Súgópéldány

A történet szerint a fiatal D’Artagnan Párizsba érkezik, hogy apjához hasonlóan testőr lehessen. Itt összetűzésbe keveredik három testőrrel, Athosszal, Porthosszal és Aramisszal, de végül összefognak és közösen szállnak szembe Richelieu bíborossal és csatlósaival, hogy megvédjék Anna királyné becsületét.

A musical főszerepében Ember Márk rutinosan hozza a fiatal, ambiciózus, de szertelen D’Artagnan karakterét, akinek nagy vágya, hogy testőr lehessen, de az odáig vezető úton újabb és újabb nehézségekkel találja szemben magát. Az első ilyen csapás mindössze néhány nappal az indulása után éri, amikor megkapja a hírt édesapja (Szegezdi Róbert) haláláról. Szoros kapcsolatukat szívbemarkolóan mutatja be a jelenet, amikor a színész egy emelvényen állva a múltba tekintve figyeli az apjával játszó gyermekkori önmagát (Isaac Gallagher) azon tűnődve, hogy méltó lesz-e arra, hogy apja nyomdokaiba lépjen.

Ember Márk és Kovács Gyopár összeszokott párosként alakítják a történet egyik tragikus szerelmespárját. Kovács Gyopár a tőle megszokott módon, hibátlanul játssza az ártatlan, szerelméért mindent feláldozni képes lány, Constance szerepét.

A szereposztás egészéről elmondható, hogy a darabot színpadra álmodók tökéletesen megtalálták a karakterekhez illő színészeket. Koltai-Nagy Balázs Athosa mint a titokzatos múltú, hűséges és bölcs testőr jelenik meg. Brasch Bence Porthosa az erős, vidám természetű harcos, aki vicces megjegyzéseivel megnevetteti a közönséget, akárcsak Borsi-Balogh Máté, aki a komédiás és narrátor szerepében tűnik fel. Feke Pál is rutinosan játssza a darab főgonoszát, az ármánykodó Richelieu bíborost, aki kihasználja a könnyen befolyásolható XIII. Lajos király (Dino Benjámin) bizonytalanságát, és intrikáinak célpontjává Anna királynét (Csobot Adél) teszi, mert a Buckingham angol herceggel (Fehér Tibor) való kapcsolatát hazaárulásnak tekinti. Ebben van a bíboros segítségére fő csatlósa, Rochefort (Poroszlay Kristóf).

A történet női főszereplője a Varga-Járó Sára által megformált megsebzett, bosszúszomjas Milady de Winter. A nő Athos egykori szerelme, de egy súlyos titok miatt elszakadtak egymástól. A darab egyik legmegindítóbb jelenete az, amikor újra találkoznak, és közben az Erkel Színház két táncművésze, Kópiás Konrád Lukács és Szakács Evelyn megismerkedésük, majd elszakadásuk történetét táncolják el. Milady de Winter fő célja, hogy feloldozást nyerjen a bíborostól, de ezért cserébe ő is Richelieu bábjává válik.

A múlt évi szereposztáshoz képest jelentős változás, hogy Aramis szerepébe Veréb Tamás helyett ezúttal az Erkel Színház ensemble-jának tagja, Bíró Kristóf lépett, aki remekül hozza a testőr kifinomult, romantikus, de kissé piperkőc karakterét. A társulat tagjai közötti szoros kapcsolatot bizonyítja, hogy az előadás végén a kollégáitól hatalmas éljenző tapsot kapott, látszott, hogy büszkék a fiatal színész sikerére.

Bíró Kristóf megüresedett helyét a darab ensemble csapatában Kiss Balázs, az Erkel Stúdió diákja vette át, aki remekül illeszkedett be az összeszokott csapat tagjai közé, és a színház tánckarával, Túri Lajos Péter koreográfus vezetésével hihetetlenül látványossá és mozgalmassá teszik a darabot, nem is beszélve a Kovács Géza harckoreográfus segítségével megvalósuló vívó jelenetekről.

Az előadás hangulatának és látványvilágának megteremtéséhez nagyban hozzájárulnak a tömegjelenetek a maguk monumentalitásával és mozgalmasságával, végig fenntartva ezzel a közönség figyelmét. Az Erkel Színház első évadának előadásaiban a nézők már megtapasztalhatták, hogy a darabok alkotói előszeretettel használják a színpadon kívüli tereket is a látvány és hangulat fokozása érdekében, így a nézőtér sorai között színpadra érkező szereplők felbukkanása már ismerős elemként jelenik meg a közönség számára.

Ilyen mozgalmas jelenetekből Szente Vajk rendezéseiben sosincs hiány, és ráadásul mindig kiegészülnek valamilyen monumentális látványelemmel. A darab elején a nézőtéren megjelenő óriási bábuk, Feke Pál karaktere egy embernél nagyobb méretű ágyúgolyón, a tűzijáték és az előadás legszembetűnőbb díszleteleme, az óriási, színpadba szúrt, a megfelelő pillanatokban keresztté átalakuló kard mind hozzájárulnak a kalandmusical hangulatának fokozásához. A látványvilágot tovább gazdagítja a háttérben meghúzódó LED-fal, aminek segítségével egyik pillanatról a másikra találhatjuk magunkat Párizs utcáin, a királyi palotában, vagy éppen egy temetőben.

A Bolland testvérpár számos fülbemászó zenét szerzett a darabhoz, amik közül kettőt emelnék ki: Milady de Winter, Constance és Anna királyné tercettjét, amelyben három egymástól teljesen különböző női sors jelenik meg, tele szerelemmel, veszteséggel, fájdalommal, reménnyel. A musical legkiemelkedőbb dalát pedig Koltai-Nagy Balázs adja elő, amelyben megidézi egykori szerelmét, Milady de Wintert, az ő kristályangyalát és tragikus szerelmüket.

A darab sikeréhez hozzájárult a Drucker Péter karmester vezette zenekar, illetve a díszletek, kellékek mozgatásáért, a technika kezeléséért, a társulat színpadi megjelenéséért felelős munkatársak.

Akinek nem sikerült Szegeden megtekinteni az előadást, azok számára jó hír, hogy a musical 2027-től az Erkel Színház színpadára költözik.

Az évad legfontosabb eseménye a Disney világsikerű musicalje, a Jégvarázs magyarországi bemutatója volt, amely már premierjétől kezdve hatalmas közönségsikert aratott. A produkció népszerűségét jól mutatja, hogy még ugyanebben az évadban elérte a 100. előadást, ami rendkívüli teljesítmény egy új bemutató esetén.

November 30-án a színház egyik legendás előadása, Az Operaház Fantomja 1000. előadását ünnepelte együtt a közönség és a társulat. A bemutató óta eltelt két évtizedben az előadásnak hatalmas rajongói tábora alakult Magyarországon, velük minden jubileum felejthetetlen élmény a művészek számára is.

Jelentős mérföldkőhöz érkezett a magyar zenés színházi alkotásokat támogató IV. Madách Musical Pályázat is. A felhívásra több mint ötven pályamű érkezett, amelyek közül a szakmai zsűri négy alkotást részesített díjazásban, a következő évadban találkozhat majd a színház közönsége a művekkel. A pályázat ismét bizonyította, hogy a hazai musicalalkotás rendkívül gazdag és sokszínű, a Madách Színház pedig továbbra is elkötelezetten támogatja az új magyar zenés művek megszületését.

Az évad méltó lezárását jelentette a színház egyik legnagyobb sikerdarabja, a Mamma Mia! 600. előadása. A jubileumi est ismét bebizonyította, hogy a produkció több mint egy évtized után is töretlen népszerűségnek örvend, generációk közös színházi élményévé vált.

A számok is jól tükrözik a Madách Színház sikeres évadát. A színházban és vidéki vendégjátékokon összesen 374 előadást tartott a teátrum, amelyet az évad során közel 255 ezer néző látott.

A Madách Színház már a következő évadra készül. A 2026/2027-es szezon szeptemberben Andrew Lloyd Webber és Tim Rice világhírű musicalje, az Evita bemutatójával veszi kezdetét, amelyet Szirtes Tamás rendezésében láthat majd a közönség. A premiert a színház ismét egy nagyszabású, látványos és érzelmekben gazdag musicalélménnyé teszi, amely méltó folytatása lesz az elmúlt évad sikereinek.

A közleményben kiemelték: a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült alkotás Csehszlovákia történelmének egy máig feldolgozatlan fejezetét dolgozza fel, a roma nők államilag támogatott kényszersterilizációjának történetét.

Az NFI tájékoztatása szerint a részben Magyarországon forgatott film a Proton Cinema gyártásában készült, magyar koproducere Berkes Júlia, executive producere Petrányi Viktória. A magyarországi mozikban várhatóan 2027 első felében mutatják be a Budapest Film forgalmazásában.

A FIPRESCI zsűrijének indoklása szerint Ivan Ostrochovsky rendező filmje érzékenyen tárja fel az egykori Csehszlovákia egyik legsúlyosabb társadalmi traumáját, miközben két eltérő hátterű nő barátságának és szolidaritásának történetét meséli el – írták.

A dráma főszereplője az 1980-as évek közepén egy járási kórházban dolgozó orvosnő, aki mindennapi munkája során újszülötteket segít világra, abortuszokat végez, valamint roma nők sterilizációjában is részt vesz, miközben egy új barátság hatására fokozatosan szembesül tetteinek következményeivel.

A film rendezője és forgatókönyvírója Ivan Ostrochovsky, aki korábban a Bársonyos terroristák, a Koza, a Szolgák és a 107 Mothers című filmekkel szerzett nemzetközi elismerést.

A főszerepet Anna Geislerová cseh színésznő alakítja. A szereplők között Bárnai Péter és Farkas Franciska is látható. A film látványtervezője Lódi Csaba, dramaturgja Zabezsinszkij Éva, maszkmestere Novák Balázs, gyártásvezetője Krékits Péter.

A koprodukció a Punckhart Films, a Negativ és a Proton Cinema együttműködésében valósult meg a Nemzeti Filmintézet támogatásával.

A Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivált 1946-ban alapították, Közép-Európa egyik legrangosabb filmes seregszemléjének számít. Az idei, 60. fesztivált július 3. és 11. között rendezték meg a csehországi fürdővárosban, ahol 137 filmet vetítettek, a vetítéseket pedig összesen több mint 130 ezer néző látogatta – közölte a Nemzeti Filmintézet.

Molnár Ferenc Caramel már többször elmesélte, hogy mindenki azt mondta neki, hogy nem viszi majd semmire. Ezután azt a bizonyos megyei mesemondó és szavalóversenyt megnyerte gyermekkorában, majd ezt követte egy énekverseny, melynek szintén ő lett a győztese.

„Az osztálytársam, aki az énekversenyre nevezett, lebetegedett, és be kellett ugranom helyette. Azt is megnyertem. Ez sorsszerű volt, azután megjött az önbizalmam, és bátrabban énekeltem már az osztálytársaim, barátaim előtt. Hinni akartam abban, hogy az embernek nincs kőbe vésve a sorosa” – mondta.

A gyermekkori álmok és a küzdelem végül beértek: ma már az ország egyik legelismertebb művésze. Bár az Arénát is többször megtöltötte, Caramel sosem titkolta, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpad áll a legközelebb a szívéhez, így igazi ünnepként éli meg, hogy idén nyáron újra ide várhatja a rajongókat.

A július 14-i koncert a Mesemondó címet kapta, amelyet a gyermekkori emlék és a legutóbbi albumának azonos című dala inspirált. Ez az este jóval több lesz egy hagyományos slágerparádénál: a jól ismert és a ritkábban hallott dalok egy-egy történetté, személyes vallomássá állnak majd össze. A Margitsziget fái alatt megelevenedik a múlt, a közönség pedig az énekes személyes emlékein keresztül nyerhet betekintést abba az életútba, amely a telepi szilvafa mellől indult, és a hazai zenei élet legmagasabb csúcsáig vezetett.

A település és a Pannon Várszínház stratégiai partnersége egészen 2010-re nyúlik vissza: Vándorfi László igazgató akkoriban azzal az ötlettel kereste meg Alsóörs Község Önkormányzatát és Hebling Zsolt polgármestert, hogy egy nagyszabású produkciót mutatnának be az egykori kőfejtő területén. Bár a bányarekultiváció addigra már megkezdődött, a még erősen fejlesztésre szoruló, infrastruktúra nélküli helyszínben valószínűleg kevesen láttak volna fantáziát. A sors mégis Vándorfit igazolta. Az előadás, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról hatalmas sikert aratott: a musicalre több mint 1000 néző váltott jegyet, a pozitív fogadtatás pedig arra sarkallta az önkormányzatot, hogy továbbfejlesszék az Amfiteátrumot.

Mindemellett a Pannon Várszínház is állandó szereplője lett a településnek, és egy szoros és egyben példaértékű kulturális együttműködés alakult ki az önkormányzattal. Ennek eredményeként jött létre 2011-ben a Strandszínház, mely kezdetben felnőtt és családi, ma jellemzően gyermekelőadásoknak ad helyet. De jól jellemzi a partnerség sikerét az is, hogy az elmúlt tizenhat évben összesen 32 különböző darabot mutatott be Alsóörsön a teátrum – a közönség többek között olyan sikerdarabokkal és családi produkciókkal találkozhatott, mint A padlás, a Made in Hungária, a Sose halunk meg, a Hair, a Csalóka Péter vagy éppen a Kalóz kaland –, az idei szezon végére pedig (amennyiben az időjárás is kegyes lesz) már a 100. itteni előadását ünnepelheti a színház.

Addig azonban még hátravan néhány előadás: 2026 nyarán, július és augusztus folyamán két helyszínen összesen hét előadással készül a színház. Július 10-én, pénteken a megújuló Amfiteátrumba érkezik A dzsungel könyve, augusztus 15-én pedig ugyanitt lesz látható A Pál utcai fiúk. Mindkét produkció igazi közönségkedvenc, könnyen befogadható, ideális kikapcsolódást nyújt a családok számára és mindkettő idén jubilál: A dzsungel könyve 20 éve van a repertoáron, A Pál utcai fiúkat 10. éve játssza a társulat – túl a 300. előadáson is – töretlen sikerrel.

Tavaly az alsóörsi strandon debütált a Tündértánc című interaktív táncmese, melynek most egy továbbfejlesztett verzióját láthatja a közönség öt alkalommal. A darab különösen aktuális napjainkban, hiszen a víz megbecsülésére, a természet harmóniájának fontosságára hívja fel a figyelmet játékosan, miközben különleges programot is kínál a gyerekpancsolóban fürdőző családoknak.

A Tündértánc előadásaira a belépés ingyenes, az Amfiteátrum előadásaira jegyek a pannonvarszinhaz.hu oldalára kattintva elérhetők.

július 10. péntek 20:00 Amfiteátrum – A dzsungel könyve (esőnap: július 13. hétfő)

július 12. vasárnap 11:00 és 16:30 Strand – Tündértánc

július 26. vasárnap 11:00 Strand – Tündértánc

augusztus 2. vasárnap 11:00 Strand – Tündértánc

augusztus 9. vasárnap 11:00 Strand – Tündértánc

augusztus 15. szombat 20:00 Amfiteátrum – A Pál utcai fiúk (esőnap: augusztus 17. hétfő)

Augusztus 8. és 15. között esténként 20:30-as kezdéssel a XX. század egyik legsikeresebb szerzőjének, az igazi szórakoztatóipari nagymester Neil Simonnak talán leghíresebb darabja, a Furcsa pár még a budapesti őszi bemutató előtt lesz látható Puskás Samu és Puskás Dávid vadonatúj fordításában.

Két ember, akik szinte mindenben különböznek: az egyik rendmániás, a másik trehány, az egyik minden percét beosztja, a másik nem tűr korlátozást, az egyik felmos, a másik összejárkálja... De mi történik, ha ez a két ember összeköltözik? A legszórakoztatóbb vígjátéki helyzetek sora veszi kezdetét!

Neil Simon legtöbbet játszott darabja párkapcsolati dráma is lehetne, azonban a két jóbarát, Oscar és Felix komikus duója a történetet ellenállhatatlan vígjátékká varázsolja. A címszerepben Alföldi Róbertet és Stohl Andrást láthatja a közönség, akik most először állnak egy színpadon. A további szerepekben olyan nagyszerű színészek láthatók, mint Marton Róbert, Magyar Attila, Mészáros András, Rada Bálint, Domokos Éva Lili és Hermányi Mariann.

„Azért ennyire sikeres ez a darab, mert miközben a könnyünk kicsordul a nevetéstől, aközben mély pillanatokat is átélünk és komoly életigazságokat szűrhetünk le magunknak. Amíg a Pletykafészekben négy elromlott házasságról tulajdonképpen négy röntgenfelvételt látunk, addig a Furcsa párban Neil Simon a párkapcsolatok vesztésre ítélt kísérletét a maga folyamatában, mozgóképszerűen, ábrázolja. Végül megértjük, hogy a legnagyobb probléma éppen a szexuális kérdésekben való különbözőségünk, hogy a nők a Vénuszról, a férfiak pedig a Marsról érkeztek, és ez a két minőség teljességgel összeegyeztethetetlen” – magyarázza Puskás Tamás rendező.

Augusztus 17. és 22. között Woody Allen legújabb vígjátéka a Tiszta őrület lesz műsoron, Hevér Gábor, Parti Nóra, Martinovics Dorina, Szabó Kimmel Tamás és Balla Eszter főszereplésével.

A félénk és csalódott Fay és a jó családból származó, kissé szerencsétlen Richard tökéletes párosnak tűnik – akárcsak a felkapott drámaíró Jake, és éles nyelvű politológus felesége, Sheila. A meghittnek tervezett közös vacsora azonban új irányt vesz, amikor bejelentkezik Jake kiszámíthatatlan exe, Boots. Lágy brie sajt helyett kőkemény szócsaták, visszafogott borozgatás helyett vad indulatok várnak Woody Allen legújabb darabjának szereplőire, akik kétségkívül bebizonyítják: egy egyszerű vacsorából is lehet tiszta őrület.

Woody Allen legújabb, 2024-ben írt darabja, a Tiszta őrület (Neurotics jamboree) egy vén darabfaragó önvallomása. Felszikrázik az érett tudás, egy öregember beszél nőkről, neurózisról, színházról, sznobizmusról. Arról, hogy minden igyekezet hiábavaló: habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a szex az úr. Az önéletrajzi ihletésű komédiában Woody Allen mintha összegezni akarná, mit gondol pályája fő témáiról, és hogyan evickélt át férfiként az életen.

„A Woody Allenre jellemző módon a Tiszta őrületben is egy görög mitológiai történet, az istenek szépségversenye sejlik fel, melyben végül Párisz Aphroditének, a szerelem istennőjének nyújtja az almát. A mindennapok szintjén pedig arról szól, hogy megoldható- e egyáltalán, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon? Hiszen életünkben napi szinten kell megküzdenünk az egyensúlyi állapotért, hogy józan, a társadalmi és erkölcsi elvárásoknak megfelelő polgári életet éljünk, miközben ösztönlények vagyunk, akiket farkasként mardos a vágy” – mondta Puskás Tamás rendező.

A tánc a lélek rejtett nyelve? Ha igaz Martha Grahan ezen mondata, akkor most hatalmas kincsekről hull le a lepel, mert ez az 1963-ban Jerevánban alapított örmény táncegyüttes olyan gazdag, színes, impulzusoktól, történelemtő és hagyományoktól telített világot képes a világ szános színpadát bejárva megmutatni, hogy arra talán csak a száj tátott, elvarázsolt ámulattal lesz képes reagálni a néző!

Végtelenül gazdag, nagyon nehezen összeszámolható az a mozdulat- és formagazdag táncnyelv, amellyel ez a Bred Dance Ensemble képes rabul ejteni a szemünket, a ritmust követő idegrendszerünket. Olyan iramban, lendülettel képes együtt mozdulni ennek a társulatnak minden tagja, hogy az a fegyelem, profizmus és egymásra figyelés szinte már hihetetlen. Pont annyira, mint az a döbbenetes mennyiségű örmény hagyomány kincs, amit a repertoárjukban lüktető, több, mint százféle táncban képesek a nézőikkel megosztani.

A népviseletük kifejező, egészen elkápráztatóan színes gazdagsága mozgásba lendülni, amikor egyetlen, dübörgő, elkápráztató ritmusra kezdenek több, mint öt tucatnyian táncolni. Lélekkel, szemmel, idegrendszerrel már-már alig követhető az a tempó, amit a Berd diktál, és ebben a tempóban olyan gazdag történelem és hagyomány sűrűsödik benne, hogy letaglózva és egyben hihetetlenül felpörgetően is hat!

Aligha van, lehet jobb, pontosabb, egyetemesebb és érthetőbb forma, mint a tánc arra, hogy egy népet, egy kultúrát és benne az egyes ember lelkét, történelmének gazdagságát megértsük, miközben gyönyörködünk a mozdulatok profizmusában, magával ragadó sodrásában. Ez egy olyan élmény és alkalom, amelyet nem lenne érdemes kihagyni, és amiről még sokáig fogunk majd mesélni.

Ehhez a forró nyári hangulathoz a szakmai beszélgetések is igazodtak. Egy kicsit sajnáltam is, hogy nem mentem be rá, mert a kollégák elmondása alapján egy igazán tartalmas, előremutató vita alakult ki az előző nap előadásairól. Olyannyira érdekesek voltak a felvetések, hogy még ebédnél is erről folyt a beszélgetés, így a Várda Étterem – ahová betértem az elmaradhatatlan csontleves-rántott szelet menü miatt – vendégsége is kapott egy kis ízelítőt a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljából.

Szinte alig álltunk fel az asztaltól, már menni kellett a nap első előadására, ezért nagy bánatomra a BAB-lak Udvarháznál található hangulatos kis kávéház, ami minden évben „kötelező” program, ezúttal kimaradt.

Gasztronómiából azonban a színpadon nem volt hiány: A Chioggiai csetepaté az olasz ízeket varázsolta Kisvárdára. A Déryné Program előadása egy isten háta mögötti tengerparti faluba kalauzolta a nézőket, ahol a nők éjt nappallá téve dolgoznak, gyúrják a pizzatésztát, miközben várják haza a férfiakat.

Meg is érkeznek, azonban jelenlétük egyszerre hoz boldogságot és káoszt. Szerelmi drámák, félreértések, cselszövések és persze véget nem érő sírás és kacagás jár a nyomukban. Közben repkednek a tésztadarabok, a szurkálódó megjegyzések – és sajnos az előadás végét sürgető nézői sóhajok is.

Tapasztó Ernő rendezése ugyanis egy ponton túl nem építkezik tovább, mi több, érdektelenné válik. Mondhatnánk, hogy ebben a darabban „csak ennyi van”, de nem erről van szó. A kezdeti érdekfeszítő megkomponált jelenetek mintha újra és újra megismétlődnének. Hiába mutatják be a szereplőket már a kezdőjelenetben, egy-két meghatározó jellemvonásuk mellett – mint a dadogás vagy hadarás – nem kapnak igazi személyiséget, arctalanná válnak. Az élő zenekar sem segít rajtuk, pedig jól játszik a „band”, szerencsésebb lenne őket is játékba hívni, ha már a színpad előterében, közvetlenül a játéktér mellett kapnak helyet.

Mindezek ellenére a darab második felének „kihallgatás”-jelenete mégis emlékezetesre sikerül, Losonczi Kata monológját tapssal jutalmazza a közönség. A viszonzás nem marad el, az előadás végére elkészül a pizza, amiből a szerencsésebb nézők kóstolót is kaphatnak.

A szervezők szó szerint kicentizték a végét, ugyanis alig hét percünk van átérni a Zsinagógába, ahol Gregor Samsa éppen féreggé változott. Franz Kafka klasszikusából, Az átváltozásból Czene-Polgár Donát készített színpadi adaptációt, az különös történethez pedig Herczeg T. Tamás rendező abszurd teret álmodott a színpadra.

A Szegedi Pinceszínház előadásában aligha keresünk bogarat, sőt a szemünk elé lépő, fizikai valójában csak a néző számára megjelenő Gregor (Holló Patrik Albert) egy jól szituált, őrültnek vagy furcsának cseppet sem nevezhető alakként tűnik fel. Ijesztően normális. Kék ruhájában szinte beleolvad a térbe, láthatatlan megfigyelőként mindent lát és ért. Szokatlan helyzetére a környezetében élők eltérően reagálnak.

Az apja (Balog József) kategorikusan elutasítja, anyjában (Kancsár Orsolya) – bár működik az anyai ösztön – ott munkál a családfőnek megfelelés vágya, Grete, Gregor húga (Kern Adrienn) pedig őszinte megértéssel fordul testvére felé.

A két nő nincs egyszerű helyzetben, hiszen a fiú állapota felszínre hozza az addig szőnyeg alá söpört problémákat: a bántalmazó apa miatti állandó rettegést, a kirakatélet fenntarthatatlanságát, az adósságokat, és leginkább a szeretet hiányából fakadó frusztrációkat.

Úgy is mondhatnánk, hogy ez az előadás végső soron a szeretetről szól, pontosabban sokkal inkább az elfogadásról. Amit az apa nem tud, az anya pedig nem akar, azt Grete teszi meg, és ő az, aki felteszi a kérdést: akkor is szeretnél, ha féreg lennék? A cselédek (Cserna Lulu) is ugyanazt a gondoskodó funkciót töltik be a maguk módján: megpróbálnak együtt élni azzal, ami történik.

Azonban – ahogyan azt a ruhájuk színe az időről időre megjelenő orvoshoz, vezérigazgatóhoz és bérlőhöz (Presits Tamás) hasonlóan jelzi is – idegenek a saját otthonukban. A szobájából ki sem lépő és jelen sem lévő Gregor kezdi uralni a játékot, lassan szó szerint betölti a teret azzal, hogy mindent eláraszt kedvenc étele, a penészes kenyér. Jelenléte egy ponton kiterjed a játéktéren túlra is, és mint egy utolsó vacsorán, a néző is kap egy-egy kenyérdarabot. Kár, hogy sajnos sem a funkciója, sem a hatása nem látszik. Pedig a darab ízlésesen tálalt abszurditásába belefér.

Ezen az estén valahogy minden mindennel összefügg. A nap – és az én kisvárdai tartózkodásom – utolsó előadása Alexandru Popa A boldogság titka című darabja, amely végső soron a családi összetartás és szeretet drámája. Tom (Lung László Zsolt) mintaélete a szemünk láttára hullik darabokra, amikor kiderül, hogy egy súlyos titkot rejteget.

A sikeres férfi 25 éve él boldog házasságban Anával (Gecse Noémi), akivel nagy egyetértésben nevelik gyerekeiket. Mindent megengedhetnek maguknak, legjobb barátjuk, David (Szűcs Ervin) pedig rendszeres vendég náluk. Szinte már-már úgy van ott, mintha otthon lenne. Egy esti italozás alkalmával Tom cselhez folyamodik, hogy leleplezze David és Ana vélt – vagy valós – viszonyát, az alkohol- és drogmámorban, a cigarettafüstös tetőteraszon azonban sokkal súlyosabb dolgokra derül fény.

A kézdivásárhelyi Udvartér Színház előadása azt az elemi kérdést járja körül, hogy mi a boldogság és a jó élet titka, és hogy van-e egyáltalán megoldás vagy jó recept, ami bárkinek átnyújtható. Kemény tételmondatok, súlyos vádak és komoly létfilozófiai kérdések jelennek meg Tóth Árpád rendezésében – melyek egy része sajnos tovaszáll a kisvárdai vár ege felé.

Talán a térválasztás (a várszínpad) nem volt szerencsés, talán a fő cselekmény hosszúra nyújtott előkészítése volt az oka, hogy nem tudott olyan elementáris erővel hatni az előadás, mint ahogyan azt az alkotók megálmodták. Pál Alexandra díszlete valami elképesztően csodálatos, de úgy, ahogyan a szereplők élete is csak kifelé szép, belül valami elromlott. Mégsem mondanám rossz színházélménynek, sőt, mert a terjengőssége ellenére képes volt adni és elgondolkodtatni. Csupán lehet, hogy én nem tudtam már hozzá úgy kapcsolódni, ahogyan kellett volna.

Ennek ellenére örülök, hogy ezzel zártam az idei kisvárdai fesztiválomat, mert rengeteg új élménnyel, találkozással és előadással gazdagodtam, nem csoda, hogy a szállodába visszatérve még éjszakába nyúlóan beszélgettünk a kollégákkal az itt látott előadásokról.

Ez persze nem volt teljesen igaz, mert a Madisonban még előző nap kinéztem egy hagymás rostélyost, amelyről később kiderült, hogy bár isteni finom, de akkora adag, amit képtelenség egy ülésre megenni. Legalább nem kellett azon gondolkodnom, hogy mi lesz a vacsora…

Délután öt felé a nyakamba vettem a várost, mert ugyan ezen a napon csak két előadást terveztem megnézni, de ha gasztronómiai utazás, akkor a Sarok kávézó kihagyhatatlan, a fagyijukban még sosem csalódtam. A rekordhőség persze rekord gyorsaságú fagyiolvadást hozott, ezért jobbnak láttam, ha a Művelődési Ház hűvös előterében fejezem be az előadásra várva.

Hamarosan csatlakoztak hozzám a kollégáim is, akik, mint kiderült, hasonló véleménnyel voltak az előző nap látott előadásokról, mint én. Nagy izgalommal vártam tehát az aznapi produkciókat, különösképpen mivel az elsőt már a bemutató óta terveztem megnézni. A Nemzeti Színház és a Beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadása, a REVIZOR (РЕВІЗОР), ezúttal teljesen új köntösben éledt újjá, Ifj. Vidnyánszky Attila azonban megtartotta a darab eredeti vázát, csak a környezetet cserélte ki – ezzel is jelezve a dráma időtlenségét.

A hatalmas közönségsikernek örvendő produkciót az idei Országos Színházi Találkozón a legjobb előadásnak választották, Polyák Anita átvehette a legjobb mellékszereplőnek járó elismerést, Pál Alexandrát pedig a jelmezekért díjazták.

Polyák Anita valóban olyan energiával robban be a színpadra a nyakba akasztható JBL hangszórójával, hogy képtelenség másra figyelni. Pedig van mit nézni a rohadásnak indult OKKO benzinkút-díszleten és a folyamatosan közönséget vizslató színészeken. Mindezt persze – a hatás kedvéért – benzingőzös nézőtéren. Erős indítás, a néző akarva-akaratlanul bevonódik, és már nem is tűnik furcsának, amikor Ifj. Vidnyánszky Attila egy konferanszié behozásával aláhúzza a történet színházi előadás mivoltát.

Hlesztakov (Szabó Sebestyén László) egy szemeteskukában érkezik, amin már szinte meg sem lepődik az ember. Sziporkázik, akárcsak Dobcsinszkij (Séra Dániel) és Bobcsinszkij (Jakab K. Tamás). Ám míg utóbbiaknak a gesztusaik is meghatározóak, Hlesztakov inkább a szövegével hat.

Rengeteg az aktuálpolitikai, társadalomkritikai utalás válik a humor tárgyává, sokszor az önironiát sem nélkülözve, melyek hónapokkal a választások után egészen máshogy hatnak. Ennyi idő elteltével már tisztán érződik, hogy mi az, ami még mindig erős reakciót vált ki a közönségből, és mi az, ami már elkopott, kiüresedett.

Ifj. Vidnyánszky Attila úgy tömörít, hogy az állandó jelenlétet és odafigyelést igényel a nézőtől, egy pillanatnyi félrenézés is azt eredményezi, hogy percekre elveszti a fonalat az ember. Szerencsére visszatalálni könnyű. Csíki Csaba díszlete ehhez a játékhoz tökéletes, többfunkciós teret ad, ahol a kút megszokott eszközei egy ponton elvesztik eredeti rendeltetésüket, és használatuk szabadon értelmezhető.

Nehéz ettől a világtól elszakadni, éppen ezért az előadás végén úgy döntöttem, hogy nem tartok a kollégákkal a Zsinagógába, hiszen a debreceniek Az a szép, fényes nap előadása is teljes figyelmet kívánna. Valami könnyedebbre vágytam, ezért a Várban tartott versenyen kívüli előadás tökéletes levezető programnak ígérkezett.

Ráadásul így végre volt lehetőségem kicsit körülnézni odabent. Mivel maga a színpad szabadtéri, ezért sajnos a hűtését nem egyszerű megoldani, azonban mind a büférészen, mind az egyéb belső helyiségekben klíma működik. 

Bársony Bálint és Lőrinczy Attila swing-musicalje, az Amerikai komédia éppen ezt adja, ami a címébe van kódolva: két felvonásnyi felhőtlen szórakozást. A történet az 1930-as évek New Yorkjába repíti a nézőket, egészen pontosan egy luxushajó, a La Paz fedélzetére. A hajótársaság vezérigazgatója, Tony (Janza Kata) hatalmas eseményre készül, a százezredik utasát ünnepli, és a saját haszna reményében egyezséget köt az egyik munkatársával, Andersonnal (Simon Kornél). Ám a csalási kísérlet látszólag rosszul sül el, Andersonról kiderül, hogy milyen ember, és egy ponton a hajótársaság fennmaradása lesz a tét. De tényleg kiderül milyen ember? Nem lehet, hogy egyszerűen csak tetszik neki a nő? Miközben egy fura szerelmi háromszög alakul ki Tony, a „degenerált pénzarisztokrata” vőlegénye és Anderson között, elrajzolt, már-már kínosan vicces figurák lépnek a La Paz fedélzetére:

a spiritualitásban önmagára találó nő, aki terrorban tartja szenvedő férjét, egy tétova titkár és egy koránál jóval fiatalabbnak látszó (vagy legalábbis látszani akaró) anya, aki egy ponton kezébe veszi az irányítást. Fülbemászó dallamok, vicces helyzetek – egyszóval egy könnyű nyári előadás született a Veres 1 Színház jóvoltából, Peller Károly rendezésében.

Igazán érdekes, bár két teljesen különböző darabról és műfajról van szó, egy valamiben nagyon is hasonlított a két történet: rávilágított arra, hogy a pénz, a vagyon milyen meghatározó szerepet tölt be az életünkben. Hogy átvegyek egy kifejezést az Amerikai komédiából: ez egy Money Monday volt.