és két felvonásban játszották – volna. Amikor megláttuk a 2,5 órás játékidőt, még viccelődtünk is rajta, hogy hiába gondoljuk, hogy lesz szünet, Bodó Viktor A kastélya óta tudjuk, hogy a játékidő hossza „nem jelent semmit” (a szintén 2,5 órás előadást egy részben játszák). Akkor még nem tudtuk, hogy a maratonfutók közé Bocsárdi László is felsorakozik majd.

A Suttogás a sötétben a kulisszák mögé kalauzolja a nézőket. Illetve pont fordítva, hirtelen fény borítja be azt, ami eddig láthatatlan volt. A súgó (Méhes Kati), akinek az a feladata, hogy a lehető legláthatatlanabb maradjon, ezúttal főszereplő lesz. „Színház a színházban” jelenetek váltogatják egymást, miközben a rendezés eljátszik azzal is, hogy bepillantást engedjen a Sopro készítésének folyamatába.

A súgó élete a „színháza igazgatójának” (Szabó János Szilárd) javaslatára megelevenedik, a kihalt színpad hirtelen megtelik élettel, ahogyan a legendás súgások emléke visszatér. A színészek – úgy, ahogyan ide-oda ugrálunk az időben – hol egyik, hol másik ikonikus drámai hős bőrébe bújnak. Sőt, egy ponton a való élet is színdarabbá korcsosul. Vagy épp emelkedik, ki hogyan értelmezi.

Méhes Kati a tőle megszokott eleganciával és a belőle sugárzó nyugalommal kalauzolja a nézőt ebben a rendezett káoszban, néha kacagtató poénokkal a profilból ismert emberekről vagy teátrális színészfenekekről, amit a néző nem, csak ő, a háttérben dolgozó lát, néha pedig drámai mondatokkal adva plusz színezetet a jeleneteknek. Még az sem zavaró, ha ezek a közhelyesség határát súrolják, például amikor tételmondatként elhangzik egy gondolat az előadásból magunkkal hazavitt meghatározó mondatokról.

Kiváló partnerekre talál Moldován Blankában (Igazgatónő, Izabel, Olga, Antigoné, Berenice) és Nagy Zsolt Csongorban (Dinis, Versinyin, Harpagon, Orvos), akik átütő játékukkal az előadás mozgatórugói lesznek. De a kisebb szerepekben is számos játéklehetőség rejlik, amit Bocsárdi László igyekszik is megadni Budizsa Evelynnek, Orbán Zsoltnak és Diószegi Attilának.

Erős fesztiválkezdés volt a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadása, ami után a mellettem ülő kollégám meg is jegyezte, hogy „jó napra érkeztél”, és ekkor még nem is realizáltam, hogy mennyi érdekes színházi élményben lesz részem a továbbiakban.

A Zsinagóga tere mindig különleges, hiszen alapvetően nem arra tervezték, hogy előadásokat játszanak benne, mégis évről évre bebizonyosodik, hogy jól funkcionál színházként is. Elise Wilk időutazó drámája, az Alaszka is itt kapott helyet, az előadást Sebestyén Aba rendezte.

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió előadása egy 1300-as Dacián repíti el a nézőt a 20. második felének Romániájába, amely egy többgenerációs családtörténet különleges perspektívából láttatva: Victoria egy sugárzó lény, Alaszka segítségével éli újra életének fontosabb állomásait az autóbalesetét követően, a halál előtti pillanatban. Látja és érzi a régi szerelmeket, a titkos vágyait, a családi és személyes tragédiákat, valamint a fel nem dolgozott traumákat. Mindezt végsősoron azért, hogy megbékélhessen magával, az őt soha el nem fogadó édesanyjával, és saját toxikussága miatt előle menekülő lányával.

Női sorsok, különböző életutak bontakoznak ki Berekméri Katalin, Nagy Dorottya, Gecse Ramóna előadásában, akikhez B. Fülöp Erzsébet csatlakozik az előadás címszerepében. Az arénaszerű térben elmosódik tér és idő: a szereplők úgy tűnnek elő, vagy változnak át valaki mássá, mintha csak egy folyamatosan vibráló délibábot nézne a közönség.

Mindez a jól komponált zene lüktető ritmusára történik, amely Cári Tibor munkája. Ahogyan a szerzemény a darab szerves részévé válik, úgy a zeneszerző sem maradhat kívül a történeten – maga kíséri élőben az élet-halál játékot.

Nagyon érdekes ezt az egészet figyelni, különösképpen, mivel én még nem éltem a ’80-as években, így a 20. század végéről is csak kisgyerekkori emlékeim vannak. Nincs kapcsolódásom a besúgórendszerhez, nem tudom nosztalgiával nézni az autójára évekig váró család dilemmáit, illetve Ceaușescut és a rezsimjét is csak a történelemkönyvekből ismerem. Mégis volt abban valami ismerősség, amit láttam. Nemcsak azért, mert az akkori események még Magyarországon is a kollektív emlékezet részei, hanem azért is, mert az emberek döntései, játszmái, természete akkor sem voltak mások, csak a díszlet és a keretek cserélődtek ki.

Az estét – pontosabban éjszakát – Purosz Leonidasz két monodrámájával zártam, melyet Lajter Márkó Ernesztó és Lőrincz Rita személyes történetéből készített a szerző és egyben az előadások rendezője. A nagyjából egy-egy órás performanszok személyes önvallomások voltak, afféle szembenézések különböző élethelyzetekkel.

Lajter Márkó Ernesztó darabját, a Szakadást átjárta az életigenlés. Még a legfájdalmasabb pillanatokban is képes volt a humor eszközével visszafordítani a jelenetet, fenntartani az érdeklődést. A közönség az kései időpont ellenére is élvezte a közös játékot – merthogy a néző minden pillanatban bevonódott, néha szó szerint is, lehetetlen volt kívülmaradni a történeten.

Ugyanarra a sémára épült Lőrincz Rita monodrámája, a Kialakul is, azonban a bravúr itt sajnos elmaradt. Egy-két kivétellel nem ültek a poénok, az előző előadásban látott panelek ismétlődtek a tükör-effektussal, az interaktív részekkel, és a lazára komponált szövegekkel. Azonban ami Lajter Márkó Ernesztó esetében önazonos, az Lőrincz Ritánál szereptévesztésnek hatott, és erőltetetté vált. Ezt az érzetet persze indukálhatja a közvetlenül egymás után elhangzó két darab közelsége, és hogy negyed 2-kor léptünk ki a Művelődési Ház ajtaján. Ez gombócból is sok, ahogy a mondás tartja, ezért aztán 2-kor, megannyi élménnyel telve, leraktam az éjjeliszekrényre a belépőkártyám, és bedőltem az ágyba.

Egy kapcsolatot két ember gyakran egész másként él meg. Ha pedig ez a két ember két eltérő világot képvisel, kapcsolatukat pedig hatalmi egyenlőtlenségek és társadalmi kiszolgáltatottság is terheli, akkor a szerelembe vetett rendíthetetlen hit menthetetlenül tragédiához vezet.

A fiatal gésa, Cso-cso-szán szívbe markoló történetét Puccini kivételes drámai érzékenységű muzsikája teszi feledhetetlenné. Legnépszerűbb részletei, az Un bel dì vedremo kezdetű ária és a zümmögőkórus dallamai sokáig a hallgatóval maradnak, magukban hordozva azt a szerelembe vetett töretlen hitet és reményt, amely annyira megrázóvá teszi az „ideiglenes házasságához” ragaszkodó ifjú hölgy összeomlását.

Az OPERA 2000. júniusában, a dalszínház 1000. Pillangókisasszony-előadása alkalmából mutatta be Kerényi Miklós Gábor rendezését Kentaur és Vágvölgyi Ilona a kort idéző jelmezeivel és díszleteivel, ami rögtön az Erkel színházi premiert követően 19 állomásos japánt turnéra indult, majd bemutatkozott Bangkokban, az utóbbi években pedig Dubajban és Tajvanon is vendégszerepelt. Az eddig 172 alkalommal színre vitt produkció a nyári sorozatot követően a nemzetközileg elismert cseh rendezőnő, Barbora Horáková idén a Genfi Nagyszínházban bemutatott színrevitelének adja át a helyet, ami az OPERÁ-val együttműködésben jött létre.

Az Operaház nyári sorozatában a címszerepet Létay Kiss Gabriella alakítja, aki csaknem két tucat alkalommal formálta meg nagy sikerrel Cso-cso-szánt ebben a rendezésben itthon és külföldön. Mellette az utolsó előadáson Ferenczy Orsolya is bemutatkozik. A többszörösen díjazott fiatal szoprán korábban Szegeden váltotta ki a szerepben a szakma és a közönség elismerését, idén ősszel pedig a Pécsi Nemzeti Színház új produkciójában is színpadra lép. Pinkerton, az amerikai tengerészhadnagyot az OPERA vezető tenorjai közül Boncsér Gergely és László Boldizsár alakítja.

Szuzukit, a szolgálót Szántó Andrea és Gál Erika, Sharpless amerikai konzult Sándor Csaba és Szegedi Csaba alakítja; Szántó Andrea és Sándor Csaba először formálják meg szerepeiket az Operaház színpadán. Gorót Balczó Péter, Yamadori herceget Bartos Barna alakítja. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát Dénes István, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas örökös tagja vezényli, a karigazgató Csiki Gábor.

A Pillangókisasszony Kerényi Miklós Gábor rendezésében 2026. július 11-én, 14-én, 16-án, 18-án, 21-én és 22-én 18 órától látható utoljára a Magyar Állami Operaházban.

A darab érzelmi mélységeit és a 19. századi orosz nemesség csillogó, ám kíméletlen világát a magyar színházi élet kiválóságai keltik életre kettős szereposztásban. Főbb szerepekben Széles Flóra, Mózes Anita, Miller Zoltán, Nagy Balázs, Kocsis Dénes, Hajdu Tibor, Vaszkó Bence és Buvári Lilla lesz látható.

Miller Zoltán így nyilatkozott az előadásról: „Rendkívül izgalmas és különleges szakmai mérföldkő számomra ez a bemutató. Pályám egy korábbi szakaszában már játszottam ebben a csodálatos darabban, ám akkor még a szenvedélyes, fiatal szerelmes, Vronszkij gróf bőrébe bújhattam. Most, évekkel később, Kareninként térek vissza a történetbe. Ez a váltás fantasztikus belső utazás. Vronszkijként a mindent felégető, társadalmi szabályokat felrúgó szerelmet képviseltem. Kareninként viszont a dráma teljesen másik pólusát kell megjelenítenem: a megcsalt, méltóságában sértett férj vívódását, hideg fegyelmét és mély, elfojtott emberi fájdalmát. A látszólag rideg államférfi mögött egy rendkívül sérülékeny ember áll, akinek a megformálása hatalmas színészi kihívás.”

Széles Flóra így vélekedik a szerepről: „Anna Karenina megformálása az egyik legszebb, ugyanakkor legösszetettebb színészi és énekesi feladat, amellyel valaha találkoztam. Ő a világirodalom egyik legikonikusabb női alakja, akinek a története nem csupán a házasságtörésről szól. Anna egy rendkívül érzékeny, mélyen érző nő, aki nem hajlandó beérni egy látszatélettel, és a végsőkig küzd a valódi, őszinte boldogságért, a teljes életért. A darab zeneisége tökéletesen leköveti azt a belső vívódást, amit Anna átél a társadalmi elvárások és a mindent elsöprő szenvedély között. Egyszerre kell megmutatnom a színpadon a szerelmes nőt, a fiát imádó, marcangoló bűntudattal küzdő anyát és a magára maradó, lassan belső válságba sodródó embert. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy a július 3-i premieren én léphetek színpadra címszereplőként. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad hatalmas, monumentális tere és a nyári éjszaka varázslatos hangulata különleges energiákat ad az előadásnak. Úgy gondolom, a nézők egy hihetetlenül intenzív és érzelmes utazás részesei lesznek.”

Az előadást Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója rendezi, a monumentális zenei világot pedig Silló István karmester vezényli. Közreműködik a Győri Nemzeti Színház társulata.

A rendező, Bakos-Kiss Gábor megjegyezte: Tolsztoj regénye mély lélektani mű, amelynek egyik alapvető kérdése a „Miért?”. Ez a kérdés a musical egyik legismertebb dalában is megjelenik. Elképzelései szerint letisztult, klasszicista vizuális világra épül majd a darab, a színpadképet a fekete, fehér és arany színek dominanciája határozza meg. „Egy költői, légies hangulatú előadást szeretnénk létrehozni.”

A Rock Színház és a Madách Színház korábbi sikersorozata után a darab hosszú idő után látható újra nagyszínpadi, ráadásul teljesen új, grandiózus szabadtéri formában a musical. A produkció nem csupán egy irodalmi klasszikus újjáéledése, hanem a magyar zenés színház egyik jelentős darabjának színpadra vitele is lesz. A bemutató különleges zenei és vizuális élményt ígér: a klasszikus történet modern, mégis a kor hangulatát hűen megidéző rendezésben kel életre. A szenvedély, a dráma és az érzelmi mélység mellett a Margitszigeti Színház adottságaira épített előadás egy nagyszínpadra készített látványvilággal és a zenei élménnyel együtt hivatott elénk tárni a regényből életre kelő drámát.

Mint írták, a Szegedi Szabadtéri Játékok 2026-os évadának nyitóelőadásaként látható Hősök hajnala a Kossuth-díjas alkotópáros, Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa nagyszabású színpadi víziója. A két részből álló előadás Dózsa György történetét és a mohácsi csata emlékezetét idézi meg a tánc és a zene nyelvén.

A közleményben idézik Zsuráfszky Zoltán rendező-koreográfust, aki kiemelte, hogy a Hősök hajnala Magyarország legnagyobb szabadtéri színpadán születik meg, huszonkét táncospár közreműködésével. „Ez hatalmas lehetőség és nagy felelősség is” – fogalmazott.

Az est első felvonása, a Tánckrónika Dózsa György tetteiről az 1500-as évek fordulatokkal teli, a mohácsi csatát megelőző korszakába vezeti a nézőt. A címszerepet Wunderlich József színművész alakítja, a zenét Szarka Tamás szerezte. A második felvonásban lesz látható a Rekviem Mohácsért című új produkció.

A darab zenéjét Eredics Benjamin, a Söndörgő zenekar muzsikusa írta, akivel már A hűtlen feleség című, nagy sikerű darabban is együtt dolgoztak - tette hozzá a rendező-koreográfus, kiemelve, hogy olyan zenét kerestek, „amelyben benne van a történelmi súly, de közben élő, színpadi ereje is van”.

Zsuráfszky Zoltán szerint a Szegedi Szabadtéri Játékok egyedülálló helyszín. „Úgy érzem, a néptáncnak is helye van ezen a színpadon” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ez nemcsak a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadása lesz, hanem közös szegedi ünnep is, szegedi gyermek-, ifjúsági és hivatásos táncosok is közreműködnek az előadásban.

A közlemény szerint a fesztivál művészeti igazgatója, Marcel Jean jelentette be, hogy a 2021-ben elhunyt alkotóról elnevezett díjjal 2027-től a Perspectives szekció legjobb filmjét ismerik el.

Mint írták, a tavalyi magyar díszvendégség programját követően a magyar animáció idén is meghatározó szereplője a június 21. és 27. között zajló Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválnak. Magyarország öt versenyprogramba válogatott rövidfilmmel, hét pitch-projekttel, valamint az NFI támogatásával, a Magyar Animációs Producer Szövetség által működtetett nemzeti standdal van jelen a világ legrangosabb animációs szemléjén és filmvásárán. A magyar jelenlét rangját emeli, hogy Orosz Anna Ida, az NFI kutatója, animációs filmtörténész a Contrechamp szekció zsűrijében szerepel.

Kiemelték, hogy csütörtök este a négyszeres Oscar-díjas mexikói rendező, Alfonso Cuarón személyesen mutatta be Jankovics Marcell formabontó klasszikusát, az 1981-ben készült Fehérlófia című egész estés rajzfilm felújított változatát a fesztivál közönségének. A kultfilmek között jegyzett absztrakt, szimbolikus mesefilm felújítását a Nemzeti Filmintézet Filmarchívum és Filmlabor szakemberei készítették az amerikai Arbelos-szal közösen.

A bemutató apropója, hogy az Annecy Fesztivállal párhuzamosan megnyitotta kapuit az annecy-i Animációs Múzeum. A csütörtök esti díszvetítés vendége volt Rubovszky Éva, Jankovics Marcell özvegye, aki felajánlotta az Oscar-jelölt Sisyphus című Jankovics-film hét eredeti rajzát a múzeum állandó gyűjteményének.

Ráduly György, az NFI filmmegőrzési és technológiai divíziójának igazgatója bejelentette, hogy a Jankovics Marcell Alapítvány az alkotó teljes hagyatékát az NFI Filmarchívum gyűjteményének ajánlotta fel. Az NFI Filmarchívum és az újonnan nyílt annecy-i Animációs Múzeum hosszú távú múzeumpedagógiai együttműködésen dolgozik az animációs filmkincs felhasználási lehetőségeiről a közoktatásban.

A tájékoztatásban arra is kitértek, hogy az Annecy Fesztivállal egy időben tartották Bolognában az Európai Filmarchívumok Egyesületének (Association des Cinémathéques Européennes, ACE) tisztújító taggyűlését, amelyen Ráduly Györgyöt – a 2022-2024-es időszak után – immár második alkalommal választották be a szervezet igazgató bizottságába.

Az ACE 52 európai nemzeti és regionális filmarchívumot tömörít, amely az európai filmörökség megőrzése és hozzáférhetővé tétele mellett koordinálja az archívumok érdekképviseletét az Európai Bizottság, a nemzetközi fesztiválok, valamint a filmforgalmazók és mozihálózatok felé, továbbá támogatja az archívumok és a technológiai gyártók közötti párbeszédet – olvasható a közleményben.

A június 28-tól július 6-ig tartó rendezvényen a shanghaji, az isztambuli és a bukaresti egyetemek mellett a kaposvári MATE Rippl-Rónai Művészeti Kar, valamint a tábort harmadik alkalommal szervező budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem képviselői vesznek részt.

A fiatal művészek egy héten át tréningeken, workshopokon és alkotófolyamatokon keresztül ismerik meg egymás színházi kultúráját, módszereit és képzési hagyományait. A közös munka eredményeként létrejövő előadásokat a tábor zárónapján mutatják be a közönségnek.

Ilyen léptékű, széles nemzetközi részvétellel megvalósuló egyetemi színházi találkozóra korábban még nem került sor Békéscsabán; a résztvevők a várossal és a magyar kulturális hagyományokkal is megismerkedhetnek – emelték ki. Hozzátették, a kezdeményezés a város színházi hagyományaihoz is kapcsolódik.

A Békéscsabai Színitanház évtizedeken át meghatározó szerepet játszott a színészképzésben, a január elején hivatalba lépett új színházi vezetés számára pedig kiemelt cél, hogy a művészpedagógia és a fiatal alkotók jelenléte ismét hangsúlyosan kapcsolódjon a Jókai Színház szakmai működéséhez.

A rendezvény előkészíti azt a tágabb nemzetközi párbeszédet, amelynek egyik következő állomása az őszi NEXUS – Békéscsabai Nemzetközi Színházi Fesztivál lesz – írták.

A Múzeumok Éjszakája az ország legnagyobb és legnépszerűbb kulturális programja, amelyre országszerte zenei és színházi produkciókkal, gasztronómiai kalandokkal, interaktív programokkal, rendhagyó tárlatvezetésekkel, történelmi sétákkal és családi programokkal is készültek a résztvevő múzeumok. Idén mintegy 470 helyszínen (144 budapesti és 325 vidéki), közel 3100 programmal várták a kulturális kalandra szomjazókat kora délutántól késő estig.

Dr. Sári Zsolt, közgyűjteményi és örökségvédelemért felelős államtitkár Facebook-oldalán jelentette be az idei látogatószámot és a jövő évi Múzeumok Éjszakája dátumát: a rendezvényen idén összesen 311 358 belépést regisztráltak, a jövő évi, immár 25. Múzeumok Éjszakáját pedig 2027. június 26-án rendezik meg.

Az esemény idei kiemelt helyszíne Sopron volt, ahol izgalmas és különleges programokkal várták a látogatókat. A történelmi belváros atmoszférájával és gazdag múzeumi kínálatával vonzó úti cél volt azok számára, akik egy egész hétvégét szentelnének a kulturális felfedezésnek. A Múzeumnegyed, a Stornó-ház, Lenck-villa, a Központi Bányászai Múzeum és a Soproni Evangélikus Múzeum programjaira több mint 1500-an voltak kíváncsiak.

Mautner Zsófi gasztronómiai-szakíró, a Múzeumok Éjszakája idei nagykövetének programajánló kisfilmjei is rendkívül népszerűek voltak idén, közel kétmillió megtekintést értek el. A filmek a rendezvénysorozat hivatalos Facebook és Instagram oldalain láthatóak. Ennek is köszönhető, hogy a Facebook oldal követőinek száma idén már meghaladta a 81 ezret, valamint az Instagram oldal is egyre növekvő követőtábort, több ezer főt tudhat magáénak. A rendezvény hivatalos weboldalát közel 100 ezren böngészték, összesen közel egymillió oldalletöltést generálva. A MUZÉJ telefonos alkalmazást idén több ezren töltötték le.

A vidéki helyszínek idén is népszerűnek bizonyultak, a megyeszékhelyek múzeumait a fővárosi népszerű helyszínekhez hasonlóan több ezren keresték fel egyetlen éjszaka alatt.

A leglátogatottabb múzeumok sorát idén is a Szépművészeti Múzeum vezeti 14 000 látogatóval, második helyen a Magyar Mezőgazdasági Múzeum végzett több mint 13 000 regisztrált belépéssel, a harmadik legnépszerűbb pedig a Magyar Nemzeti Galéria volt, amelyre 10 000-en voltak kíváncsiak. A TOP 20-as listában szép számmal szerepelnek vidéki múzeumok is, például Kecskemét, Debrecen vagy Székesfehérvár is képviselteti magát intézményeivel.

TOP 20 intézmény látogatószáma:

A Voltunk, mint ti – Arcrekonstrukciók a római korból című tárlat megnyitóján Vámos Péter kurátor felidézte, hogy a kiállítás ötlete a 2019 és 2021 között zajló nagy katonavárosi ásatásokhoz kapcsolódik, amelyek során több ezer római kori temetkezést tártak fel.

Ekkor merült fel néhány arcrekonstrukció elkészítésének gondolata, és a feladatra Kustár Ágnest kérték fel, aki két rekonstrukciót készített. Ezek sikere nyomán született meg egy nagyobb szabású kiállítás terve. A kurátor emlékeztetett arra is, hogy Kustár Ágnes 2023-ban, alkotói pályája csúcsán hunyt el. A kiállítást ezért részben az ő emlékének szentelik.

Mint mondta, az általa elkészített hat rekonstrukció után Gábor Emese folytatta a munkát, így végül tizenhat római kori ember arca kelhetett életre a tárlaton.

Vámos Péter hangsúlyozta, hogy a rekonstrukciók elkészítésében az antropológiai vizsgálatok mellett archeogenetikai kutatások eredményeit is felhasználták. A Budapesti Történeti Múzeum és az ELTE Humán Tudományok Kutatóintézetének Archeogenomikai Kutatóintézete közös kutatási programjának köszönhetően DNS-vizsgálatok is segítették a munkát, ami pontosabb képet adhatott az egykori emberek külső megjelenéséről. A kurátor szerint ugyanakkor a kiállítás nem csupán arcokat kíván bemutatni.

A tizenhat rekonstruált személyhez fiktív, de történelmileg hiteles elemekből felépített élettörténeteket is alkottak, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek az egykor Aquincumban élők mindennapjaihoz. Az egyes sorsokhoz kapcsolódó régészeti leletek és tematikus egységek a római kori élet különböző aspektusait mutatják be.

Vámos Péter maga és kurátortársai, Budai-Balogh Tibor és Vass Lóránt nevében köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a kiállítás megszülethessen. Kitért többek között arra is, hogy a rekonstrukciók elkészítéséhez szükséges CT-vizsgálatok megszervezéséért a Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinikáját, azon belül pedig Dudás Ibolykát illeti köszönet.

A kiállítást megnyitó Mende Balázs paleoantropológus, történész, az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetének munkatársa arról beszélt, hogy Aquincum világa éppoly sokszínű volt, mint mai utódvárosáé, Budapesté. Mint fogalmazott, az emberi közösségek kulturális gazdagsága mindig az emberek sokféleségéből fakad, és ez a változatosság nem a modern kor sajátossága.

Kiemelte, hogy a tudomány fejlődése ma már lehetővé teszi a sírokból előkerült emberek külső jegyeinek részleges rekonstruálását. Az archeogenomikai kutatások révén egyre pontosabban meghatározhatók olyan tulajdonságok, mint a szem- vagy hajszín, így az arcrekonstrukciók ma már nem pusztán művészi elképzeléseken alapulnak, hanem genetikai adatokkal is alátámaszthatók.

Mende Balázs szerint a tárlat egyik legfontosabb újítása, hogy az arcrekonstrukciókat nem önmagukban mutatja be, hanem olyan történetekkel együtt, amelyek átélhetővé teszik a római kori Pannónia mindennapjait.

Hozzátette: a kutatók a csontmaradványok alapján számos információt megtudhatnak az egykor élt emberek egészségi állapotáról, életmódjáról vagy fizikai adottságairól, de a hitviláguk, érzelmeik és mindennapi tapasztalataik megértéséhez szélesebb történeti és kulturális összefüggésekre is szükség van.

„Egy kamaszlány holtteste mellé temetett tükör, a finom anyagú ruházatban eltemetett matróna vagy az arccal lefelé eltemetett bűnös legalább annyira beszél hozzánk az idő mély kútjából, mint egy vágás a combcsonton, vagy éppen a szemszínt vagy egy veleszületett betegséget vélelmező genetikai adat” – fogalmazott a szakember.

A Voltunk, mint ti – Arcrekonstrukciók a római korból című kiállítás, amelynek négy termében a 16 arcrekonstrukció mellett számos más érdekes lelet – köztük egy múmia – is megtekinthető, az Aquincumi Múzeum régi épületében látható október 31-ig, majd a téli időszak után 2027 áprilisában újra megnyitja kapuit a közönség előtt.

A Csík Zenekar a koncerten fellépő vendégeket úgy választotta ki, hogy olyan művészekkel adjanak koncertet, akikkel még nem sokszor láthatta őket együtt a közönség – áll a Budapest Park csütörtöki közleményében.

Mint írják, a félnapos program során fellépő zenészek nemcsak saját, hanem egymás zenekarában is színpadra állnak majd, így az is izgalmas kihívás volt a művészek számára, hogyan tudják beilleszteni a közreműködők zenei világát a Csík Zenekaréba.

A koncertek között a Tarsoly zenekar táncháza és gólyalábasok színesítik majd a programot, ezért a családok fiatalabb tagjait is várják a fesztiválra a szervezők.