Súgópéldány

Az évadnyitó társulati ülést Kálomista Gábor, a Thália Színház ügyvezető igazgatója nyitotta meg, aki beszédében az elmúlt évek közös munkáját és a társulat egységének jelentőségét hangsúlyozta.

Horváth Illés, a Thália Színház stratégiai igazgatója ezt követően az elmúlt nyár eredményeiről beszélt. A teátrum számára ugyanis a nyári hónapok sem jelentettek megállást: a Thália Nyárikert Salföldön idén is változatos színházi programokkal várta a közönséget, emellett a társulat két alkalommal Tihanyban is vendégszerepelt, mindkét alkalommal megtöltve a nézőteret A miniszter félrelép, valamint a Boeing, Boeing – Leszállás Párizsban című előadásokkal a szabad ég alatt.

„Számomra különösen szívmelengető élmény volt Salföldön, ebben a kis ékszerdoboznyi faluban látni a hosszú sorban álló embereket, és megtapasztalni, ahogy a Thália Színház valami olyat teremt ott, ami azelőtt nem volt jelen. Ez nem más, mint a színház egyik legfontosabb küldetése és lehetősége” – fogalmazott Horváth Illés.

A Nyárikert működtetése és a tihanyi vendégjátékok egyaránt jelentős szervezési, műszaki, technikai és logisztikai munkát igényeltek, amelyből a művészek mellett a színház számos munkatársa kivette a részét.

Mindeközben a Nagymező utcai épületben sem állt meg az élet. A nyár folyamán több fejlesztés és felújítás is történt, így a Thália nemcsak művészi, hanem gyakorlati értelemben is felkészülten kezdi az új évadot.

„Látványos változásokkal találkozhatnak majd a nézők a fogadóterekben. Vadonatúj dekorációs elemekkel és fényképekkel szeretnénk még közelebb hozni hozzájuk a társulatot és a színház mindennapjait, hogy a közönség éppen annyira otthon érezze magát nálunk, ahogyan mi” – emelte ki a stratégiai igazgató. Külön kitért a teátrum jegyirodájára is, amely friss arculattal és új helyszínen, a Thália Színházzal szemközti üzlethelyiségben várja majd a közönséget.

Az új évad új kollégákat is hoz a Thália életébe: grafikus, asszisztens és ügyelő csatlakozik a színház munkatársaihoz, a társulat pedig Fekete Patricia személyében új színművésszel bővül.

Az évadnyitó társulati ülés két ünnepi pillanatot is tartogatott. Elsőként bejelentették, hogy a Thália Színház művészei szavazás útján Domokos Lászlót választották a Kaszás Attila-díj idei színházi jelöltjének, ami a társulat szakmai és emberi megbecsülését egyaránt kifejezi. Az ülésen Hunyadkürti Istvánt is nagy tapssal köszöntötték, aki augusztusban ünnepelte 80. születésnapját. A jeles évfordulóról később sem feledkeztek meg: a színművészt születésnapi ebéddel is meglepte a társulat.

Az évadnyitót követően rögtön kezdetét vette a munka is: a Fordulatok Évada első két bemutatójának próbafolyamata még aznap aktív szakaszába lépett. Elsőként Az ember, akit Ovénak hívnak magyarországi ősbemutatóját láthatja a közönség szeptember 26-án az Arizona Stúdióban, Görög László előadásában, Zayzon Zsolt rendezésében. Ezt követi a Nagyszínpadon Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátéka október 3-án, Orosz Dénes rendezésében, Szemenyei János és Cseh Dávid Péter kifejezetten a Thália számára írt új dalaival.

A 2026/2027-es évadban tehát a műfaji merészség és a fiatal alkotói szemlélet is hangsúlyosabbá válik, miközben a klasszikus színház kedvelőitől sem fordul el a teátrum. A cél, hogy minden produkció önálló, karakteres világot teremtsen, és a rendszeresen visszatérő nézők is új élményekkel találkozzanak.

A Thália Színház 2026/2027-es Fordulatok Évada ezzel hivatalosan is kezdetét vette.

„Az opera erőteljesen módon van jelen Szegeden; ezt bizonyítja, hogy rögtön az évad első bemutatója a La Traviata, a Szegedi Szabadtéri Játékokon pedig a Carment láthatta mintegy 8000 ember” – mondta Barnák László főigazgató, hangsúlyozva, hogy a legnagyobb vidéki operatagozattal – melynek része az énekkar és a tánckar – a színház életében prioritás az operajátszás.

„Hiszek abban, hogy az operában a látvány is fontos, ezért arra törekedtünk, hogy minden kép olyan legyen, mint egy festmény” – fogalmazott a rendező, Koltai M. Gábor, kitérve arra is, hogy Vereckei Rita díszletei és Füzér Anni jelmezei tökéletesen kiegészítik majd a zenét, hozzájárulva a történet elmeséléséhez. Úgy véli, minden remekmű tekinthető kortársnak, hiszen a mindenkori alkotóknak ugyanazzal a szenvedéllyel kell foglalkozniuk vele, mint magának a szerzőnek. Érdekesség, hogy Verdi is kortárs jelmezekben képzelte el a darabot, ami akkoriban egyáltalán nem volt szokás. A jelenlegi koncepció célja, hogy a látvány a mában is megéljen, egyszerre legyen realista és költői.

A La Traviata nem csupán egy megrendítő szerelmi történet, hanem a személyes szabadság és a társadalmi ítélet drámája is, felzaklató portré egy nőről, aki mindent feláldoz. Verdi zenéje egyszerre ragyogóan szenvedélyes és fájdalmasan intim: a fényűző bálok csillogása mögött egy asszony tragikus sorsa bontakozik ki, aki az utolsó pillanatig a szerelembe kapaszkodik.

Hetvenötödik évadán van túl hazánk legnagyobb és legrégebbi nyári színháza, az idén nyolcadszor is Superbrands-díjjal kitüntetett Szegedi Szabadtéri Játékok. Csaknem két teljes hónapon át tartott a Fesztivál, amely 95 éves fennállását gazdag, változatos műsorral is megünnepelte. Az évadot a minden évben szokásos állagjavító munkálatok mellett fontos beruházások előzték meg: az Újszegedi Szabadtéri Színpad nézőtéri üléseinek és a Dóm téri gyűrűs forgónak teljeskörű felújítása, a Dóm téri nézőtér járólapjainak befejeződött cseréje gondoskodott a közönség illetve a fellépők biztonságáról és kényelméről. A körülmények mellett a rendezvényfolyam tartalma is kifejezetten magas színvonalú szórakoztatást célzott. A nagymúltú Fesztivál arra törekedett, hogy a jubileumi szezon folyamán a klasszikus témák és műfajok valamint az újdonságok egyaránt kellő hangsúlyt kapjanak, összhangban a Szabadtéri hagyományos funkciójával és értékeivel.

A Játékok két helyszínén összesen 31 emlékezetes este várta a közönséget, ebből 20 alkalommal teltház előtt játszottak a Szabadtéri kiváló fellépői. A 15 estés Dóm téri programsorozat a Szegedi Szimfonikus Zenekar Ajándékkoncertjével indult, amely ezúttal a 95 éves történelem kimagasló zenei pillanatait idézte fel. A patinás helyszínen a Magyar Nemzeti Táncegyüttes kétrészes táncműve, a Hősök hajnala, a Szabadtéri saját sikerprodukciója, A 3 testőr kalandmusical, a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertje, a Cinefonic, a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen Carmen vendégjátéka, valamint a Wicked című, az Erkel Színház produkciójában bemutatott musical szabadtéri világpremiere került még színre. 11 alkalommal telt meg a 4000 fős nézőtér; a látogatottsági adatok tanúsága szerint továbbra is a musicalek és a nagyszabású látvány tartja leginkább lázban a közönséget, a tradicionálisabb műfajok közül a modern korra hangolt, izgalmas megoldásokkal teli opera, illetve az operai részleteket is felvonultató hangverseny is élénk érdeklődést váltott ki.

Az Újszegedi Szabadtéri Színpadon 5 színházi produkció 8 előadása nyújtott könnyedebb, mégis minőségi kikapcsolódást – ezúttal is elismert vendégtársulatok előadásában. A Nagyváradi Szigligeti Színház díjnyertes Csárdáskirálynő operettje, az Orlai Produkció Csengetett, Mylord? vígjáték-adaptációjának két estéje és a Liliom Produkció Hőhullám című zenés vígjátéka is megtöltötte az újszegedi lelátót, de a Miskolci Nemzeti Színház Oscar bohózata és a Veres 1 Színház Amerikai komédia című szving-musicalje is sok látogatót vonzott a Szabadtérire.

A napfény városának nyári programkínálatában kuriózumnak számító, sokak által várt koncertsorozat idén kifejezetten megmozgatta a közönséget. Geszti Péter két koncertje, Horváth Charlie műsora, Janza Kata és Gallusz Nikolett Abba show-ja és a Magyar Honvédség Központi Zenekarának Nyáresti koncertje egyaránt teltházas estékkel zajlott, a szegedi Molnár Dixieland Band és sztárvendégei gálaestje, Gubik Petra különleges homokanimációval kísért zenekaros koncert-estje és a Honeybeast turnézárója is sok érdeklődőt szólított meg, akik feledhetetlen élményekkel távozhattak mindegyik zenés estről.

A sokszínű program összesen több mint 70 és félezer látogatót vonzott, akiknek mintegy 30 százaléka szegedi. A további 70 százalékban a régióból, az ország távolabbi pontjairól, elsősorban nagyvárosokból, vagy akár külföldről érkező vendégek egyaránt megtalálhatók – így a Fesztivál ebben az évben is a szegedi nyár egyik legfontosabb turisztikai tényezőjeként, a gazdasági folyamatok kiemelkedő motorjaként funkcionált. A Szegedi Nemzeti Színház összművészeti törekvéseinek szellemében a Fesztivál nézői jegyük felmutatásával díjmentesen tekinthették meg a július közepétől szeptember 6-ig nyitva tartó, a Szabadtéri Játékok 95 éves történetét bemutató REÖK-kiállítást; valamint a népszerű, visszatérő backstage bejárások mellett a Reök-palota és a Szabadtéri műhelytitkait is bemutató Nyáresti palotasétákat is sokan látogatták: összesen több mint ezer fő vett részt a vezetéseken, tovább erősítve személyes kapcsolódását a Fesztiválhoz, egyúttal átfogóbban is megmerítkezve Szeged város kultúrájában.

Az utolsó, augusztus 22-i előadás végeztével azonnal megkezdődtek a bontási munkálatok, illetve a következő nyári évad előkészítése. A Szabadtéri Játékok hőségriadóval, energetikai megszorító intézkedésekkel is nehezített, de esőnaptól mentes jubileumi évadának lebonyolításában csaknem 1500 fő vett részt: a Szegedi Nemzeti Színház kollégái mellett a vendégtársulatok közreműködői, az idényjelleggel megbízott vállalkozások, munkatársak, az önkéntes fesztiválkoordinátorok egyaránt elengedhetetlen munkát végeztek az emlékezetes pillanatokkal teli, sikeres évad megvalósulása érdekében.

Az előadás a XIX. század végére, A hattyúk tava születésének korába vezet vissza. De, míg a klasszikus balettműben a hattyúlét a rabság metaforája – az előadásban a szabadságé, megváltódásé, „a jó győzelme a rossz, a fényé a sötétség fölött”.

A palota és a tó romantikus képei helyett egy elmegyógyintézet zárt, szorongató tere fogad minket. Itt él Odette, aki képzeletében hattyú királynőként jár bálban, palotában, múltja és sosemvolt jövője között. Bár teste fogva van, fantáziája nem engedelmeskedik sem a falaknak, sem a kényszerzubbonynak. A fehér ruhák hosszú, megkötött ujjai egyszerre idéznek szárnyakat és bilincseket: mintha a szereplők egyetlen pillanatra rekedtek volna ember és hattyú, valóság és látomás között.

Juronics Tamás olvasatában a jól ismert szereplők kettős életet kapnak. Siegfried nem mesebeli herceg, hanem fiatal orvos, aki az erőszak helyett a türelemben és az emberségben hisz. Rothbart professzor nem pusztán démoni hatalom, hanem a kor gyógyító szándékaiba csomagolt kegyetlenség megtestesítője: gyógyszerekkel, lekötözéssel, hideg vizes kezelésekkel próbál rendet tenni ott, ahol talán épp a rend kényszere okozza a legnagyobb pusztítást. Odile, a fekete ruhás rivális pedig nem egyszerűen külső ellenfélként érkezik. Ahogy a történet rétegei lassan megnyílnak, a néző egyre inkább érzi: a valódi küzdelem Odette belső világában zajlik.

Ettől válik a Fekete hattyú valódi balett-thrillerré. Nem a hangos hatásvadászat, hanem a fokozatosan sűrűsödő feszültség viszi előre. Ki kicsoda ebben a zárt intézetben? Hol kezdődik a gyógyítás, és hol a bántalmazás? Mi az, ami megtörtént, és mi az, amit már csak Odette lát? A darab nem lemond a klasszikus A hattyúk tava szépségéről, hanem más fényt vet rá. A hattyúlét itt nem az átkot és a rabságot testesíti meg, hanem a menekülést, a belső szabadságot és annak a végső helynek a jelképét, ahová a megsebzett lélek még el tud repülni.

Csajkovszkij zenéje ebben az értelmezésben is elementáris erővel szólal meg, de a Szegedi Kortárs Balett mozgásnyelve új idegrendszert ad neki. A színpadon a test beszél: vágyódásról, ellenállásról, rettegésről és arról a törékeny pillanatról, amikor a fájdalomból egyszer csak képzelet lesz. A vetítések, a fények és Bianca Imelda Jeremias jelmezei együtt teremtik meg azt a nyugtalan szépségű világot, amelyben a kórterem ridegsége és a hallucinációk meséje folyamatosan egymásba csúszik.

A Szegedi Kortárs Balett Fekete hattyúja nem illusztrálja a klasszikust, hanem újra kérdez róla. Mit jelent szabadnak lenni, ha a test fogságban van? Lehet-e a képzelet menedék, vagy már maga is csapda? És mi történik akkor, amikor a fehér és a fekete hattyú nem két külön alak, hanem ugyanannak a léleknek két, egymással harcoló oldala?

Augusztus 26-án a Margitszigeten egy érzéki, sötét és mélyen emberi előadás várja a nézőket: Csajkovszkij zenéjével, Juronics Tamás rendezésében, a Szegedi Kortárs Balett szenvedélyes, pontos és megrendítő előadásában. 16 éven felülieknek ajánljuk.

Két ember, akik szinte mindenben különböznek: az egyik rendmániás, a másik trehány, az egyik minden percét beosztja, a másik nem tűr korlátozást, az egyik felmos, a másik összejárkálja… De mi történik, ha ez a két ember összeköltözik? A legszórakoztatóbb vígjátéki helyzetek sora veszi kezdetét!

Neil Simon legtöbbet játszott darabja a Furcsa pár, mely párkapcsolati dráma is lehetne – azonban a két jóbarát, Oscar és Felix komikus duója a történetet ellenállhatatlan vígjátékká varázsolja.

Neil Simon (1927-2018) Golden Globe- háromszoros Tony-díjas amerikai drámaíró és forgatókönyvíró. Több mint harminc színdarabot írt és majdnem ugyanennyi filmforgatókönyvet, többségükben saját darabjai adaptációit. Többször jelölték Oscar-díjra és Tony-díjra, mint bármely más szerzőt. Gyermekkora többnyire boldogtalan és bizonytalan volt. Gyakran keresett menedéket a moziban, élvezte az első nagy mulattatók, köztük Charlie Chaplin alkotásait, és ez ösztönözte, hogy vígjátékíró legyen. 1966-ban egyidejűleg négy sikerdarabját is játszották a Broadwayn, és 1983-ban ő lett az első élő drámaíró, akiről színházat neveztek el New Yorkban.

Az 1965-ben íródott Furcsa pár címszerepében a Centrál Színházban Alföldi Róbertet és Stohl Andrást láthatjuk, akik most először játszanak egy színpadon.

„Azt kell mondjam, hogy 30 éve dolgozunk együtt, de most is meg tudott lepni, és nagyon jó volt vele próbálni, játszani meg csodálatos. Lenyűgöző színész – és nagyon sokat segített. Nagyon szeretem ezt az embert, és nagyon nagy színésznek tartom” – mondta Alföldi Róbert a Stohl Andrással való első közös játékról. „A Furcsa pár elképesztően van megírva. Nem véletlen a népszerűsége több mint 60 éve. És nagyszerű ez a két szerep. Neil Simon nagyon sok mindent belerakott, nagyon mélyről, a saját életéből. Nagyon fontos, hogy nincs könnyű műfaj – igazság van. És fontos, hogy az előadás mai legyen, mai emberek, mai férfiak fájó, ismerős érzéseit mutassa meg. Ma már nem könnyű egyszerűen elmesélni egy történetet. Ma már ez az újszerű. Jól esik játszani, nagyon jó érezni azt a figyelmet, ami a nézőtérről jön felénk” – tette hozzá.

„Régi motorosok vagyunk mindketten, Robi meg én, évtizedek óta barátok, de eddig mindig a rendezőm volt, az igazgatóm. Most végre mind a ketten a színpadon állunk, nincs kecmec, egyenlő pályák egyenlő esélyek. Az olvasópróba után egyszerre kérdeztük, miért nem fordítva osztott szerepet Tamás, belőlünk az következik! De persze, hogy így a jobb! Így komédiázhatunk igazán! Félix és Oszkár: a furcsa pár” – tette hozzá Stohl András.

A további szerepekben olyan nagyszerű színészek láthatók, mint Marton Róbert, Magyar Attila, Mészáros András, Rada Bálint, Domokos Éva Lili és Hermányi Mariann. A darab Puskás Samu és Puskás Dávid vadonatúj fordításában kerül a színpadra. Az előadás díszlettervezője Bagossy Levente, a jelmeztervező Kovács Andrea, a rendező Puskás Tamás.

A szervezők MTI-hez elküldött közleménye szerint az esemény témájának fókuszába azt a köztes állapotot állítja, amikor egy korábbi rendszer már megrendült, de az új még nem alakult ki.

A programban négy külföldi művész budapesti adaptációját mutatják be hazai közreműködőkkel. Mehdi Dahkan marokkói és magyar táncosokkal közösen létrehozott KMs of Resistance című koreográfiája és hangperformansza a légzést az ellenállás és a kollektív cselekvés eszközeként vizsgálja. Wojciech Rybicki Fordított partitúrák című munkája csepeli lakókkal folytatott beszélgetésekből kiindulva tárja fel a városi terek rejtett történeteit és a kollektív emlékezetet.

Elisabetta Consonni (Un)real estate agency című részvételi performansza egy képzeletbeli ingatlanirodán keresztül azt vizsgálja, hogyan válik az otthon egyre inkább pénzügyi eszközzé. Marcos Krivocapich Unreal State című városi sétája pedig a megfigyelési rendszerek és digitális technológiák mindennapi életre gyakorolt hatására reflektál.

A Művész mint Kurátor programban idén a Fuzzy Earth kollektíva meghívására Irene Lucas napenergia-laboratóriuma és közösségi konyhája, a Pop Up Cantina Solar érkezik Budapestre.

A fesztivál Sensing the City programsorozata idén is a városi térbe illesztett művészeti akciókkal foglalkozik. Jody Wood Mobility Garden című interaktív, hordozható kertje az élelmiszer-ellátással kapcsolatos tudás és a közösségi gondoskodás kérdéseit vizsgálja.

Móró Zsófi ERŐ-MŰ (From Red to Green) című projektje az 1988-as Bős–Nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozások emlékét kapcsolja össze a Duna jelenlegi ökopolitikai kérdéseivel. Szabó Kristóf Ecological Backup System című, napenergiával működő köztéri akciója pedig a városi ökológia sérülékenységére és a természet lehetséges jövőjére hívja fel a figyelmet.

A szervezők szerint a fesztivál elsősorban azt vizsgálja, hogyan lehet együtt élni a változással. A programok arra ösztönzik a közönséget, hogy ne csupán szemlélője, hanem alakítója is legyen a körülötte zajló társadalmi és környezeti átalakulásoknak.

Hartung Attila rendező és Iványi Petra producer teljesen független gyártásban készítették el A pokol élővilágát, amelyben a kortárs magyar színjátszás több nemzedéke találkozik. Főszereplője, Henrik (Nagy Márk) vendégként érkezik a Szentiványi család kastélyába egy ünnepi vacsorára; ám valódi szándékait csak a barátnője, a család legfiatalabb lánya (Mészöly Anna) sejti. Az építőipari oligarchacsalád több generáció óta (Cserhalmi György, Alföldi Róbert, Tenki Réka, Lengyel Tamás, Hay Anna) a legfelsőbb politikai és gazdasági körök meghatározó szereplője, és könnyen lehet, hogy ebben a különös játszmában már több lépéssel Henrik előtt járnak. Az este során napvilágra kerülnek a múlt bűnei, és Henrik számára is kiderül, hogy az ember bűntelen lehet, de ártatlan soha.

A pokol élővilága társadalomkritikus hangvétele miatt drMáriás felkérése szinte magától értetődő volt. A művésznek megmutatták a még utómunkálatok alatt lévő filmet, és nagyon tetszett neki az alkotás: „erős, felkavaró, izgalmas. Nagyon fontos és aktuális kérdéseket boncol magas művészi színvonalon, sok pontján ráadásul rokon is a világlátásommal. Azzal, hogy olyan mélyen stigmatizált társadalomban élünk, ahol csak a generációs politikai-ideológiai beidegződések, paranoiák, fájdalmak és vakság kibeszélésével, gyógyításával, feloldásával tudunk egy élhető világot teremteni magunk és az örököseink számára. A pokol élővilága számomra egy nagy és fontos lépés megtételére segít ezen az úton, ezért fontosnak tartom, hogy minél többen lássák.” A Munkácsy-díjas festő visszatérő motívuma, hogy ismert közéleti és kulturális szereplőket a művészettörténet nagy alakjainak műtermébe helyez, saját világukat az adott festő stílusával és látásmódjával ütköztetve. A pokol élővilága teaser plakátján Cserhalmi György, Alföldi Róbert és Mészöly Anna a belga expresszionista festő, James Ensor (1860-1949) világában köszön vissza, mivel Ensor groteszk, maszkokkal, torz figurákkal és baljós társadalmi látomásokkal teli művészete különösen közel áll a film hangulatához.

drMáriás munkásságára főleg a harsány és kritikai hangvétel, valamint a kelet-európai identitásból, történelmi és politikai sajátosságokból fakadó létkérdések jellemzők. Amikor drMáriás megnézte a filmet, Hartung Attila inkább be sem ült a vetítőbe, mert nem akarta zavarni őt a jelenlétével. „Utána leültünk és hosszasan beszélgettünk az ország helyzetéről, politikáról, művészetről. Gyorsan kiderült, mennyire hasonlóan látjuk a világot. A festmény elkészültét közös ötletelések előzték meg, de igyekeztem csak partvonalról segíteni a folyamatot, és csak akkor jelen lenni, amikor szükség volt rá, hogy elmondjam a gondolataimat. Azt szerettem volna, ha a ráhatásom nélkül, az ő víziója születik meg a filmre és korunkra reflektálva” – mondta Hartung.

A pokol élővilága 2026. november 26-án kerül országosan a mozikba, forgalmazója a Mozinet.

A történet Gregory Maguire regényét veszi alapul, amely az Óz, a csodák csodájából ismert világot, szereplőket helyezi új nézőpontba. Fő kérdése a jó és a rossz viszonya: hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik.

A jóságos boszorkány, Glinda (Tóth Angelika) és a gonosz, nyugati boszorkány, Elphaba (Stéphanie Schlesser) sorsa diákkorunkban, a Shiz egyetemen „keresztezi” egymást, amikor szobatársak lesznek. Kezdetben ellenfelek, de a történet előrehaladtával elválaszthatatlan barátnőkké válnak.

A mesevilágot az abba beszivárgó emberi hatalomvágy, a Varázsló (Hevér Gábor) karaktere forgatja fel fenekestül. A „függöny mögötti” kis alak egyáltalán nem olyan hatalmas, mint amilyennek mondja magát: és amikor ezzel Elphaba szembesíti, tesz róla, hogy a lányt hiteltelenítse, és az emberek Óz-szerte ellenségként kezeljék. A titok, a külcsín mögötti szélhámosság nem tudódhat ki semmi áron.

A Wicked egyik legnagyobb érdeme, hogy meseszerűen, játékosan jár körbe olyan témákat, mint a másság és kirekesztés, önmagunk elfogadása, az igaz szerelem vagy éppen tömegeket manipuláló, ellenségképekkel kormányzó hatalom.

Tóth Angelika hitelesen játssza a naiv, önimádó karakterként induló Glindát, aki ahhoz van szokva, hogy az élettől mindent megkap, amit csak akar. Feltűnősködő, sipítozó, és eléri, hogy mindig rá irányuljon a figyelem, amikor csak megszólal. A darab végére, Elphabával kötött barátsága segítségével egy sokkal érettebb, nem csak magára, hanem az őt körülvevőkre is gondoló emberré válik, aki korántsem hisz már el mindent, amit mondanak neki.

Ellenpólusa, az Elphabát játszó Stéphanie Schlesser egy nagy kérdőjel volt a számomra: kíváncsi voltam, hogy lesz képes ilyen rövid idő alatt megbirkózni egy magyar nyelvű főszereppel – ráadásul egy olyan főszereppel, amelyben az első felvonást záró Defying Gravity dalt az egyik legnagyobb kihívást jelentő Broadway-slágernek tartják, a magas hangok és a közbeiktatott levegővételek hiánya miatt. A színésznő igazi, kellemes csalódás volt: ahogy ilyenkor mondani szokás, jobb volt a kiejtése, mint néhány magyarnak, akinek ez az anyanyelve, az akcentusa csak ritkán érződött a szövegen, de akkor is csak hozzátett a darabhoz, még inkább kiemelve Elphaba másságát, különcségét.

A szereplőgárda, ahogy azt az Erkel Színháztól már megszokhattuk, neves és elismert művészekből áll. Koltai-Nagy Balázs a nagydumás, de annál érzelmesebb Fiyero hercegként szerelmi háromszöget alkot a két barátnővel. Udvaros Dorottya Madame Morrible-ként és Csonka András Dr. Dillamond kecskeprofesszorként Elphaba mentoraivá válnak. Az Óz, a csodák csodájából ismert szereplők is felbukkannak: a szívét elveszítő szerelmes mumpic (Puskás-Dallos Péter), a musical verziójában kerekesszékes boszorkány, Nessarose (Pásztor Virág) vagy éppen Dorothy (Bertalan Dorka), és a kiskutyája, Totó (Chips).

A látványos, monumentális díszleteket és az abba beleolvadó jelmezeket Erkel László Kentaur alkotta meg, akinek, saját bevallása szerint is egyik legnagyobb munkája ez a mostani.

Az előadás a grandiózus látványvilág létrehozásának érdekében rengeteg technikai megoldással élt, amelyeknek úgy kellett jelen lenniük, hogy lehetőség szerint a néző számára minél tovább rejtve maradjanak. A nézőtér felett kifeszített drótpálya például először csak akkor vált észrevehetővé, amikor Glinda végighaladt rajta a buborékjában. És ugyan ezek a „trükkök” egy idő után már nem hatottak az újdonság erejével, mégis újra meg újra képesek voltak megteremteni a varázslat illúzióját.

Smaragdváros, a Shiz és a többi helyszín, amit Ózból látunk, szintén grandiózus elemekből áll össze, élettel pedig Túri Lajos Péter koreográfiája, az Erkel Színház tánckara, továbbá a Szegedi Szabadtéri Játékok statisztái töltik meg. A mozgásuk az egész színpadképet nézve is gyönyörű, de ha megpróbáljuk leszűkíteni a figyelmünket egy-egy táncosra, már az is úgy érződik, mintha minden egyes apró karakternek saját személyisége, saját élete lenne, és nem csak egy nagy egész részét képeznék.

A színészek gyakran a nézősorokba is kisétálnak, interaktálnak a közönséggel, és egy percre sem esnek ki a szerepből: különösen kiemelném azt a két szárnyas majmot, akik nemcsak a felső sorokba majomkodták fel magukat négykézláb, hanem még a művészek hátsó lejáratáig is folytatták útjukat, miközben körülszaglásztak, megnéztek maguknak minden nézőt.

A díszletben egyedül a második felvonásban megjelenő „barátságfal” hat furcsán, oda nem illően. A rendezői ötlet a közönség bevonása volt oly módon, hogy a szünetben az egyik fotófalnál készített „barátságképekkel” a nézők viszontláthassák magukat a nagy finálé előtt a hátsó kivetítőn, Glinda és Elphaba duettje közben. Én, aki nem jártam arra a szünetben, és csak említésből hallottam a „barátságfalról”, nagyon idegennek éreztem ezt az elemet, megtörte az színpadi immerziót. Azonban biztos volt olyan néző, akinek tetszett, az Erkel megszokott showműsoros, nézőmágnes stílusához pedig kifejezetten illett.

A magyar fordítástól nagyon féltem, mert nem sokkal az előadás előtt találkoztam a netflixes verzió magyar feliratának félrefordításával. A Galambos Attila-Szente Vajk által készített változat azonban már az elején eloszlatta a kételyeimet: amikor meghallottam, hogy az egyik kedvenc dalbetétemet, a Loathing-ot (magyarul iszony, utálat, undor) Émelyre fordították, tudtam, jó kezekben van a szöveg. Szintén dicséretes, hogy a darab szójátékainak, egy-egy karakter szándékosan mesterkélt nyelvhasználatának is teret adtak. A színpad két szélén kivetítőkön vetítették az angol változatot: összehasonlítási alapnak tökéletes volt.

A musical néhány ponton szenvedett csak a szabadtéri színház szinte kikerülhetetlen átkaitól (egyszer-egyszer berecsegő mikrofon, visszhangzó hangosítás, sorban állást elkerülni akaró, tapsrend alatt kisiető nézők), de Szente Vajk rendező és színházigazgató csapatának sikerült ezen hátráltató körülmények ellenére is egy olyan előadást összehozni, amely méltó utódja az eredeti Broadway musicalnek.

A Wicked nemsokára Budapesten is látható lesz, az Erkel Színházban decembere 4-én lesz a hazai, kőszínházi bemutatója. A mostani színészekhez váltott szereposztásban olyan nevek csatlakoznak, mint Veres Mónika Nika, Venczli Zóra, Csobot Adél, Veréb Tamás, az augusztus 20-án Boq szerepében már bemutatkozó Braga Nikita, Szabó P. Szilveszter, illetve Náray Erika.

A Gólem Színház 21. évadának első bemutatója az Életbenléti igazolás. A 2017-ben Tel-Avivban nagy sikerrel bemutatott darab európai ősbemutatóját Roy Horovitz rendezi, a főszereplők: Egri Márta, Hay Anna és Szamosi Zsófia. Bemutató: 2026. szeptember 17.

A világ leggyilkosabb humorú túlélőjének és a világ legprecízebb német bürokratájának összecsapása: Reich Klára Európából indult, s egy rövid auschwitzi kitérő után érkezett meg Ausztráliába. Az elmúlt 60 évben évente egyszer meg kell jelennie a német nagykövetségen, hogy aláírja a Lebensbescheinigungját, azaz az életbenléti igazolását. Mert maga a tény, hogy ott van, él és lélegzik – nem elég. Az aláírás is kell. Az utóbbi 40 alkalommal Hilda, a lánya is elkíséri. Így 1998-ban is, amikor egy új tisztviselő, Heidi Rommel érkezik a konzulátusra. Egy pillanat alatt minden megváltozik.

A szezonban ismét fontos szerepet kapnak a kortárs zsidó kultúra és a társadalmi kérdések. Október 2-án, Szukot ünnepének utolsó estéjén negyedik alkalommal rendezik meg a Nyitott Sátrak Éjszakáját, amelyen négy különböző helyszínen kortárs zsidó irodalmi művek hangzanak el. Novemberben érkezik a Soha többé – mindörökké, O. Horváth Sári első rendezése a Gólemben. A produkció egy allegorikus főszereplő, egy hitlervakfutrinka történetén keresztül vizsgálja a gyűlöletkeltés politikai és társadalmi mechanizmusait. Az előadás író-rendezője O. Horváth Sári, a monodrámát Boncz Ádám játssza.

 Decemberben a társulat Állatok címmel mutat be új előadást Bernard Malamud A zsidómadár és A beszélő ló című novellái alapján. Mi a közös egy new york-i varjúban, aki saját magát zsidómadárként látja és Abramowitzban, a cirkuszi beszélő lóban, azonkívül, hogy zsidók? Játsszák: Dajka Szúra Szeréna, Hencz András, Nádasi Iván, Sipos Vera Az évadban különleges és egyszeri eseményként december 30-án érkezik A „Nagy” Zsidó Kabaré, Nagy Endre, a magyar kabaré atyjának 2027-ben esedékes 150. születési évfordulója alkalmából.

A 21. évadtól repertoárra kerül egy interaktív long-form improvizációs előadás, az Apropó – kóser verzió, a Gólem és az Imposztor Színházi Társulat közös produkciójaként. A repertoár része marad a LICHT, a TÁP Színház és a Gólem koprodukciójában készült Mehr Licht!, valamint a TÁP Színház–FÜGE Produkció Roletti, avagy Jakab és János legendás barátsága című előadása is. A Gólemben jelenleg egyszerre három Vinnai András által jegyzett produkció – a Lefitymálva, a Lefitymármegint és a Roletti – is látható. Megnyílik a GóleMűhely! A szeptemberben nyíló GóleMűhelynek köszönhetően a Gólem még több lehetőséget tud biztosítani a nem zsidó tematikájú előadások befogadására.

Október 16-án a KVTársulat bemutatja Gondviselés című új produkcióját, melynek író-rendezője Háda Fruzsina. A fikciós dokumentumdráma a magyar büntetés-végrehajtásban dolgozókkal, fogvatartottakkal, hozzátartozókkal, valamint egyházi és civil szervezetekkel készített interjúk alapján vizsgálja, hogyan változik meg egy ember és környezete élete egy börtönbüntetés következtében.

A repertoáron marad a Karaván–Antikart produkciója, A gránátalmafák alatt is, amely egy identitását és vallási gyökereit kereső fiatal történetén keresztül beszél családról, hitről és újrakezdésről. Zsidó kultúra az asztalnál is A 21. évadban tovább bővülnek a Gólem gasztronómiai programjai is. A népszerű Helló, Sábesz! estek szeptembertől sorozattá alakulnak, két tematika – ünnepek és városok – köré szervezve. A program a gasztronómiát, a kultúrát és a közösségi élményt kapcsolja össze: egyfajta „szabadegyetem és családi vacsora” találkozása, ahol az étel mellett a zsidó kultúra is főszerepet kap. Októbertől indul a SÁBESZ PAKK is: minden hónap első péntekjén teljes sábeszi vacsora rendelhető elvitelre. Emellett visszatér a péntekenkénti babkarendelés is.

Fesztiválok egész évadban A Gólem társulata a 21. évadban több fesztiválon is találkozik a közönséggel. Augusztus 25-én a VIDOR Fesztiválon a Lefitymármegint című előadás látható, szeptember 5-én a Pozsonyi Pikniken a FIDELIO Színpódiumon felolvasás lesz hallható, szeptember 6-án pedig ismét megrendezik a Sálom utca kortárs zsidó kulturális és művészeti fesztivált a Csányi utcában. Az idei esemény témája a szeretet és a szerelem. Szeptember 13-án jön a Sálom, ABONY! fesztivál, a Gólem Színház és Abony Város Önkormányzatának közös kulturális és gasztrofesztiválja, november 6–8. között pedig első alkalommal rendezik meg az EFF – Erzsébetvárosi Függetlenek Fesztiválját.

Az ötfős összefogásban megvalósuló eseménysorozatnak a Gólem mellett a Bethlen Téri Színház, a KV Társulat, az RS9 Színház és az Imposztor Színházi Társulat is szervezője. A szezon végén, 2027 márciusában ismét érkezik a Purimi Sütinap, amelyet a Gólem Központ a Csányi5-tel, a MAZS Alapítvánnyal és a KULT7-tel közösen szervez. Megújult a Gólem weboldala Az új évad kezdetére megújult a Gólem Színház és Központ weboldala is. Az új oldalon elérhető a 2005-ig visszakereshető archívum, a havi műsor naptára, valamint az új társulati portrék. A fejlesztés több mint egy év munkájának eredménye. A Gólem 21. évada tehát egyszerre épít a színház zsidó kulturális identitására, nyit az új alkotók és közönségek felé, és a színházi előadások mellett gasztronómiával, irodalommal, zenével és fesztiválokkal is várja a közönséget.