Súgópéldány

Megújult formában tér vissza a Szegedi Szabadtéri Játékok online beszélgetéssorozata. Korábban Szabadtéri Szalon néven volt ismert a Stahl Judit vezette műsor, amely jeles művészek, népszerű alkotók és közreműködők segítségével avatja be a Dóm tér nagyprodukcióinak kulisszatitkaiba a nézőket. 2026-ban azonban új formát ölt Stahl Judit műsora, így is jelezve: a 95 éves fennállását ünneplő Szabadtéri nemcsak a múlt hagyományainak megőrzésére törekszik, de a korral is együtt kíván haladni a jubileumi évadban és ezután is. Szabadtéri podcastként a sorozat így még kötetlenebb, még barátibb hangvételű beszélgetésekben mesél az előadásokról, még közelebb hozva a nézőkhöz a színház, a szabadtéri sokszor misztikusnak tűnő világát.

Az idei adások sorában elsőként Zsuráfszky Zoltán és Barnák László Stahl Judit vendégei. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes illetve a Szabadtérit is magában foglaló Szegedi Nemzeti Színház élén álló művészek mondhatni a történelmi témák jegyében találkoznak a Szabadtéri podcast stúdiójában. Hiszen a Hősök hajnala című, a Dózsa-féle parasztfelkelés és a mohácsi ütközet eseményeit a tánc nyelvén feldolgozó előadás lesz az első a Dóm téri nagyszínpad idei vendégprodukciói között; műsorra tűzése által tovább él a több évtizedes hagyomány, hogy a Szabadtéri Játékokon grandiózus néptáncprodukciók képviselik a magyar nemzeti kultúrát. A Kossuth-díjas rendező-koreográfus a felvétel alkalmával bemutatja a két részből álló előadás koncepcióját, a Wunderlich József színművész főszereplésével újjáéledő Tánckrónika Dózsa György tetteiről és a Rekviem Mohácsért című egyfelvonásos táncműveket. Többek közt arra is fény derül, hogyan adta a két részből álló előadás címét Barnák László az alkotókkal, Zsuráfszky Zoltánnal és Zs. Vincze Zsuzsával egyetértésben, a tragikus kimenetelű történelmi események hátterében megbúvó, felemelő tanulságokra, példamutató sorsokra, reménykeltő összefogásra helyezve a hangsúlyt.

A beszélgetésben az előadás páratlan vizualitásáról, a színpadon megjelenő csodaszép viseletek és a gyorsöltözés nehézségeiről, de még a néptánc-koreográfiák taníthatóságáról is érdekes felvetéseket hallhatnak majd a nézők, akárcsak a Szabadtéri Játékokról, amely éppen 95 évvel ezelőtt vette kezdetét, és maga is egyedülálló helyet foglal el a magyar kultúrában és színháztörténetben. Az első Szabadtéri podcast hamarosan megtekinthető a Játékok Facebook-oldalán, az előadás iránt érdeklődők pedig online is tájékozódhatnak, és biztosíthatják jegyeiket a Fesztivál felületén.

Ezúttal a Fővárosi Nagycirkusz érkezett vendégségbe a Budapesti Operettszínházba, hogy egyetlen estére újra találkozóra hívja a cirkusz és a zenés színház rajongóit. Ez alkalommal az Operettszínház nagyszínpadán elevenedett meg a manézs varázsa: a Fővárosi Nagycirkusz artistái és cirkuszszínházi produkciói találkoztak a Budapesti Operettszínház népszerű művészeivel.

Az est során népszerű musical- és operettrészletek hangzottak el a Budapesti Operettszínház repertoár előadásaiból, a Carmen, A Notre Dame-i toronyőr, a Monte Cristo grófja és a Jekyll és Hyde című musicalekből, valamint A cirkuszhercegnő és a Csárdáskirálynő operettekből. A zenei anyagot a Fővárosi Nagycirkusz elmúlt 10 évének cirkuszszínházi előadásaiból – a Lúdas Matyi a cirkuszban, a Melyiket a 9 közül? és a Holle anyó – válogatott részletek színesítették, különleges összművészeti élménnyé formálva az estét.

Az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor Felföldi Anikót, az Operettszínház legendás művészét sikerült megidézni, aki a Fővárosi Nagycirkuszban három éven keresztül alakította a Lúdas Matyi a cirkuszban című előadásban Matyi édesanyját. A gálaest során a közönség ízelítőt kaphatott a Fővárosi Nagycirkusz idei nyári, szeptember végéig látható műsorából, a MIRÁZS-ból.

A látványos koreográfiák, a lélegzetelállító artista produkciók együttese ezúttal is bizonyítja: a cirkusz és az operett találkozása nem egyszeri kísérlet, hanem valódi, működő kulturális párbeszéd. A gálaműsor több dalában közösen játszott a cirkusz és színház zenekara, ahogy a két balettkar is együtt lépett fel több produkcióban. Különleges szakmai kihívás, bravúr volt a háttérdolgozók – világosítók, hangosítók, díszítők, porondosok, öltöztetők, videósok – összedolgozása is.

Az est során a Budapesti Operettszínház népszerű művészei léptek színpadra – Fischl Mónika, Nádasi Veronika, Homonnay Zsolt, Kiss Zoltán, Sándor Péter, Szomor György és Tassonyi Balázs (e.h., SZFE) – világszínvonalú, nemzetközi cirkuszművészek társaságában a MIRÁZS című műsorból: Khertek Demir-Ool, Gaiazov Salikh, Pippa és Bobby, Bilenkyi Vladyslav, Hanusz István, Romanov Roman. További fellépő artistaművészek: Csanády Bernát, Balogh Dominik, Lengyel András, Nánai Dávid, György Tibor, valamint az Old Circus School Ukraine diákjai Momot Svitlana vezetésével. Az est házigazdája: Tassonyi Balázs volt.

Közreműködött a Budapesti Operettszínház Balettkara, Énekkara és Zenekara, melyet Tassonyi Zsolt vezényelt (karigazgató: Szabó Mónika). Közreműködött továbbá a Fővárosi Nagycirkusz Balettkara és Zenekara.

Zenekarvezető: Szakál László

Koreográfus-asszisztens: Kelemen Krisztián

Az est koreográfusai: Fejes Kitty, Kelemen Krisztián, Simon István

Rendezőasszisztens: Czeglédi Ákos

Produkciós menedzser: Csicsely Zoltán

Rendező: Homonnay Zsolt

„A Színes tinták kertje a metaflora projekt keretében valósult meg. Az 1910-ben írt költemény az ábrándozásról, az elvágyódásról, a szabad gyermeki képzeletről szól, és a kert is ezt a színes, érzéki álomvilágot jeleníti meg - növényekkel. A kertben színes virágú évelő és egynyári növények, valamint dekoratív festőnövények egyaránt megtalálhatóak” – mondta Kurcz Adrienne, a Városliget Zrt. kommunikációs igazgatója az eseményen.

A Magyar Zene Háza és a Néprajzi Múzeum közötti parkrészen található kertbuborékot Orbán Eszter műfordító, dísznövénykertész, a metaflora alapítója, valamint Márton László festő- és kertművész közösen alkotta meg, mintegy egyhónapos munkával.

„Minden valamirevaló kert mögött ott a gondolat. A metaflora kertek ötlete Kaffka Margit Színek és évek című regénye spanyol fordítása közben jutott eszembe. Úgy éreztem, az irodalmi mű természetbeni kifejezését nem direkt, hanem absztrakt módon kell megtenni, mint egy műfordítást, vagyis az irodalmi művet a kert nyelvére, virágnyelvre lefordítani. A projekthez csatlakozott Márton László festőművész” – mesélte Orbán Eszter.

Mint felidézte, a Kaffka-regényből 2024-ben Balatonfüreden, a Fordítóház melletti területen valósult meg az első „kertfordításuk”, amely sikert aratott, ennek volt köszönhető a Városliget Zrt. felkérése egy hasonló tematikájú kert létrehozására.

A kertet övező, fehér kőlappal kirakott tér megidézi a fehér papírlapot, amelyre Kosztolányi a versben a szeretett lánynak ír, illetve a szöveg utolsó, a tarka álomvilágot a színtelen, sivár valósággal szembeállító sorát is.

„A Kosztolányi ismert versében megtalálható gyermeki képzeletet, a valóságtól elszakadást próbáltuk megjeleníteni a magunk eszközeivel. A Márton László által a kertbe tervezett lengőhinta szintén az elrugaszkodást, a képzelet szabadságát, az ábrándozást láttatja. Elsősorban légies évelő növényeket, fűféléket, virágokat ültettünk be, olyanokat, amelyek visszaadják a téma szabadságát, levegősségét, könnyedségét, ahogy a vers halad sorról sorra, egyik színről a másikra” – fűzte hozzá Orbán Eszter.

Márton László elmondta: az ásványi alapú festékkel színezett kavicsokból kirakott „tintafolyók” a vers dinamikáját és hangulati sokszínűségét tükrözik.

„Az általunk létrehozott kert olyan, akár egy szobor: egyetlen elem sem hiányozhat, ha egyet is elmozdítunk, már szétesik az egész kompozíció. A hangulatokat kicsit a japán kert szemléletmódjával próbáltuk ábrázolni, hogy az ember el tudjon mélyedni egyes részletekben. Fontos volt, hogy szárazságtűrő növényeket használjunk. A kert két-három év alatt érheti el ideális állapotát, addig is minden évszakban más-más árnyalatú színekben fog pompázni” – fogalmazott Márton László.

A kert bemutatóján egy fővárosi általános iskola tanulói mondták el Kosztolányi versét, amely hat – a magyaron kívül angol, francia, lengyel, német és spanyol – nyelven olvasható el a helyszínen.

Az eseményen egy szintetizátor-különlegesség szolgáltatta a hangaláfestést: a Pocket Scíon segítségével a növényben zajló elektromos folyamatok apró változásai alakítják az eszköz által előállított zenét.

Az este nem csak zenéről szól: egy különleges Wicked-tematikájú pop-up installáció is várja a látogatókat, amely egyedi fotó- és videópontként is szolgál, lehetőséget adva mindenkinek, hogy maga is részesévé váljon a varázslatos világnak.

A szegedi közönség ráadásul elsőként kaphat ízelítőt abból, ami augusztusban a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán teljes pompájában elevenedik majd meg – Szente Vajk rendezésében.

Egy napüdvözlettel sor került a Jurányi napelemrendszer ünnepélyes átadására Stefanovics Angéla és a Magyar Természetvédők Szövetségének képviselőinek közbenjárásával. Hetedik alkalommal adták át a Staféta Közönségdíjat, illetve a Fidelio és a radiocafé nagy értékű felajánlásai is gazdára leltek a közönségszavazás dobogósai között. Kihirdették az 5. Mastercard Alkotótárs színházi pályázat keretében a IX. TITÁNium Pályázat eredményét, illetve átadták a TITÁN-díjat. Bemutatták Schwechtje Mihály Poket kötetét, és felavatták a Jurányi Ház Poket automatáját. Végezetül megnyitották az OPINION – interaktív fotókiállítást a negatív kommentek súlyáról a Jurányi udvarán.

Az eseményt Stefanovics Angéla színésznő indította egy napüdvözlettel, majd Szalkai-Lőrincz Ágnes, a Magyar Természetvédők Szövetségének közösségi energia szakértője ünnepélyesen felavatta a Jurányi Ház napelemrendszerét.

Mielőtt átadásra kerültek volna a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta pályázat közönségdíjai, Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója osztotta meg gondolatait a jubiláló Staféta pályázatról. A 2026. március 27. és június 1. között tartó Staféta közönségszavazás során 805 szavazat érkezett a jelöltekre. A nézők ezúttal hét előadásra adhatták le voksaikat. A Staféta közönségdíját, Cséffai Györgyi szobrászművész alkotását a legtöbb szavazatot kapó DRIVE című előadás alkotói: Kelemen Kristóf és Török Tímea nyerték. A csapat a díj mellett a Füge Produkció támogatói által 1 millió forintos produkciós támogatásban részesül, amit egy a 2026/27-es évadban megvalósuló bemutatójához használhat fel.

A Fidelio különdíját Rosznáky Emma lapigazgató és Várhegyi András, főszerkesztő nyújtották át a második helyezettnek, Kenéz Ágostonnak, a Ha már lúd... című családi színházi előadás rendezőjének. A közönségszavazás harmadik helyezettjének, Fodor Orsolyának és Varsányi Péternek Szőke Tibor, a radiócafé ügyvezetője adta át a különdíjat a Capitalism for Children című darabért.

A 2026/27-es évadban is folytatódik a TITÁNium – nemes a cél program a FÜGE koordinálásában, a Mastercard Alkotótárs támogatásával és a befogadószínházak partneri együttműködésével. Az idei évben meghívásos formában, az elmúlt évben olvasott pályázati anyagok alapján válogattak a játszóhelyek a fiatal, 35 év alatti, pályájuk elején álló színházcsinálók megvalósításra váró projekt-terveiből. A két sikeres projekt társításának célja, hogy a nyertesek még stabilabb és biztonságosabb keretek között valósíthassák meg produkciójukat, hiszen a program szakmai tudást-mentorálást, infrastruktúrát-próbatermet, anyagi forrást és játszóhelyet is biztosít majd számukra.

Díjazottak:

A TITÁNium-Mastercard Alkotótárs mentorprogramra 2026 őszén kerül sor, amin a fent említett fiatal színházcsinálók, alkotók kapnak lehetőséget gyakorlati tudásuk elmélyítéséhez meghívott szakemberek segítségével.

A 4. Mastercard Alkotótárs és a VIII. TITÁNium Színházi Pályázat keretében 4 előadás kapott támogatást 2025-ben. A jelenlévő nyertesek (Alja Branc az Irene Plaquetól, Horváth Panna, Lukács Ádám és Sándor Júlia) a már megvalósult és ezután bemutatandó projektjeikről számoltak be a közönség előtt.

A blokk lezárásaként Kenéz Ágoston és Nyári Ádám, korábbi TITÁN-díjasok felkonferálták az idei TITÁN-díj átadását. A nyereményt Geröly András adta át a Mastercard képviseletében Ferenczy-Nagy Boglárkának és Gálhidy Gizellának a Liturgia című előadásért.

Ahogy Rozgonyi-Kulcsár Viktória fogalmazott, egy régi vágy valósult meg azzal, hogy POKET automatát avatott fel Vecsei H. Miklós a Jurányi Ház B épületében. A Pikniken bemutatásra került a Jurányi Ház visszatérő szerző-rendezőjének, Schwechtje Mihálynak a négy drámáját tartalmazó POKET kötet. A szerzőt Asztalos Emese, szerkesztő kérdezte.

A Piknik zárásaként Brigitte Lanoire a Jurányi udvarán megnyitotta az OPINION interaktív fotókiállítást a negatív kommentek súlyáról.a

Páratlanul népszerű, világszerte az egyik legtöbbet játszott musicalként jellemezte a Wickedet Szente Vajk a produkció olvasópróbáján. A június 8-án megrendezett alkalmon a rendező elárulta, Stephen Scwartz és Winnie Holzman, a világhírű musical szerzőpárosa nem adta könnyen a bemutatás jogát, ám végül bizalmat szavazott a magyar alkotóknak, hogy non-replica változatban vigyék színre Óz boszorkányainak történetét. A művész bemutatta a Szabadtéri Játékokon színre kerülő, az Erkel Színház produkciójában készülő előadás szereplőit: az Apát Fejszés Attila, Boqot Puskás-Dallos Péter, Dr. Dillamondot Csonka András, Nessarose-t Pásztor Virág, a Varázslót Feke Pál és Hevér Gábor, Madam Morrible-t Udvaros Dorottya, Fiyerót Koltai-Nagy Balázs, Glindát Tóth Angelika, Elphabát Stéphanie Schlesser alakításában láthatja majd a hazai közönség.

Bemutatta a készülő produkció alkotóit is: az előadás vizualitásáról Erkel László Kentaur díszlet- és jelmeztervező, Tóth Kázmér szcenikus és Madarász „Madár” János világítástervező gondoskodik, zenei vezetője Károly Kati, a karmesteri pálcán Balassa Krisztián és Drucker Péter osztoznak majd, a koreográfiát Túri Lajos Péter jegyzi. Ezt követően Szente ismertette Kentaurral közös díszlet- és jelmezkoncepcióját. A rendező elárulta, az előadás vizualitásának kidolgozásában egyfajta különleges szabadságot ad a tervezőknek, hogy Magyarországon még nincs akkora kultusza sem a Wickednek, sem az Óz figuráit megalkotó meseregénynek és filmfeldolgozásának, mint a tengerentúlon, így lehetőségük nyílik önálló vízió megalkotására. Az előadásban épített díszletek és fénnyel festett képi hatások együtt teremtik meg az összképet, a Dóm tér színpadára illő, grandiózus kivitelben.

A jelmezek a meseszerű és valószerű ábrázolást vegyítik, egyensúlyozva a két véglet között; emellett, utalva a történet 1930-as évekbeli eredetére, e korszak viseletesztétikája is megjelenik, és részt vesz a karakterutak kézzelfoghatóvá tételében.

Mielőtt a szereplők és az Erkel színház musical ensemble hozzákezdett a szövegkönyv felolvasásához, a dalok elénekléséhez, a rendező átfogó koncepcióját, a darab mondanivalójáról vallott gondolatait is megosztotta a próba résztvevőivel. Számára az előadás magjában az a kérdés rejlik, vajon mit ér az erkölcsi meggyőződés, amelynek valós következményei vannak? A fiatal boszorkányok és társaik más és más utat járnak be, különféle válaszokat adnak ugyanarra a világra. A morális felelősségvállalás mellett fontos szerepet játszik a cselekményben a hatalom természete, és azok a narratívák, mesék, amelyek az emberek gondolkodását meghatározzák. Elphaba története azt példázza, a közvélemény sokszor erősebb, mint a tények, és azt, hogyan viszonyulunk a mindenkori mássághoz.

Szente Vajk úgy fogalmazott: élete valamely pontján mindenki „zöld” egy kicsit, azaz megtapasztalja, milyen az, ha nem fogadják el. Így a leendő nyugati boszorkány életének, az emberek szemében gonosszá válásának története értékes tanulságokkal szolgál mindannyiunk számára.

A páratlan látványvilággal, sztártervezők és -szereplők közreműködésével születő musicalszenzációt augusztus 14-én, 15-én, 16-án, 20-án, 21-én és 22-én láthatja a Szegedi Szabadtéri Játékok közönsége.

A Jégvarázs nem csupán a Disney ikonikus animációs filmjének musicalváltozata, hanem egy érzelmekkel, humorral és lenyűgöző látvánnyal teli színházi élmény. A történet középpontjában a két testvér, Elsa és Anna kapcsolata áll, amely a szeretet, az elfogadás és az önmagunkra találás erejéről mesél. A világhírű dalok, a különleges színpadi megoldások és a grandiózus díszletek együtt teremtik meg azt a varázslatos világot, amely a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt magával ragadja.

A Madách Színház produkciója a Broadway-előadás szellemiségét idézi meg, miközben sajátos magyar színházi energiával és kiváló szereposztással kel életre. Az előadásban több szereposztásban láthatók a hazai musicalszínpad ismert és népszerű művészei, köztük Elsa szerepében Arany Tímea, Muri Enikő és Zámbó Brigitta, Anna szerepében pedig Gadó Anita, Hien és Kardffy Aisha.

A jubileumi, 100. előadás különleges alkalom nemcsak az alkotók és a szereplők, hanem a közönség számára is. Kevés musical jut el ilyen rövid idő alatt ekkora sikerig, a Jégvarázs azonban bebizonyította, hogy a történet üzenete és a színházi látványvilág egyaránt időtálló. A produkció a nyári időszakban is számos alkalommal látható lesz a Madách Színház nagyszínpadán, így azoknak is lehetőségük nyílik átélni ezt a különleges élményt, akik eddig még nem jutottak el az előadásra.

A június 18-i jubileumi este egyszerre ünnepe a musical műfajának, a közönség szeretetének és annak a varázslatnak, amely estéről estére életre kel a Madách Színház színpadán.

Jókai 1883-ban írta az eredeti művet, a Székely Nemzet lap tárcarovatában publikálta részletekben. Strauss ekkor már többször is járt Magyarországon, komponált magyar vonatkozású műveket (például az Éljen a magyar! polka). Jókaival is Pesten találkozott; kettejük barátságából született meg a Cigánybáró operettverziója 1885-ben. Itt már nemcsak az Erdélyben élő magyarokat, hanem a bécsi publikumot is meg kellett szólítania; így lett Barinkay Jónásból Barinkay Sándor, Cafrinkából, a boszorkányból Czipra. Új karakterekkel (Ottokár, Mirabella) és cselekményszálakkal (katonák toborzása, fogadása) egészítették ki. Habár a népi jelleg jelen maradt a részletekben, sokkal univerzálisabbá vált. Nem is csoda, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia közönsége nagy lelkesedéssel fogadta.

Hasonlóan, a Papp Balázs-Lévai Enikő-féle szereposztás premierjét is álló taps zárta. Az Operettszínház feldolgozása mind a mű ismerőinek, mind a hozzám hasonló botfülű laikusoknak nagyszerű élményt nyújtott.

A történet a nemesi családból származó Barinkay Sándor (Papp Balázs) hazaérkezésével kezdődik; visszatér Magyarországra, hogy családja ősi földjét visszaszerezze. Barinkay mögött megannyi kaland áll (ezt Barinkay belépőjében hallhatjuk); volt állatidomár, bűvész, kocsihajtó; az élet számos útra terelte. Az apja annak idején a temesi pasa egyik leghűségesebb embere volt; a visszafoglaló háborúk alatt az ő birtokukon ásták el annak egész vagyonát. Barinkay nem titkolja, hogy a török kincsekre pályázik. Czipra (Tímár Tímea), a boszorkány azt jósolja neki, jővőbeli felesége a menyegzőjük estéjén megálmodja a kincs hollétét; a férfi ezért fel is kerekedik, hogy asszonyt keressen magának.

Habár a boszorkány lánya, Szaffi (Lévai Enikő) és Barinkay lassú egymásba szeretése a fő téma, az operett egy második szerelmi szálat is bevezet, ami az eredeti regényben még nem szerepelt. Sándor legelőször a szomszédos földbirtokos, a „disznókirály” Zsupán (Langer Soma) lányát, Arzénát (Süle Dalma) szeretné feleségül venni. Ezzel csak egy probléma van: Arzéna már titokban odaígérte magát az ügyetlen, eső-kelő, de csupaszív Ottokárnak (Dénes Viktor). A viszony a színpadon is jól meg van jelenítve; a páros mindig talál két éneklés között (vagy éppen alatt) egy-egy pillanatot a légyottjukra. Arzéna ezért is utasítja el Barinkay udvarlását: lehetetlennek tűnő feladat elé állítja kéretlen kérőjét. Addig nem lesz az övé, ameddig meg nem szerzi a bárói rangot.

A modern ember érdeklődését nehéz fenntartani kizárólag operadalokkal, hiába olyan jók, mint a Kincskeringő vagy Szaffi dala, ami a cigánysággal szembeni előítéleteket járja körbe. A néző vágyik a látványos díszletekre, a szép jelmezekre, a vizuális történetmesélésre. A cigánybárótól ezt mind megkapjuk; a színpad hol romokkal teli mocsárvidékké, hol előkelő házzá, hol bécsi főtérré változik át. A táncosok a dalok alatt egyszer még kígyó, krokodil és egyéb állatjelmezekbe öltözve mozognak, máskor vendégként sürögnek-forognak a vacsoraasztal körül, esetleg katonaként masíroznak végig a világot jelentő deszkákon. Ünnepies, kimért táncoktól kezdve siratóéneken át harsány cigánymuzsikáig mindenféle dal felcsendül; a zenetörténeti legendák szerint maga Jókai ihlette meg Strausst különböző népzenék bemutatásával.

Az előadás tehát nagyon jól működik. Nemcsak a színészek zseniálisak a szerepeikben, hanem a díszletek, a jelmezek is látványosak, szépek; segítik a történetmesélést, felkeltik a nézők figyelmét. Oberfrank Péter karmester és a zenekar játéka gyönyörű; jó példa arra, mennyi mindent hozzátesz egy-egy előadás értékéhez, ha konzervzene helyett élőzenével játsszák. Most láttam legelőször Cigánybárót a színpadon, de sikerült velem annyira megszerettetniük az operettet, hogy azóta is bele-belehallgatok régebbi feldolgozásaiba, sőt még az eredeti, német nyelvű verzióba is.

Blanche DuBois szinte mindenét elvesztette: családi birtokát, társadalmi rangját, szerelmét... Mégis, mikor egyetlen kis bőröndjével megérkezik húga, Stella otthonába New Orleans megkopott környékén, továbbra is őrzi magában a déli úri világ eleganciáját. Ám a fülledt, szűk munkáslakás, amelyben menedéket keres, hamar tragikus konfliktusok forrása lesz, mikor a törékeny nő szembesül a ház ura, Stanley nyers, ösztönös és gyakorlatias világával.

Venekei Marianna koreográfiája Tennessee Williams drámájának lelki folyamatait sűríti mozdulatokba: a testvéri kettősök, a Stanley és Blanche közti feszült találkozások, valamint Blanche emlékképei és látomásai mesélik el a történetet. Dés László a darabhoz írt zenéje a jazz, a kortárs zenei szövet és a szimfonikus gondolkodás egymásra rétegződéséből olyan hangzásvilágot hoz létre, amely egyszerre segít megidézni az 1940-es évek New Orleansának atmoszféráját, és kirajzolja a szereplők karakterét és lelkiállapotát.

Az előadás főszerepeit az idei sorozatban is a Magyar Nemzeti Balett drámai szerepekben is tapasztalt táncművészei formálják meg kettős szereposztásban. Blanche alakját Földi Lea demi-soliste és Carulla Leon Jessica magántáncos kelti életre: mindketten a produkció 2017-es ősbemutatója óta kötődnek az előadáshoz. Stanley szerepében Kekalo Iurii magántáncos és Barbieri Raffaello demi-soliste mutatják meg a figura nyers energiáját és fenyegető alakját. Stellaként Pisla Artemisz demi-soliste és Taraszova Katerina coryphée jeleníti meg a két világ között őrlődő fiatal nő karakterét.

A Magyar Állami Operaház balettegyüttesének évadzáró produkciójaként A vágy villamosa 2026. június 19-én, 20-án, 26-án és 27-én látható az OPERA Eiffel Műhelyházában.